Karácsonyi történet szilveszterkor? Komolyan gondoltuk? Sőt, január első napjaiban is folytatódik a Szabad Pécs Karácsonyi történetek című sorozata. A maiban azonban van egy kis (okém nem is olyan kis) csavar. Ehhez azonban Kálmán C. György humora és zsenije kellett. Fogadják szeretettel!

 

A karácsonyi (újévi) tárcanovellának először a terjedelme van meg. Ezer leütésnél nem lehet kevesebb, az a nagyképűség – vagy otthonosság – jele: a szerző nyilván olyan nagy embernek képzeli magát, akinek minden leírt betűje súlyos, elég, ha ennyit odavet, érezze magát megtisztelve az olvasó, egyébként is a tömörség mestere az illető, nyilván; vagy annyira közeli, bensőséges viszonyt ápol a lappal (online felülettel, szerkesztőséggel), hogy tudja: neki ezt is szabad, vagy pontos értesülései vannak arról, hogy éppen csak ennyi kell, ennyi fér be, ennyit várnak. A négyezer leütés már sok lehet: az olvasók csak átfutják, a szerkesztőség a fogát szívja, szívesebben tenné a szépirodalom rovatba – és rossz fényt vet a nyomuló, erőszakos és fecsegő szerzőre. Tehát: a kettő közé kell belőni.

A karácsonyi (újévi) tárcanovella helyszíne valami lakott hely legyen: kis falu, tanya, kisváros vagy nagyváros – de nem ipartelep, haltenyésztő üzemegység vagy sportpálya. Olyan hely, ahol többen laknak (akár csak egy család is), és van tere a kommunikációnak. A napszak mindegy – de késő délután, este, éjszaka azért a legjobb.

És persze tél. Nem kell feltétlenül csikorgó, hideg, havas, de essen közel az ünnepi napokhoz, és ez legyen is világos: a várakozás (vagy a változás reménye) keretezze a történetet, irányítsa az olvasót.

A karácsonyi (újévi) tárcanovella vagy napjainkban (a jelenben) játszódjon, vagy belátható, nem távoli időpontban – legfeljebb egy-kétszáz év, és persze hazánk vagy Európa. Minden más nagyon eltereli a figyelmet, túl messzi tájakra viszi az olvasót, és ezért szétszórja a figyelmét. Ilyen rövid terjedelemben ez kockázatos.

Kevés szereplő legyen – lehet egyetlen is. Hogy férfi vagy nő: mindegy; a legjobb a 0-14 éves és/vagy idős ember. A gyerekek és/vagy öregek mellett kedves (gerinces!) állatok is szóbajöhetnek (madarak, kutyák, macskák stb. – de a hüllőktől és rágcsálóktól az egér kivételével tartózkodjunk).

A legnehezebb: történetet találni vagy kitalálni.

Lehet persze táj- vagy környezetleírással próbálkozni, lassú életképekkel, békés, meghitt látvány megrajzolásával, portéval (vagy azok sorával), szereplőink néhány kósza emlékének töredékes megidézésével – de mégis a történet az igaz. Ne legyen erős konfliktus, gyorsan feloldódhasson vagy szőnyeg alá söpörhető legyen (ilyen rövid terjedelemben stb.). Valami kis múló gond, keserédes búbánat, de még inkább: kis szerencse, jótétemény, jóra fordulás, mosoly.

Ha cinikusak vagyunk: bármi.

Mert a keret – karácsonyi (újévi) tárcanovellát olvasunk! – mindenképpen ünnepi hangulatba ringatja az olvasót, szinte bármi történik, azt a csendes reménykedés vagy a vidám jövővárás jelének tekinti majd. Elég egy kis csillag vagy bárányka, elég egy felharsanó trombita vagy sistergő petárda – máris (azt hiszi, hogy) tudja, miről is van szó.

De ha cinikusak vagyunk is, ne legyünk cinikusak.

A Karácsony és az Újév egyaránt a számvetés ideje – a családi és az egyéni élet áttekintése, összefoglalása és újratervezése. Fontos dolog, és a karácsonyi (újévi) tárcanovellák segítenek megoldani (elodázni, elhárítani, elfelejteni) ezt a feladatot. Minden évben új és új (és sok) karácsonyi (újévi) tárcanovellát kell írni.

Akár arról, hogy hogyan is kellene karácsonyi (újévi) tárcanovellát írni.

Jól átsütve, kis nyári almával, gömbölyű fehér borral adjuk fel.

KategóriákMETÁL