Elképesztő világ a vastelep világa. Ilyen lehet egy Mad Maxes témapark is: csak itt nem próbálhatod ki a darukat.

Lekaptuk kis kecónk tetejét, s komolyabb mennyiségű faanyag meg fém (vas, alumínium) is lekerült róla, hogy máris szűkössé vált az udvar.

Sokkal nagyobb kupac volt a valóságban.

 

Nyilván naivan beleszórattam volna a konténerbe az egészet, de Kelemen, az ács gúnyos fejcsóválás közepette felvilágosított, hogy vagy rakjam ki a ház elé, tutira elviszi valaki egy perc alatt, vagy ha szopódni akarok vele, vigyem el a vastelepre.

A lécek amúgy is a nyakunkon maradtak, a konténeresek már nem viccelnek, nem lehet a cserép közé rejteni semmi faanyagot, pedig komolyabb mennyiség is felhalmozódott a fűszernövényeinken.

De ezt, ha van szerződéses a biokommal, meg pécsi lakcímed, akkor lakosságiként le lehet adni az Eperfás úti telepen. Tehát szükségessé vált bérelni egy VW transportert fél napra, ráadásul a fa nagy részére le is csapott egy bácsika, dehát tiszta szög, nem baj, elfűtök én vele, ha odaadja, de tiszta korhadt, elrohadt, annál jobban begyullad, ha maga mondja, csak még annyi, legyen jó hozzám, hozza el Vasasra, kifizetem az üzemanyagot, (aztán persze hogy kérhetném el valakitől azt a néhány száz forintot, aki nálunk is nehezebb helyzetben van), gondoljon inkább ránk jó szívvel minden begyújtásnál, ha jó meleg lesz a szobában, viszontlátásra akkor, köszönöm szépen!

Amúgy jobb is így, mert a szeméttelepre került volna a fa. Így legalább valakinek jó lesz, hasznot meg meleget hoz, még ha nagyon nincs ez jól is így, hogy erre szoruljon rá valaki.

Vissza Pécsre, egy óra és némi gázolaj mínusz, nem baj, majd legalább a bérlés jöjjön vissza a telepen a leadott vasból. Beszórtuk a vascsöveket, tartószerkezetet, meg lejött egy csomó hullámos alumínium lemez (ami nemsokára fontos szerephez fog jutni).

 

Szépen várunk a sorunkra a mázsázónál.

 

A telep ott van a Légszeszgyárban, és már jó előre felszívtam magam, első nap az edzésen meg suliban, próbálsz nem láb alatt lenni, nem felbosszantani senki, ugye, nálad jóval rutinosabb ott mindenki.

Ott a távolban is van egy scavenger.

 

A telepen óriási a pörgés, hát mi van ma hogy mindenki délutánra ébred fel?! nyilván valakinek az útjába parkoltam le, de a lényeg, hogy a mázsázónál indítasz, ide kell ráállni a gépjárművel mérlegre. Próbáltam tökre keményen, morcosan nézni, dehát levágták egyszerre, hogy (vas)szűz vagyok még, főleg, amikor kiderült, hogy az alumíniumot is vasárban akartam beszámitattni. (Hatszor drágábban veszik át, csak szólok.)

Munkásököl vasököl.

 

Mérés után rögtön le is küldtek az alus részhez, kipakolás, ja, ebben szögek vannak, nem baj, kifújatjuk, ez ide, ne oda, egybe, köszi. Utána megint mérleg, megvan a különbözet, és tovább a vastelep szívébe olyan daruk, markolók és mágneses munkagépek között, hogy.

 

 

Itt leadod a nagyobb darabokat, beszórod a kádak, tengelyek közé, közben ilyen hegesztőszemüveges bácsik turkálnak a halmok között, gyűjtik a hasznosat. Lemérés, kapok egy sorszámot, de ne az útba parkoljá, ne úgy mint az a balfasz két autót is lefog, nem mondom, majd kint megállok.

Az ott A DeLorean!

 

Akkor látom, a pénztárnál, ahogy így sorban állunk, előttem hiányzik a férfi két-három ujja meg a fél cipője, majdnem papucs is inkább, utána vagyok én, nyakik porba bújva, mögöttem a tag X5-össel jött és nagyon siet.

Oda kell a nem túl nagy vasat szórni. Ha mondják.

 

Lényeg: azt hittem, nem látok jól, mondom valami hiba van, nem, nincs itt hiba kérem, nem számolta el magát, nem-nem, ez ennyi, 24.360 Ft, az alumínium dobta meg ennyivel, na ezért nézett rám mindenki akkora respecttel, kicsit irigykedve.

 

Persze a ha leveszem az alumínium utánpótlás nehézségét, egész tisztes megélhetés lenne, mert életemben nem kerestem ilyen jól néhány óra munkával. Közel sem.

KategóriákMETÁL