BALATON Nem akarnak őstermelők lenni a balatoni horgászok és a halászat visszaállítását sem szeretnék. A halászati tilalom óta ugyanis jobbak a fogási eredmények, így nekik nem érdekük a változtatás – olvasható a Népszavában.

Sorstársunk és ex-kollégánk, a Balatont talán a legjobban ismerő aktív újságíró, Fónai Imre írt remek cikket a balatoni horgászatról és a halászatról a minap a Népszavának.  A cikk sokakat érdekelhet Baranyában, Pécsett is, ezért közöljük a lényegét. Nem csak azért, mert nem kevesen hajózhatnak és horgászhatnak akár ezekben a napokban is a megyéből a Balatonon, s nem csak azért, mert a déli parton egymást érik azok a települések, ahol jelentős számban vannak még ma is pécsi-baranyai családok tulajdonában nyaralók, de azért is, mert a Balaton mint utazási célpont továbbra is a legfontosabb nyáron Horvátország mellett/előtt. Márpedig nagyon nem mindegy, hogy a fagyasztva érkező, nem helyi, és nagy általánosságban nem is túl jó minőséget képviselő, mindemellett kedvelt rántott hekk mellett, netán helyett helyi, friss jó minőségű balatoni halakat kínálnak-e az éttermek. Amiket akár – a frissesség és minőség okán – még változatosabb formában is el lehet készíteni.

A cikk a hirdetés után folytatódik



A Dunántúli Naplóhoz hasonlóan szintén Mediaworks-ös Somogyi Hírlaptól, hozzánk hasonlóan szintúgy tavaly decemberben menesztett újságíró cikkében ugyanis az áll, hogy őstermelői igazolvány kiváltásának lehetőségét vetette fel a balatoni horgászok számára Hoffmann Henrik, a Balatoni Turizmus Szövetség elnöke. Mindezt azért, hogy a horgászok értékesíthessék a kifogott felesleget a tóparti éttermeknek, így juttatva azokat balatoni halhoz.

A halászatot ugyanis 2013 decemberében betiltotta a földművelésügyi miniszter, míg a horgászok mindmáig nem adhatnak el halat, legálisan legalábbis egészen biztosan nem.

Így az idei immáron a negyedik olyan nyár a Balatonnál, amikor gyakorlatilag nem lehet helyi halat kapni a vízparti vendéglőkben és halsütödékben.

A cikk a hirdetés után folytatódik



A vendéglátósok és borászok alkotta Balatoni Kör viszont éppen ezért dolgozott ki több koncepciót is annak érdekében, hogy – a turizmus érdekeit szem előtt tartva – a balatoni hal visszakerülhessen az asztalra. A kör most várja a szaktárca reagálását, mivel nemrég ismételten az agrárminiszterhez fordultak a helyzet megoldását sürgetve.

Azt már saját véleményként írom mindehhez, hogy a világ röheje, hogy ilyen helyzetet teremtettek a Balaton körül. Az előzményeket és az okokat nem ismerem kellőképpen ahhoz, hogy a halászat betiltását megítélhessem. Ugyanakkor az egészen biztos, ha volt is annak korlátozására, avagy a halászati cégek megregulázására racionális, épelméjű ok/indok, ami miatt a hatalomnak lépnie kellett, az kizárt, hogy a teljes tiltás a legjobb megoldás.

Az viszont egészen bizonyos, hogy teljesen irracionális, minden józan érvet és mérlegelést nélkülöző helyzet, ha éveken keresztül nem lép senki egy ilyen probléma megléte mellett, annak megoldására. Bárhol másutt a világon a helyi értékekre építenek, azokat próbálják a helyieknek és a turistáknak eladni. Szinte csak a helyi hal, a helyi ásványvíz, sör stb. kapható ipari mennyiségben, mindenütt. Akármelyik kifőzdébe vagy puccos étterembe megyünk be, csak a körítés, a kiszolgálás a székek, a konyhatechnológia, meg a végén a fizetendő lesz, amiben különbség lesz.

Márkát, méghozzá jó nevű és piacképes, eladható márkát építeni a balatoni halból, akár gyűjtőnéven, akár néhány fajtára szorítkozva, másutt ezt tennék. Illetve másutt ezt már rég megcsinálták volna, merthogy ez a teljesen természetes, magától értetődő. Sőt! Nem, nem korlátozásokkal (hogy mi lesz, ha nem adsz ilyet a kis büfédben), hanem előnyökkel, kiváltságokkal (ha ilyet adsz, kis barátom, bekerülsz a Nagy Nemzeti Balatoni Halárus Adatbázisba, kapsz ingyen reklámot, segítünk a beszerzés megszervezésében stb.) is gyorsan, egy-két év alatt fel lehet futtatni egy ilyen márkát. Na, de itt nem, itt tiltanak, meg nem engedélyeznek, meg ülnek még egy-két évet a válaszon.

 A Népszava cikke szerint tavaly, a tóparti polgármestereket tömörítő Balatoni Szövetség javasolta halfelvásárlói hálózat létrehozását a tó körül, valamint azt, hogy a tógazdasági halakat egy bizonyos ideig a Balatonban úsztatva tegyék „balatonivá.

A horgászat alapvetően szabadidőeltöltés, nem pedig profittermelő tevékenység – ezt már Balogh Tibor, a Balatoni Horgászegyesületek Szövetségének (BHSZ) elnöke mondta a Népszavának. Szerinte amennyiben engedélyeznék a halértékesítést, azzal kiszabadítanák a szellemet a palackból. 

Vagyis, gondolom, megjelennének az üzletet szagoló „húshorgászok”. Éppen ezért a BHSZ nemrégiben megtartott kibővített elnökségi ülésén a megjelent 37 horgászegyesület képviselője közül egy sem akadt, amelyik egyetértett volna bármelyik, az utóbbi időben felmerült változtatási javaslattal.

Nem akarjuk, hogy a horgászból őstermelő legyen. Azt sem, hogy a tógazdasági halakat egy elkerített részen a Balatonban úsztassák. Azt pedig végképp nem, hogy visszaállítsák a 2013 végén abbahagyott szelektív halászatot” – fogalmazott Balogh Tibor. Aki azt is elmondta végül, hogy a halászat megszűnte óta „egyre nagyobbak a keszegek és egyre jobbak a fogási eredmények” – vagyis – írja Fónai Imre – a horgászoknak semmilyen változtatás nem érdekük.

KategóriákMETÁL