OLVASÓI LEVÉL – A magyar emberek nem kérnek az imperialista fertőből, mint a kurta szoknya, vagy a gyors, kényelmes és tiszta vonatozás. Más logikus magyarázat nincs arra, miért tart még mindig ugyanott a MÁV, ahol évekkel ezelőtt. 

“Tulajdonképpen igazán felesleges már feltenni a MÁV-val kapcsolatos gyakran ismételt kérdéseket a vasúti kocsik tisztaságáról a működő, vagy inkább nem működő klímáról, vagy arról, hogy a kalauzok miért nem beszélnek legalább egy idegen nyelven, segítve esetleg a külföldi utasok boldogulást.

Mindezeken túl persze a MÁV mégis mindig tud újat mutatni: pályafelújítás a nyár kezdetén, vonatpótlóbuszozás és az ezzel járó menetidő-növekedés. Ez a laza” 4 óra, amit jelenleg a Pécs-Budapest vonalon el lehet tölteni az IC-n (a gyorsvonatok mostani több mint 5 órás menetidejét ne is hozzuk szóba), nyilván bőséges lehet egy rövidebb könyv kiolvasásához, de nevezzük ezt az egészet inkább tortúrának. A magyar vasúttársaság képtelen megoldani évtizedek óta, hogy ezen a 240 kilométeren csökkenjen a menetidő. Volt már szó pályakorszerűsítésről és egyéb fejlesztésekről, de a megvalósításra sosem jutott elég akarat.

2017-ben még mindig megoldhatatlan probléma, hogy a Pécsre utazók kényelmesen érjenek a megyeszékhelyre. Marad az Oszkár és a távolsági busz, előnyben azok, akik időben értesülnek a vonatos tortúráról és ki is hagyják azt. Sokadszorra bizonyosodik be: semmi kétség, igaz az az állítás, hogy a MÁV-nak öt ellensége van: az 4 évszak és az utasok.

Persze lehetne most tovább példálózni a hanyatló Nyugat országaival, merészen a francia TGV-vel, vagy akár szerényebben a szomszédos Ausztria vasúti közlekedésének hatékonyságával, de teljesen felesleges. A magyar vasút évek óta brutális pénzmennyiséget emészt fel, ennek eredménye, valljuk be, inkább nem látszik. A pénz persze nem segít a mentalitáson. A vagonok ettől nem lesznek tisztábbak, az utastájékoztatás egyes szintjei sem lesznek hatékonyabbak és valószínű a – nagyon egyszerűnek is tűnő – kerékpárszállítás problémáját sem lehet még ettől orvosolni. Pedig mindezek megoldásában még a megállíthatatlan Brüsszel is ad bőven forrást.

A naivitásunk pedig határtalan: addig nem is változik majd ez az egész helyzet, amíg fel nem ismeri végre valaki, hogy mennyit tudna hozzátenni az ország működéséhez egy igazán jól működő vasút, mondjuk GDP-ben, de maradjunk csak egyszerűen a jobb életminőség fogalmánál.

De egyelőre itt vannak nekünk a késések, az izzadságszagú ülések, és a 4 órás menetidő. Sok türelmet hozzá!”

KategóriákPOP