PÉCS-BUDAPEST Vasárnap vízbe szállnak az úszók is a budapesti világbajnokságon. Ma már selejtezőt úszik Hosszú Katinka, Cseh Laci, Gyurta Dániel, és a pécsi Jakabos Zsuzsa is, aki azonban már évek óta Győrben edz szintén pécsi edzőjével, Petrov Ivánnal. Kedden 50 méter mellen a pécsi Financsek Gábor, 200 méter pillangón pedig Kenderesi Tamás is vízbe száll. Utóbbi az idei évi eredményei alapján, s nem mellesleg a riói olimpián szerzett bronzérme alapján egyértelmű favoritja a számnak. És ő is aranyérmet vár magától. Az Index.hu-nak adott vasárnapi nagy interjúban az első világbajnokságán induló pécsi úszótehetség azt mondta, az egyik legnagyobb ellenfele éppen a szintén magyar Cseh László lesz. Saját példája pedig bizonyítja, hogy az úszósport Budapesten kívül is él.

A most 20 éves Kenderesi Tamás nagyjából 12 éves volt, amikor  az anyukája bíztatására is odament az akkori szövetségi kapitányhoz, Kiss Lászlóhoz, és megkérdezte tőle, hogyan lehet válogatott. Mint mondta,  akkoriban a válogatottságból az egységes magyar ruházat vonzotta leginkább. 

A cikk a hirdetés után folytatódik

Kiss László csupán annyit mondott neki akkor, hogy ha az országban legalább a második idő az övé, akkor mindenképp bekerül a válogatottba.

Beszélt az Indexnek Kenderesi arról is, hogy két éve, az előző világbajnokságról egy betegség miatt maradt le, miután a magyar bajnokságon legyőzte Cseh Lászlót, utóbbi aztán világbajnok lett. Kenderesi mononukleózist kapott, e betegség viszont olyan, hogy hónapokig nem szabad még minimálisan sem terhelni a szervezetet. A pécsi úszó erről úgy fogalmazott, hogy ha kifelé akkor nem is látszott a szenvedése, nem kívánja ezt a helyzetet senkinek. A kazanyi lehetett volna az első olyan verseny, amikor háromszor is úsznia kellett volna. Ehelyett otthon volt, pihent, nem volt kellemes érzés tévén nézni, mi történik a 200 pillangó döntőjében, mert akkor talán már neki is oszthattak volna lapot. De az igazi nagy célja akkor már Rió volt. És benne volt, hogy valamiképpen erőt kell merítenie abból, hogy ő nem utazhatott el Kazanyba.

Esélyeként úszik, de mint mondta, ne felejti el, hogy ott van Cseh Laci, akit soha nem szabad leírni. Ugyan nem úszott jó időt az országos bajnokságon, de az ő esetében ez nem sokat jelent. Bárhonnan visszapattan, ha mélypontra kerül. Ez félelmetes. Olyan ereje van, ami egyedülálló az egész úszásban. 

Nem szereti, ha a lazasággal kapcsolják össze. Nem karót nyelt típus, de nem tartja magát lazának. Természetes, ezt nem vitatja, ha kérdezik, nem játsza meg magát.

Tudatosság nélkül ez nem megy. Tudnia kell, mit kell beletenni a munkába ahhoz, hogy világbajnok lehessen. Anélkül szerinte nem lesz aranyérmes valaki. Ha Michael Phelps-től el tudna kérni egy tulajdonságát, biztosan a tudatosságát kérné.

 

Az első két hosszon sem vagyok lassú, de akkor még utazom. Nem haladok lassan, de még figyelek. Sokat adok bele, de tény, a második százon vagyok jobb. Pontosabban az utolsó ötven az enyém. Azt élvezem a legjobban.

 

Egyetért a jelenlegi úszókapitánnyal, Sós Csabával abban, hogy a 200 pillangó a királyi szám. Mert

ott nem elég az erő, kell technika, kell ritmus és taktika is, nem lehet vizezni, a másik erejére számítani. Mint fogalmazott, ebben a számban és ezen a távon tényleg minden kell: a faltól falig úszás nem elég.

Mint fogalmazott a riói olimpián az első két úszásnál túl sokat kiadott magából, főleg mindkétszer az utolsó ötvenen. Most azt mondta, ha az elődöntőben visszafogja magát, talán több maradt volna benne a döntőre, ahol Michael Phelps nyert, de neki csupán 26 századon múlt az aranyérem.

 

Ezzel a 26 századdal mutatta ki az Isten a szeretetét, hogy szeret engem. Nem könnyítette meg az utam. Így aztán igazán meg tudom becsülni azt az érmet.

 

Motivációnak nem volt rossz, hogy ott lehetett, ott úszhatott Phelps mellett valamelyik pályán. Más lesz így most nélküle úszni, de ezt már a vb főpróbájának tartott római versenyen is átélhette, és különösebb hiányérzet nem volt benne.

Elég jó érzés volt számára, hogy idén már Rómában, a világbajnokság előtti utolsó nagy, fontos versenyen ő volt a célpont. Nem tudja, hány évesen szoktak célponttá válni a versenyzők, neki most jött el a pillanat. Az olimpián még alig ismerték, Rómában már figyeltek rá. Élveztem 

Arra a kérdésre,hogy elképzelte-e már, milyen lesz az uszoda több ezer emberrel,  családtagokkal, barátokkal, ahol szinte mindenki neki drukkol, úgy felelt, hogy nincs olyan nap, hogy ne készítené fel az agyát és önmagát arra, ami rá fog várni. Az utolsó ötvenen arra fog gondolni, hogy nyernie kell, utána pihenhet. Az utolsó ötvenen nincs pátosz, csak kőkemény harc és full fájdalom.

Aparhanton, Luca napján

Kenderesi Tamás a Tolna megyei Aparhanton született 1996. december 13-án, Luca napján. A Pécstől 50 kilométerre lévő településről érkezett a baranyai megyeszékhelyre, Pécsett lett középiskolás. 2014-ben ifjúsági Európa-bajnok, még ugyanabban az évben megnyerte az ifjúsági olimpiát is. 

Laza ízület, hatalmas akarat

Tari Imre 10 éves korától foglalkozik Kenderesivel.  A pécsi úszóedző az Indexnek azt mondta, Tamás nagyon jó passzban van, elszánt és határozott. A versennyel fekszik és kel. Az az edzésterv, amit Rio előtt végrehajtott, már kevés. Azzal nem lehet 1:53 alá bemenni, ők pedig azt szeretnék. Az állóképessége és a sebessége is megvan ehhez, úgy formálták az edzéseket, hogy a legnagyobb álmok is elérhetőek legyenek. Az ízületei és a mozgása is laza, nagyokat húz és gyorsan.

KategóriákMETÁL