PÉCS – Több tízmilliárdos biznisz, s még csak remélt nagy állami megrendelések miatt robbant ki tavaly a pécsi kerámiaháborúként is emlegetett konfliktus, amelynek kereszttüzében a patinás Zsolnay-gyár állt, állítják forrásaink. Az ügy igazi vesztesei az adófizetők lehetnek.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A színfalak mögött maradva ugyan, de valójában a kormány fog rendet vágni a pécsi Zsolnay-gyárral kapcsolatos botrányos ügyekben. Ebben minden, a Magyar Nemzet által megkérdezett informátor egyetértett, akikkel azért beszéltünk, hogy megpróbáljuk megtudni és megérteni, valójában mi állhat a hungarikumnak számító Zsolnay megszerzésére irányuló kísérlet mögött.
Forrásaink hasonlóan vélekednek arról is, hogy a történteknek lehetnek még politikai áldozatai is, valamint, hogy végső soron a kialakult konfliktus megoldása nem kevés pénzébe kerül majd mindannyiunknak, az adófizetőknek.
A ?rendvágás? e forgatókönyv szerint ugyanis azt jelentheti, hogy a tavalyi, balul elsült gyárszerzési kísérlet (a pécsi önkormányzat vezetői szerint gyármentési akció) után, a háttérben kiegyeznek a Zsolnay Zrt. szír származású főrészvényesével. Magyarul kivásárolják a gyárból a svájci állampolgárságú Bachar Najarit. Márpedig erre valószínűleg csak a kormánynak lesz lehetősége, de egészen biztosan kizárólag csak a nagypolitika jóváhagyása mellett történhet meg.
Mára ugyanis új helyzet alakult ki azt követően, hogy nem tudták elvenni a gyárat Najaritól. A pécsi önkormányzat új kerámia céget alapított, a Ledina Kerámia Kft.-t, ami előbb magánkézbe került, majd nevet váltott, ma már Ledina Épületkerámia Kft.-nek hívják. Nemrég pedig egy újabb cég is belépett a képbe, a Pécsi Kerámia Kft. A céget nemrég még Bally Holding Trustnak hívták, de a névváltás szükséges volt, s kényszerűségből történt. A Ballyval ugyanis már el lehet indulni egy olyan nagy, előzetesen kipécézett uniós pályázaton. Azon a múlt nyáron alapított Ledinának semmi esélye nem lett volna, mivel nincs, nem is lehet még teljes lezárt üzleti éve. Emiatt volt szükség a Ballyra és a dolgozók szétválogatására. Így ma mintegy negyvenen dolgoznak a Pécsi Kerámiának, s mintegy hetvenen a Ledina Épületkerámiának. Utóbbi cég egy másik, 1,8 milliárdos, közvetlen brüsszeli döntést igénylő kiírásban érdekelt. Az innovációs pályázati projekt szerint egy új épületszigetelő anyagot kíséreleteznének ki, több konzorciumi partnerrel együtt.
A mindezidáig főként megújuló energiával foglalkozó Bally Holding annak a görög-magyar üzletembernek, Bozóki Jánosnak a cége, aki tavaly nyáron, teljesen új szereplőként tűnt fel a Zsolnay-ügyben. Sőt, igazából a kerámiaüzletben is abszolút újoncnak számít. Mindenesetre ennek ellenér is úgy döntött, megveszi a Ledina Kerámia Kft.-t a pécsi önkormányzattól. A botrányban leginkább érintett pécsi politikusoknak nagy kő eshetett le a szívükről, amikor megtudták a görög üzletember szándékát. Akkorra ugyanis már éppen a fejükre készült omlani mindaz, amit ?építettek?.
Azelőtt alapította ugyanis meg a pécsi önkormányzat a Ledina Kerámiát, majd vett fel abba a tömeges felmondás után a Zsolnay-gyártól távozó mintegy százhúsz embert, hogy kiderült volna, sikerült-e ellehetetleníteni Najarit, vagy sem. Ma már tudjuk: nem sikerült.
A múlt nyáron viszont minden arra utalt, hogy arra készültek, csak ideig-óráig kell kibekkelni az időt az üzem, gépek és megrendelés nélküli Ledinában, s hamarosan vissza tudnak menni a dolgozók a Zsolnayba. Csak akkor már nem az onnan elüldözött Najarinak, hanem egy teljesen új tulajdonosi körnek dolgozva, új menendzsment irányítása alatt. A Ledina megalapítása előtt így olyasmivel nemigen bajlódtak, hogy miképpen lesz majd megrendelés, hely és eszköz, ahol és amivel dolgozhatnak, hogyan lehet majd az új márkanevet bevezetni a piacra, és így tovább. Más szóval a patinás gyárat is elfoglalják Pécsett, csak kissé más módon és módszerekkel, mint tették azt korábban a Pécsi Vízmű és a Pécsi Közlekedési Zrt. esetében.
A pécsi önkormányzatnak és a Ledinának most is ugyanaz a budapesti ügyvéd, dr. Szabó Iván segített tanácsokkal, aki a buszos és vízmű foglalást is levezényelte évekkel korábban.
Najari azonban keresztülhúzta ezeket a számításokat, így a Zsolnayba sem dicsőséggel, sem máshogy nem lehetett bevonulni. Vagyis végső soron úgy vettek fel az önkormányzati cégbe mintegy százhúsz embert, s fizették őket hónapokon át, hogy azoknak nem volt hová bejárniuk. A dolgozóknak egy jó darabig még azt követően sem volt rendes munkájuk, hogy végre találtak egy üzemcsarnokot Pécs nyugati határában, amit kibérelhettek. A cégnek azonban nem volt bevétele, mert megrendelése nem volt, dolgozói otthon ültek, így a munkabérekre is kölcsönt kellett kérniük. Egy pécsi önkormányzati tulajdonú szolgáltató, az új pécsi vízmű hitelezett nekik. Mindez azonban politikailag rendkívül kényes helyzetbe sodorta a pécsi vezetést, tudvalevő volt, hogy ez túl sokáig nem tartható helyzet.
Éppen ezért volt roppant szerencsés a Zsolnay városában új kerámia cég alapításába bátran belevágó Páva Zsolt polgármester, s a felhatalmazást arra megadó pécsi közgyűlési többség.
Megjelent ugyanis Bozóki János, aki éppen azt követően gondolt a kerámiabizniszbe fektetni Pécsett, amikor a Ledina Kerámiát megalapították. Bozókiék múlt év őszén rövidtávon kétmilliárdos eszközbeszerzést ígértek, amiből mostanáig legfeljebb néhány tízmilliós értékű valósult meg. A következő évekre pedig nyolcmilliárdos új gyár építését helyezték kilátásba.
Itt kell megjegyezni azt, hogy a pécsi önkormányzat korábban évekig hirdette eladásra a jóval ismertebb és nevesebb Zsolnayt, ám Bozóki akkor láthatóan még nem érdeklődött ennyire a kerámiaüzlet iránt. A Ledinát végül egy projektcégen, az ANIDEL Projekt Kft.-n keresztül vásárolta meg. A társaság ügyvezetője, Takács István az eddig egyetlen, múlt őszi sajtótájékoztatójukon azt mondta, hogy előzetesen jól felmérték a piacot, 6?8 éves megtérüléssel számolnak. Hozzátette: Bozóki azért most vásárolt csak kerámiacéget, mert most adódott rá jó lehetőség, de ennél fontosabb, hogy eközben százhúsz értékes embernek is segíteni tud.
A fent vázolt felállásban mérgesedett el egyre inkább a viszony a Zsolnay és a pécsi vezetés, illetve a patinás gyár és az új kerámia cég vezetése közt. És a kedélyek továbbra sem csillapodnak. Annak ellenére sem, hogy a gyárat végül nem zárták be, nem foglalták el, a manufaktúrát működtető zrt.-t nem számolták fel. S annak ellenére sem, hogy a svájci állampolgárságú, többségi tulajdonos tavaly kifizette a cég összes tartozását.
Mindenesetre, ha a következő hetek, hónapok során valóban sikerül megegyezni a háttérben Najarival, amely szándékról beszéltek informátoraink, akkor az immáron három pécsi kerámiás cég végül mégiscsak a Zsolnay-név alatt egyesülhet, állítják forrásaink.
Informátoraink szerint ugyanis egyértelmű, hogy az akár több tízmilliárdos bizniszt jelentő épületkerámia miatt robbant ki a pécsi önkormányzat és a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. közti háború. A Zsolnay-gyár által az 1880-as években kifejlesztett speciális épületkerámiát, a pirogránitot ugyanis több, mint százötven épületnél alkalmazták az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén, Zsolnay-tetőcserepek, -díszítőelemek és -szobrok társaságában.
A szóban forgó épületek egy része megmentendő műemlék, illetve közvetlenül állami tulajdonban lévő ingatlan. Egy részük hosszú évek óta tervezett felújítását már be is jelentették, így például a budapesti Iparművészeti Múzeumét, amit 25 milliárdból restaurálnak. E projektben önmagában többmilliárdos tételt jelenthet az épületkerámia-megrendelés. A kecskeméti városháza épületének kivitelezési pályázatát a tavasszal írhatják ki. Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter pedig a Zsolnay-ügyben megszólalva beszélt arról az egyik tavalyi kormányinfó alkalmával, hogy további hasonló állami épületek felújításáról is dönthetnek később.
Azt is minden nyilatkozónk készpénznek veszi, hogy a pécsi városháza lépései, a Zsolnayval szembeni keménykedés irányított volt, s valójában a már említett üzleti érdekkörök, s a Dél-Dunántúlon befolyásosnak számító politikusok mozgatták a szálakat. Azonban a botrány lehetséges politikai áldozatai is éppen ők lehetnek majd. Állítólag ugyanis igazából felsőbb jóváhagyás nélkül határozták el, hogy kiebrudalják a Zsolnayból annak főrészvényesét, s megszerzik a gyárat.
Hogy miért akarhatták ezt ennyire? Hiszen a porcelángyártás nem a legjövedelmezőbbnek tartott üzlet ma Európában. A Zsolnay tulajdonosai sorra váltották egymást, ám ezidáig senki sem tudta talpra állítani a pécsi gyárat. A miértre a legtöbben a fentebb említett nagy állami épületfelújítási projekteket említenék, és ezeknek bizonyosan komoly szerepük is lehet ebben, Ahogyan annak is, hogy kétségkívül megromlott a viszony a város és Najariék közt, amelyért nem is feltétlenül a politikusok okolhatók (csak).
Ugyanakkor beszéltünk olyan, a tűzhöz közel álló emberrel, aki azt mondta, itt még ennél is többről lehet szó. Egy olyan kivételes nemzeti kincs megmentése ugyanis, mint amilyen a Zsolnay, igazán jól kommunikálható siker lehet a választók előtt. Ráadásul ennek érdekében annyi pénzt költhetnek rá, amit nem szégyellnek. És egy ilyen cég bármely politikai erőnek nagyon, nagyon jól jöhet. Főként egy közelgő választás előtt, függetlenül attól, hogy annak milyen esélyekkel futnak neki.
Emiatt lehet az, hogy most el kell ásni a csatabárdot, kiegyezni, új korszakot kezdeni, kerül, amibe kerül, s botrányok helyett a Zsolnay-sztorinak a sikerről kell szólnia – lapunk informátorai szerint ugyanis most éppen ez az elvárás a pécsi porcelángyárral kapcsolatosan. És ez az elvárás egészen magas politikai körökben született meg.
A Tiborcz Istvánt kivásárló cég is feltűnt
A 2013-ban a pécsi politikai vezetés által a gyár megmentőjeként fogadott Bachar Najari ellen egy több száz milliós hitelt is megpróbáltak fegyverként használni. A Zsolnaynál ezt legalábbis így látják.
A majdnem egymilliárdnyi hitelt, jóval Najari érkezése előtt, még a kilencvenes években vette fel a gyár a Magyar Fejlesztési Banktól. Az MFB aztán tavaly eladta a hitel maradékát követelés formájában egy harmadik szereplőnek. A jóval névérték alatt eladott (130 és 180 milliós összegekről lehetett hallani) 416 milliós hitelből lett követelést azonban, a várakozásokkal ellentétben végül határidőre kifizette Bachar Najari.
Csakhogy a svájci üzletember később, a sajtónak papírokkal tudta igazolni azt, hogy ők hónapokkal korábban több alkalommal jelezték, szeretnék kifizetni a teljes tartozást. Igaz, ők is alkudoztak, de a még nyilvántartott teljes, mintegy 260 milliós tőketartozást megfizették volna.
Az MFB-ben azonban valami miatt ezt nem hagyták jóvá, eladták inkább a követelést a kormánnyal, s Orbán Viktor miniszterelnök vejével, Tiborcz Istvánnal jó viszonyt ápoló üzletember, Paár Attila által vezetett cégnek, a West Hungária Baunak (WHB). Annak, az egyre több kormányzati megrendelést elnyerő építőipari cégnek, amely korábban kivásárolta Tiborcz Istvánt az Elios Zrt.-ből. A WHB is jól időzített, legalábbis Tiborczék szemszögéból. Mivel ők akkor határozták el az Elios megvételét, amikor már a sajtóban megjelent hírek miatt egyre kínosabbá vált, hogy a miniszterelnöki vő cége sorra nyer el állami és önkormányzati megbízásokat. Tiborcz István azóta egyébként ismét felbukkant a WHB körül, csak most ő szerzett résztulajdont a győri cégben.
Érdekességként említhető, hogy a milliárdos hitelt tudomásunk szerint soha nem törlesztette korábban a pécsi kerámiagyár. Csupán akkor tudták egy egyszeri, nagy összeggel csökkenteni a tőkerészt, amikor a Zsolnay Zrt. a 2010-es pécsi Európa Kulturális Fővárosa programban ingatlaneladással pénzhez jutott a kulturális negyed kialakítása kapcsán. Tavaly azonban a bankban valakik megelégelték, hogy hosszú évek óta nem jutottak a pénzükhöz.
Jó ideje folyik a nyomozás
Mindeközben továbbra is nyomoz, már a múlt nyár óta a Zsolnay Zrt. jelenlegi tulajdonosi és vezetői körének érdekeltségeivel szemben a NAV Dél-dunántúli Bűnügyi Igazgatósága. Mint érdeklődésünkre elmondták, számvitel rendjének megsértése, illetve vagyon elleni bűncselekmények gyanúja miatt vizsgálódnak. Gyanúsítotti kihallgatás azonban mindeddig nem történt.
A múlt nyáron kezdődött nyomozás eredetileg a fentieken túl költségvetési csalás, és iparjogvédelmi jogok megsértésének gyanúja miatt is indult, ám ez utóbbi kettőben a múlt év végén a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntették.
Oda-vissza perlik egymást
Perek tömkelege is folyik még a pécsi önkormányzat, a Ledina Kerámia Kft. és a Zsolnay Zrt. között, a legkülönfélébb ügyekben, egészen kis túlzás csupán az az állítás, hogy mindenki perel mindenkit mindenért. Zalaegerszegen éppen a napokban, február 8-án kezdték el tárgyalni újra, teljesen elölről azokat a munkaügyi pereket, amelyeket a Zsolnay Zrt. kezdeményezett mintegy százhúsz volt munkavállalójával szemben. A gyár vezetősége szerint ugyanis a tömeges felmondás miatt a munkások kárt okoztak nekik. Egyes vélemények szerint a cég nem azért indította el ezeket a pereket, hogy a leginkább minimálbéren foglalkoztatott, több évtizede a Zsolnayban dolgozó embereket elővegye, hanem, hogy a bíróságon elmondottakat később bizonyítékként használhassák fel. Azok ugyanis jól jöhetnek nekik akár későbbi perek, feljelentések kezdeményezéséhez, akár a gyár eladását célzó tárgyalásokon, amikor az árról egyezkednek majd.
A dolgozók, a ?ledinások? jogi képviselője, dr. Szabó Iván a Magyar Nemzet érdeklődésére azt hangsúlyozta, hogy a meghallgatásokon szerinte egyértelműen kiderült, hogy az emberek végre megbecsülést éreznek új helyükön, amit nem kaptak meg a Zsolnayban, márpedig ez egy nagyon fontos emberi részlet ebben a történetben. A másik oldalon, a Zsolnay Zrt.-nél viszont azt mondják, a dolgozókat betanították arra, hogy mit mondjanak. Szerintük ettől függetlenül is bebizonyosodik majd, hogy a dolgozók tömeges felmondását nem a munkások találták ki, azt jó előre megszervezték a pécsi önkormányzat segítségével.
Még nem jöttek az ígért milliárdok
A Ledina Épületkerámia Kft. és a Pécsi Kerámia Kft. tulajdonosáról, Bozóki Jánosról nem csak a Zsolnay Zrt. háza táján beszélnek strómannként, de Pécsett, üzleti és ellenzéki politikai körökben is tartja magát ugyanezen a vélekedés. Annyi biztos, hogy a gazdag üzletemberként bemutatott Bozóki mindezidáig háttérben maradt, a nyilvánosságot messze kerülte.
A Magyar Nemzetnek róla Szabó Iván azt mondta, az üzletember immáron nyugalmat szeretne, nagyon nem hiányzott neki a balhé és a felhajtás, ami a Zsolnay Zrt. és a Ledina-ügyet a kezdetektől körüllengi. Igencsak meglepőt állítva az ügyvéd azt mondta, Bozókit emiatt már az sem érdekli igazán, hogy nyerhetnek-e bármelyik cégükkel majdan a nagy épületkerámia pályázatokon. Tudják, arról a bizniszről van szó, ahol a nyertesnek nem árt majd jóban lenni a hazai politikai és gazdasági élet irányítóival, és amelyre egyértelműen mindenki háborús okként tekint a nagy pécsi kerámiás csatározásban.
Az akkor már magántulajdonba került, de még Ledina Kerámiának hívott cég vezetői a múlt ősszel, rövid távra szólóan, pár hónapon belülre lőve be a fejlesztést, kétmilliárdos eszközbeszerzést ígértek egyetlen eddigi hivatalos sajtótájékoztatójukon. Mindemellett beszéltek arról is, hogy néhány éven belül nyolcmilliárdos új kerámiagyárat is építenének Pécsett, uniós és hazai támogatásból.
Azóta már négy hónap eltelt, de a kétmilliárdos beruházásból tudtunkkal legfeljebb néhány tízmilliós beszerzés valósult meg. A Bozókival jó kapcsolatot ápoló Szabó Iván ennek okát firtató kérdésünkre úgy felelt, egyelőre még a piacot és az igényeket mérik fel. Kisebb lépésekben haladnak, mint remélték, de ebben szerinte nagy szerepe volt annak, hogy üzleti konkurenseik, a Zsolnay Zrt. irányítói és ügyvédeik szerinte lépten-nyomon igyekeztek nekik keresztbe tenni. Hozzátette, hogy a Ledinának nincsenek megrendelései, most tárgyal potenciális megrendelőkkel, de ezek nem építési beruházásokkal kapcsolatosak. Példaként olyanokat említett, mint egyedi tervezésű kaspók, cserépkályhák, vagy díszítő elemek éttermi pultokon. Ám szerinte eddig a pontig is el kellett jutni a termékfejlesztéssel, hogy egyáltalán legyen miről tárgyalniuk. Hangsúlyozta, hogy a Pécsi Kerámia minden dolgozója teljes munkaidőben van foglalkoztatva, a cégnek már jelentős árukészlete van, s az értékesítés is megindult, s hamarosan reklámkampányba kezdenek.
19? Lapot!
