VÉLEMÉNY 2017-re Pécs eljutott odáig, hogy a magyar állam extra dotációja nélkül nem hogy kulturális intézményrendszerét nem tudná működtetni, vagy képtelen lenne kifizetni saját zsebből egy operahaknit (Domingo), de a költségvetésében akkora a hiány, hogy az állami segítség nélkül középtávon pénzügyi összeomláshoz vezetne.

A közgyűlés most, ahogy mindig szokott, nyári szabadságra megy, takaréklángra kapcsolja magát, a városvezetők elhúznak belelógatni a lógatnivalót valami sós lébe vagy alkoholtartalmú, hűsítő italba, esetleg médiaszövetségeseikkel fröccsözgetnek egy közpénzekkel kibélelt vitorláson. Két hónapig jóval kevesebb emléktáblát meg óvodai homokozót avatnak a fontoskodó, beszédeiket a hungarikumnak számító Magyar Nemzeti Közhelyszótár legcikibb részeiből összeállító öltönyösök.

Pedig ha valódi, felelős vezetők lennének, akkor gyorsan be kéne vallaniuk a választópolgároknak, hogy nagy a baj. Aztán pedig éjt nappallá téve azon dolgozni, hogy ne legyen még nagyobb. E helyett az történik, ami már évek óta: másokra mutogatnak és az államra várnak. Azt várják, hogy fentről, ahogy azt már megszokták, valamilyen formában megint hozzájuk vágjanak pár milliárdot, hogy mondjuk Orbán Viktor (esetleg valamelyik pórázon tartott állami nagyvállalkozója) vegyen tőlük egy alig működő repteret, aztán ősztől folytatódhassanak az emléktábla- és homokozóavatások.

Szimbolikus volt, hogy a május 30-i közgyűlési ülésen, amikor nyilvánosan is elhangzott, hogy nagy gond van, a 2016-os zárszámadás pénzszórásos tárgyalásakor egyetlen képviselőnek voltak a költségvetést, a város gazdálkodását érintő konstruktív, hosszú távra mutató javaslatai, az ÖPÉ-s Kővári Jánosnak. Páváék kénytelenek voltak azokat elfogadni, de amúgy az egész Fidesz-KDNP frakció, az alpolgármesterek és az arcát több alkalommal a tenyerébe temető polgármester, tehát a várost elvileg vezető politikusok néhány kínos, magyarázkodó mondat után hallgattak, mint szar a parlagfűrengetegben. Úgy tűnt, ötletük sincs, mihez kezdjenek. Szerettek volna minél gyorsabban túl lenni ezen a felesleges törvényi kötelezettségen, hogy tovább várhassák a vergődésüket valószínűleg direkt elnyújtó, azt berágva, de azért némi kárörömmel szemlélő Nagy Pénzosztó pozitív döntését, aki úgysem fogja hagyni bedőlni Dunántúl legnagyobb városát.

A Fidesz súlyos örökséget kapott 2009-ben, amikor Páva polgármester lett. De ahelyett, hogy a város csekély gazdasági teljesítményéhez illő, fenntartható, hatékony intézmény- és cégrendszert alakítottak volna ki, inkább a lovak közé dobták a gyeplőt. Hagyták túl nagyra nőni a túl sokba kerülő intézményeket (tudjuk, igen, kellett sok jó emberüknek a hely), hagytak nem túl hatékonyan működni fontos cégeket (többnek idén meg kellett sokszorozni a likvidhitel-keretét), pedig legkésőbb az állami hitelátvállalás után radikálisan új pályára kellett volna állítani az önkormányzatot és csatolt részeit. De minden ment tovább pont úgy, ahogy addig. A rendszerszintű problémák persze nem lettek volna annyira feltűnők, ha mondjuk az iparűzési adóból keletkezett volna akkora bevétel, ami fügefalevélként elfedi a hatalmas, kilógó lófa…lólábakat. De nem tudott keletkezni, bizonyos dolgokat ugyanis sajnos nem lehet politikai pr-rel, kamu konzultációkkal befolyásolni, habonyizálni, bocsika.

Közben a kisvállalkozók nem kaptak még közvetve sem segítséget az önkormányzattól (lásd például a helyenként irreálisan magas bérleti díjakat a belvárosban), egy-két közepes cég érkezését vagy itt maradását próbálták óriási jelentőségűvé nagyítani, sikerként beállítani, miközben alig létesült valódi, piaci alapú munkahely, ami miatt rengetegen elhagyták a várost. Mindezért persze nem csak a politikusok okolhatók, de azért igen, hogy alig tudtak releváns, nem kizárólag a politikai túlélésüket célzó válaszokat adni a kihívásokra.

Pécs Magyarország állatorvosi műtáltosa. Nagyszerűen tanulmányozható rajta, hogy a nagy dumák ellenére mennyire sebezhető, verseny- és életképtelen egy szinte kizárólag külső (Pécs: állami; Magyarország: uniós) pénzpumpával felfújt, de amúgy rossz szerkezetű gazdaság.

Első ciklusuk elején úgy tűnt, lesz valamiféle víziójuk, készült egy fenntartható vârosfejlesztési terv, voltak épelméjű projektek, például a biogázüzem ès a napelempark. A gond elsősorban nem is a fejlesztésekkel volt, hanem a menedzselèssel. Az utóbbi három évben nem a sorosmigránslibsik miatt alakult ki sok milliárdos kölltségvetési hiány, hanem mert rossz az irány, amerre haladnak. A hitelekből vett használt Volvo buszok minimum furcsa körülmények között történt beszerzése sem nevezhető sikernek, Kaposvár például nemrég újította meg teljes buszparkját – pàlyàzatokból. Túl sokat költenek kommunikációnak nevezett önfényezésre, fesztiválokra, külföldi utakra, szóval ha vízió még lenne is, dolgos ès takarèkos működèsnek a nyomai sem látszanak.

Páváéknak és a Fidesznek nyolc év kevés volt ahhoz, hogy saját lábukra álljanak, sodródnak egyik állami emlőtől a másikig. Ettől persze még simán lehet, hogy behúzzák 2018-at és 2019-et is. Nem lesz nagy csattanás, sem zuhanás a szakadékba, a lélegeztető gépre időnként rákapcsolják a Pécs nevű beteget és azt állítják majd róla komoly arccal a propagandacsatornáikon, hogy éppen most futotta le az ultramaratont. Lesznek emléktábla- és homokozóavatások, ígérnek majd ingyenjakuzzis élményfürdőt meg multifunkciós csirkefarhátat, évente összebarkácsolnak egy színvonalasabb, drága kultúrhaknit, hogy az illúzió meg a cirkusz azért meglegyen. Pécs meg süllyed tovább szépen lassan, ahogy eddig, és egy idő után tényleg nem lesz senki, aki ezt a folyamatot megállítsa.

 

KategóriákMETÁL