TÁRGYALÁS – Elvesztettem szüzességem, beidéztek tanúnak egy peres ügyben a bíróságra. Imádtam minden percét, ráadásul az épület egy igazi látványosságot is rejt, ami mégis hiányzik a turistakalauzokból.

Feleségem aggódva hívott, ugyan mibe keveredtem bele, mikor elolvasta a bíróság tanúzásra berendelő levelét – különös tekintettel a meg-nem-jelenés következményeire. Megnyugtattam, hogy Magyarországon szerencsére a három hatalmi ág nemcsak szét vagyon választva (gátlandó a hatalommal való visszaélést), de önállóan, pártatlanul működnek, s ez vonatkozik a bíróságokra is, mint az igazságszolgáltatást gyakorló független, politikailag és világnézetileg semleges, önálló hatóságára.

S különben is, merő rosszindulat azt feltételezni, hogy a hatalom a bíróságon keresztül úgy gyakorol nyomást, meg egy bíró úgy fitogtatja erejét, hogy újságírókat vegzál a véleményük miatt. Ez legalább annyira nonszensz, minthogy a Pécs – Budapest vonalon több mint 4 óra legyen az út a vonattal, évről-évre növekvő menetidővel. 

via GIPHY

De én önként jelentkeztem, s mivel mindig is felnéztem a demokrácia egyik legfontosabb intézményére, a bíróságra, s a maga kissé misztikus, mindennapok fölötti és magasabb normák, elvek meghatározta világára, igyekeztem kellő komolysággal felkészülni.

Lényeg, hogy rövid ideig dolgoztam egy államú kötődésű cégnél, de munkaviszonyom felmondását kértem még a próbaidő alatt. Egy korábbi alkalmazott munkaügyi pert indított munkaadónk ellen, mivel sérelmezte elbocsájtásának körülményeit. Először udvariasan elutasítottam a felkérését, hogy tanúskodjak az ügyében, mivel ugyan sok első kézből szerzett tapasztalatról beszámolhattam volna, de úgy ítéltem hogy igazából releváns információ nélkül. Végül a második nekifutásra beleegyeztem, hogy egy szakmai kérdésben egy szoftverrel kapcsolatban elmondjak egy mondat véleményt a tapasztalataim alapján. 

Az élet úgy hozta, döbbentem rá, hogy sok dolgom eddig nem volt a bíróságokkal, így érthető izgalommal készültem komoly másfél perces szereplésemre. Inget vettem (ugyan nem kivasaltat), kipucoltam a cipőm orrát, ilyesmi. A váró amúgy lehetne akármelyik hivatalban is, és tök menő volt, hogy az amerikai filmekben tapasztaltakhoz hasonlóan futószalagon mentek az ügyek, az esetünkben eljáró bíró napirendjén aznap mi voltunk a harmadikak, utolsók, így azért pár perc késés összejött. 

Amúgy ilyen elég joviális volt a hangulat, a felperesek-alperesek-tanúk várakoztak, az ügyvédek kibontott talárban tereferéztek, hiába ellenfelek a tárgyalóteremben. A tanúzás aztán flottul lezajlott, még amit okvetlen meg kell említenem, az a jegyzőkönyvezés, amihez egyrészt iszonyat profin foglalta össze a mondandóm lényegét a bíró, másrészt egy olyan kazettás magnetofonra mondta fel, amiről anno Erika néni lejátszotta a Das Deutschmobil 1 Arbeitsbuchjának hallgatási feladatait.

De az igazi ajándék az volt, hogy mehettem egyet Magyarország egyik utolsó páternoszterével. Tudják, ez az a speckó nyitott lift, ami olyan, mintha örökmozgó lenne, ki- és beszállás idejére sem áll meg, az alján-tetején pedig átfordul. Bizony, és itthon már nincs kéttucat ilyen szerkezet szolgálatban, sőt egyre fogy a számuk. Pedig a 20. század elején kifejezetten népszerűek voltak egész Európában, s hagyományosan a közhivatalokban terjedtek el. Bár kevesebb ember fért el egy-egy kabinban, jóval gyorsabb volt a kor liftjeinél. 

via GIPHY

Nevét amúgy a Miatyánk kezdőszavaiból (pater noster) kapta, mert úgy néz ki, mint egy baromi nagy rózsafüzér, és ez jóval menőbb elnevezés, mint az első hivatalos: ciklikus felvonó. Ugye? 

Budapesten persze jól elvannak eresztve páternoszterrel a hivatalok, a pécsin kívül viszont csak Kecskeméten, Miskolcon és Szegeden van működő példány. Végezetül tessék elolvasni Örkény vonatkozó egypercesét, és lehet menni a fényfesztiválra.

KategóriákPOP