Minden normális ország IT-nagyhatalommá szeretne válni, ezt nehéz lenne elvitatni, nálunk azonban ennek, az így ki nem mondott célnak az elérését az egyik legfontosabb, vagyis az alapfokú, általános iskolai informatika oktatás gátolhatja, mint a rendszer gyenge láncszeme. Leginkább a tárgyi feltételek és az időkeret miatt. Azok a szülők,   akik ezt felismerve tennének a valamit a gyerekük érdekében, kénytelenek fizetős, iskolaidőn túli képzésekre járatni csemetéiket.

Nyilvánvaló, hogy iskola- és tanárfüggő is a címben foglalt állítás. Az azonban egészen biztos, hogy általánosságban semmi ok elégedettségre. Az újabbnál újabb és a drágábbnál drágább stadionok, illetve a mindennapi testnevelés országában ugyanis az informatikai képzésre már nem fordítanak olyan nagy enrgiát.

Egy átlagos általános iskolás már az első osztálytól kezdve szinte annyit van bent kötelezően (értsd: annyit dolgozik) az iskolában mint egy felnőtt, ami önmagában botrány. Ugyanakkor a tantárgyak súlyozása már nem feltétlenül felel meg annak, ami a jelenlegi tudás szerint a későbbiekben a munkaerőpiaci elhelyezkedést segíti. És most itt a jövő állásaira is gondolunk, amelyek egy része egyfelől ma még egyáltalán nem ismert, másfelől azért azt lehet róluk tudni, hogy azok nagy hányadának az informatikához lesz jelentős köze.

 

 

De, hogy mást ne mondjunk, ma már szinte (vagy nem is szinte?) ott tartunk, hogy a hűtőajtót is telefonos applikációval, hangvezérelt utasítással nyitjuk ki a reggeli narancsléért, a jövőben pedig egyre több háztartás lesz mai szóval mondva okosotthon. És az is zicher, hogy a legszerencsésebbeknek már egyáltalán nem is túl távoli jövő az, hogy a dzsúzt vagy tejet a hűtőből egy háztartási robot veszi ki helyettük. Ok, most még nem R2-D2, vagy C-3PO, de már az a világ sincs időben nagyon messze. Már ma is IT-alapú szinte minden, a számítástechnika és a robotizáció olyan szinten férkőzik be a mindennapjainkba s vesz körbe minket, hogy már fel sem tűnik senkinek.

 


via GIPHY

 

 

Éppen ezért volt az meglepő, hogy több ismerős is arról panaszkodott a Szabad Pécsnek az elmúlt hetekben, hogy habár a mai világban éppen az informatika az, ami mindent meghatároz, az iskolában a gyerekeik ezeken az órákon unatkoznak a leginkább. Mert olyan dolgokat tanulnak, amik vagy nem is kötik le a figyelmüket, mert érdektelenek, vagy nekik már ujjgyakorlat. Mások azt mondták, a tananyag még rendben is lenne, de az abban való előrehaladást nagyban nehezíti gyermekeiknél, hogy az iskolák többségében ugyan van “számtech labor”, de vagy nagyon rossz, vagy részben soha nem működő gépekkel kellene dolgozniuk. Miközben ez a dolog végsősoron a gyermekük jövőjéről szólna.

 

 

Nagy Erzsébet pedagógus, a PDSZ pécsi ügyvivője  a Szabad Pécs kérdésére azt írta, hogy valóban gyenge a hazai általános iskolai informatika oktatás, de nem is annyira az oktatók, hanem sokkal inkább az eszközellátottság miatt. Merthogy ma olyan szomorú a helyzet, hogy ha, mondjuk, kiég egy égő a projektorban, netán komolyabb baja van, akkor heteket, időnként hónapokat kell várni arra, hogy újra működőképes eszköz legyen az osztályteremben. A pedagógus érdekképviselő szerint fontos lenne, ha az oktatásban a mindennapok része lenne az is, hogy nemcsak infóórán, hanem más órákon is használhatnának a gyerekek gépeket.

Neki szerencséje van, mert olyan teremben tart zömében órát, ahol van legalább 15 gép, és nem is túlságosan leharcoltak. Igen ám, de általában 1-2 rossz a gépek közülük, és hát olyan is van, hogy egy adott csoportban többen vannak, mint amennyi szék van az infoteremben. De tud jó és kevésbé jó példákat is arra nézve, hogy mit lehet kifőzni a jelenlegi körülményekből. És azt se feledjük, hogy az IT-szakemberek után kapkodnak két kézzel, mesés fizetéseket ígérnek nekik, így aztán elég nehéz lehet felvenni és megtartani pl. egy fiatal pályakezdő informatikus-tanárt, aki a tudásával a tanári fizetés sokszorosát is megkereshetné.

Sólyomné Baranyai Elza tavasz óta már nyugdíjas pedagógus, de a Nevelési Központban matematikát és informatikát oktatott évtizdeken át, s egy robotika szakkört is vezetett. Ahhoz azonban már a szükséges feltételeket cégektől, az iskolai alapítványtól, s ha kellett, politikusoktól is összegyűjtötte.

 

 

 

 

A Szabad Pécs kérdésére azt mondta, sajnos valóban sok múlik a pedagóguson is, hogy mire képes azért, hogy egyrészt ő is fejlessze magát, másrészt hogy megszerezze a szükséges infrastruktúrát, elmegy-e cégekhez, rágja-e ezért a szülők fülét. És sajnos a KLIK-es korszak beálltával a továbbképzési lehetőségek is csökkentek, pedig az informatikában naprakésznek kell lennie egy tanárnak, az már amit akár csak néhány éve megtanult az egyetemen, pláne régebben, már nem komfortos tudás. Ha azonban a továbbképzés nincs fizetve, vagy a saját zsebbe kellene belenyúlni, avagy olyan helyen, cégnél másodállást/plusz tanítást vállalni, ahol a továbbképzést is kifizetik – de be kell látni, ezek egyike sem normális eset. Amúgy Baranyai Elza szerint az alaptanterv még jó is lenne, ha azt maradéktalanul és jó minőségben be lehetne tartani, habár ez megfelelő időkerettel és infrastruktúra mellett lenne csak lehetséges igazából szerinte.

 

Szóval, annak a szülőnek, akinek a gyereke komolyan érdeklődik a számítástechnika,  a programozás vagy a robotok iránt, más utakat kell keresnie, az iskolarendszeren kívül érdeklődnie. Nekik érdekes lehet, hogy van néhány olyan, meglehet fizetős oktatási intézmény, amelyben vállalják az iskolaidőn túli számítástechnikai oktatást.

 

A Szabad Pécs megkérdezett egy pécsi, immáron több év óta sikeresen működő, elsősorban általános és középiskolásoknak szóló, programozás tanítással foglalkozó céget, a Digiscoolt. Ők nem kívántak arról véleményt mondani, hogy milyen lehet ma az iskolai IT-képzés, de azt az elmúlt évek tapasztalatai alapján látják, hogy van igény az iskolaidőn túli fizetős informatikai képzésekre. A Digiscoolban a gyerekek játszva tanulják a programozás alapjait, számítógépes animációkat és saját játékokat készítenek már a legfiatalabbak is. Az algoritmikus gondolkodást és a kreatív probléma megoldást is fejlesztik ezáltal.

 

 

 

Azt hangsúlyozták, hogy náluk az élmény alapú oktatáson van a hangsúly, úgy szerzik meg a programozási ismereteket a gyerekek, hogy közben észre sem veszik hogy tanulnak. (Egyébként októberben és februárban indulnak mindig a kezdő programozó csoportjaik – ez jó hír azoknak, akik most, késeinek vélt cikkünket olvasva csaptak a térdükre, hogy lekéstek erről már az idén.)

 

 

 

De például robotokkal is foglalkoznak a Digiscoolban a nagyobbak, sőt a 3D-s nyomtatást, vagy weblap készítést is megtanulhatnak a nyílt munkaerőpiacon dolgozó, de a tanításban is jártas informatikus szakembereiktől. 

Az ilyen jellegű modell sikerére is rákérdeztünk, amire azt mondták, szerintük ezt igen jól mutatja, hogy a nyolcadikos és végzős gimnazista diákjaik nagy része informatika szakos közép- vagy felsőfokú intézményben folytatja tanulmányait.

 

 

 

A SZABAD PÉCS FÜGGETLEN HÍRPORTÁL, ÚJSÁGÍRÓK ALAPÍTOTTÁK, NINCSENEK MÖGÖTTÜNK SEM PÁRTOK, SEM ÉRDEKCSOPORTOK, SEM NAGY BEFEKTETŐK, EZÉRT TÁMOGATÁSRA SZORULUNK, ARRA KÉRJÜK OLVASÓINKAT, HA TEHETIK, KÜLDJENEK ADOMÁNYT A LAPUNKAT MŰKÖDTETŐ NONPROFIT KFT. E CÉLRA ELKÜLÖNÍTETT ALSZÁMLÁJÁRA, VAGY VÁLASSZÁK A MÁR ELÉRHETŐ PAYPAL-ON ÁT TÖRTÉNŐ UTALÁST A SZABAD PÉCSET KIADÓ NONPROFIT CÉG SZÁMLÁJÁRA. A RÉSZLETEK ITT OLVASHATÓK 

 

KategóriákMETÁL