Ismert pécsi embereket kértünk meg arra csütörtökön délután, hogy mondják el, mit gondolnak a pécsi közgyűlés fideszes többsége által megszavazott “Soros-ellenes” pécsi nyilatkozatról, amellyel egy pécsi, hátrányos helyzetű embereket segítő alapítványt sikerült megbélyegezniük Páva Zsoltéknak. Többen közülük közösségi oldalukon már napközben hangot adtak véleményüknek.

 

Bagi Zsolt filozófiatörténész, irodalmár, esztéta, egyetemi oktató

Mindenki, akiben még éltek olyan remények, hogy létezhet még polgárság, polgári műveltség, ha nem is mindenhol, de legalább kisebb és műveltségére és városiasságára büszke városokban, az remélem most egyszer és mindenkorra leszámolt ezzel az illúzióval. Mindig is gyanús volt persze, hogy ez csak a nyárspolgárság egyik formája, de sokáig hajlandó voltam elnézni a zenei élet egyoldalú (romantikus) sivárságát, az irodalmi ízlés konzervativizmusát, a köztéri szobrászat retrográd elemeit. Mindemellett voltak kicsi körök, régi- és avantgárd zenészek, kritikai szalonok, megalkuvás nélküli szobrok stb. De az irodalmi lapok és kiadók felszámolódását, a pártfunkcik karmester-szerepben való tetszelgését, giccsszobrok telepítését nem tudom elviselni. És minderre tegnap egy uszító propaganda-kiáltvány.

Bogányi zongora és Weöres szobor: Ez ma a pécsi polgári ízlés. Mutyizongora és mutyiszobor. Köpni kell. Bildungsbürgertum? Röhej. 

Ami marad, az minden, ami nem polgári. 

ezt tettétek.

 

Balogh Robert í

Többször szégyelltem magam Pécsett élő íróként, művészként. Ennyire még soha. Elveszett az, ami miatt pécsiségnek, ennek a “külön út”-nak jelentősége volt (hol beszélhetünk négy-öt színházról, öt külön profilú nagy művelődési házról, három művészeti folyóiratról, galériákról… Nem a mai döntésben (az Emberség Erejével Alapítvány városi ingatlanból való kipiszkálása) gyökerezik, ez egy több évtizedes folyamat, aminek nem értünk végére. Először akkor éreztem magam rosszul a “pécsiségtől”, amikor láttam egy bajszos polgármestert hebegve-habogva POSzT-ot megnyitni (s azt is, hogy mindenki gazsulált véle az általam sokra tartott színházi szakmából). Többször is zavarba jöttem, hogy érdemes-e valamit kezdeni a bennem lévő segíteni akarással, amikor a Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010-program kapcsán nem szólt másról az ügy, mint hatalmi játszmákról (nagypolitika kontra helyi politikusok kontra civilek). Lehetne sorolni a negatív spirál részleteit – főutcára erőszakolt dilettáns W.S. “szobor”, intézmény-összevonások nyomán szakemberek helyett immár pártkatonák kerültek az intézmények élére – de most fel kell tennem a kérdést: merre tovább? Önkormányzati rendeletben civilekre uszítani a kutyákat, szabad-e? Mert most ez történt. Megindultak a zaklatások. Még csak telefonhívások, becsöngetések szintjén.  Nem kellene-e lemondani e város polgármesterének valami gyűlés félén? Hogy: 

– Gyerekek, megaláztatok, bevállaltam, hogy sok mindent elmondok, ami ciki volt nekem, de ez azért már mégiscsak sok. Nem veszi be a gyomrom! Eszi a frász a magas nyugdíjat, majd kisebb házba költözünk, én lemondok!

Hát ez az, ami nem történt meg. Bár ugyanezt a kérdést – le tetszene mondani? – fel kellett volna tenni az elmúlt húsz év bármelyik politikai vezetőjének. Hibát hibára? Most meg már agresszíven cselekedni? Nem tetszenének egy kicsit megbékélőset játszani polgárháborúsdira hergelés helyett?! Maguknak is lesz unokájuk, gyerekük? Vagy már külföldön vannak és azoknak, akik itt élnek mindegy?

 

Böszörményi István szobrász

Pécsi Polgárként ELHATÁROLÓDOM a közgyűlés aljas határozatától. Undorodva döbbenek rá, hogy a hatalom ma már nyíltan és szégyentelenül avatkozik be a szabad emberek és szervezetek üzleti és magánszférájába. Abba a szférába, amelyhez semmi köze. Akkor sem lenne köze, ha az említett szervezetek bármit is megvalósítanának abból, amellyel megrágalmazza őket. A közgyűlés határozata ma hivatalos rangra emelte a törvénytelenséget. Be kell látnunk, még ha fáj is, ebben az országban, ebben a városban megszűnt a jogrend. Mától kezdve a rendőrök a rossz fiúk.

Veled vagyok, Emberség Erejével Alapítvány, veled vagyok Nappali!

 

Cseri László újságíró, fotóművész

Ha Páva, Csizi és Hoppál urak külön-külön és együttesen sem képesek beszerezni azt az egyszerű információt, hogy Soros-terv nem létezik, akkor alkalmatlanok a politikai pályára, és le kellene mondaniuk. Ha viszont beszerezték, tudják, hogy nincs Soros-terv, s ennek ellenére élére állnak a menekült- és civil-ellenes gyűlöletkampánynak, akkor közönséges gazemberek. Gazembereknek pedig egy tisztességes demokráciában nem lenne helyük a politikai palettán. Legfeljebb egy illiberális demokráciában. Utóbbi azonban a diktatúra előszobája.

 

Havasréti József író, kritikus, egyetemi oktató

A mostani hét eseményei arra késztettek, hogy belegondoljak abba, mit jelent pécsinek lenni. Minthogy nem vagyok nagy lokálpatrióta, soha nem gondoltam túl magasztos dolgokat erről, de jó volt látni, ahogy felderülnek az arcok, ha valami társaságban kiderült, hogy pécsi vagyok, és látni-hallani, hogy Pécs valamiféle “varázsszó” (Copyright: Kiss Tibor Noé). Ennek mindörökre vége, Pécs egy rosszindulatú és ostoba politikai erő gyarmata lett. Nem találok szavakat, egyszerűen nem tudom megragadni azt a kifejezést, ami leírná, mit jelent letiporni Martyn Ferenc, Csorba Győző, Forbát Alfréd és sokan mások örökségét. Emberek tízezrei (bányászok, orvosok, építészek, irodalmárok, munkások) dolgoztak egész életükön keresztül azért, hogy ez a város legyen valami, és tényleg, meg is történt, megszületett a provincializmus tagadása, a rémalomszerű itthoni viszonyok kötött – hát ennek (is) vége. Köszönjük magyarország kormánya, köszönjük páva zsolt.

 

Heindl Péter civil aktivista, jogvédő

Önkényuralmi rendszerben élünk, ahol a hatalom a polgárok megfélemlítésével igyekszik uralkodni lehetőleg az örökkévalóságig. Nem hagyjuk magunkat.!

 

Kiss Tibor Noé író

Hét évvel ezelőtt azért költöztem ebbe a városba, mert úgy éreztem, hogy itt ki lehet maradni abból a politikai-ideológiai őrületből, ami azt a budapesti mikrokörnyezetet, amelyben éltem, kezdte megfertőzni. Életem legjobb döntése volt. Pécset minden hibájával, a szerethető provincializmusával, a lassú, melankolikus elmúlás-hangulatával együtt az egyetemi évek után újra megszerettem. Értékes emberek sokaságát ismertem meg, itt volt értelme számomra fontos fogalmakról beszélni, azok erejét és jelentőségét együtt megtapasztalni, együtt tenni azért, hogy körülöttünk az élet jobb és élhetőbb legyen. Pécsen volt értelme kimondani azt a szót, hogy közösség. Pécsen tanultam meg azt, hogy mit jelent egymás elfogadása, hogy nagyon különböző emberek is felül tudnak emelkedni azon, ami szétválasztja őket, és a közös célok miatt inkább azt keresik, ami összeköti őket. Én személyesen mindent megkaptam ettől a várostól, de most úgy érzem magam, mint Truman seriff a Twin Peaksből Laura Palmer holttestének kicsomagolása közben. Olvasom a Nappali közleményét, és nem kapok levegőt, mintha valamit elvettek volna tőlem, nem is tudom, hogyan folytassam.

 

Nagy Erzsébet pedagógus, érdekvédő

A gyámság alá helyezett városvezetésnek láthatóan már csak erre a roppant ostoba és kártékony gyűlöletkampányra futotta. Ezzel viszont már túllőttek a célon. Meggyőződésem, hogy az egész visszájára fog elsülni, és a normálisan gondolkodó városlakók és civil szervezetek összefognak egy élhető város, valamint a civilaktivitást és demokráciát segítő alapítvány működése érdekében.

 

Nagy “Bagoly” Levente könyvárus

” …remélem könyvek nem lesznek tiltólistán “

 

P. Horváth Tamás író

Nem tudom kik ezek a városházán ülő, úgymond Pécsiek, akik megdöbbenve értesülnek egy álhírről, amit ők maguk eszeltek ki. Én tüke pécsi vagyok, és ismerem a pécsi családokat, polgárokat, embereket.

Ismerem őket, mind, akik elmentek nyugatra dolgozni, mert itt már nem lehet, akik elmentek az egyetemről, mert itt már nem lehet, akik feladták és jobb időkre várnak, vagy akik eladogatják a régi szőlőket…

Ők nem Sorosról beszélnek, hanem Fideszről. A semmit sem csináló, bujkáló polgármesterről, az adósságról, a hírtelen jött érthetetlen hiányról, a süllyedő hajóról, patkányokról, arról, hogy egy pécsi borász sincs az adventi vásáron, hogy az utcák lassan járhatatlanok, hogy nincs munka és lehetőség, csak ha fideszes vagy. Hogy a Nádor, hogy a vonat Pestre, hogy a belváros házai üresen állnak évek óta, hogy a közlekedés katasztrófa, hogy a város a saját polgárait zárja ki a belvárosból, hogy a Holding bérleti díjai, hogy a Zsolnay-negyed katasztrófája, hogy a Zsolnay-gyár nagy tudású dolgozóinak kisemmizése és tönkretétele valami Ledina Kft. segítségével, hogy meg lehet vakulni este a kivilágított utcán, hogy a repülőtér, …

Nem kedves városházi szavazógépek és vezetőik, az emberek ezek miatt vannak megdöbbenve. 

Soros György nem érdekli őket, ahogy Soros Györgyöt sem érdekli Pécs.

 

Pentz Mihály vállalkozó 

A civil önkéntes szervezetek a közösség építésének legfontasabb elemei. Sokkal fontosabb szervezetek mintv a pártok, mivel közérdekből tevékenykednek. Támogatom a tevékenységüket!

 

Vujity Tvrtko író, újságíró, tévés

Mély szomorúsággal tölt el, hogy vita, veszekedés van szeretett városomban. Politikai kérdésekben, ahogy eddig, úgy ezután sem fogok véleményt nyilvánítani!

 

Simon Wintermans vállalkozó, művészettörténész

Megdöbbentem, és rendkívüli módon elszomorodtam, amikor hallottam, mi történt ma, és az elmúlt napokban. Több, mint húsz éve érkeztem Pécsre, el nem tudtam képzelni, még az elmúlt években sem, hogy ehhez akár csak hasonló is előfordulhat itt. Azért is különösen sajnálom a történteket, mert szeretem Pécset, Magyarországot, a pécsieket és a magyarokat. Van négy magyar-holland gyermekem, miattuk is aggódva figyelem azt, milyen úton indult el ez az ország és ez a város, mert nagyon nem mindegy, milyen lesz a jövő itt, de ami történik, az nagyon sötét korszakokat idéz. Ilyet egy tisztességes, jó célokért küzdő alapítvánnyal megtenni, az több mint megengedhetetlen.

Az pedig különösen fájó, hogy Páva Zsolt asszisztál ehhez, akit barátomnak is tudtam, és egy kellemes, kulturált, intelligens embernek tartottam mindig is, attól függetlenül is, hogy éppen egyetértettem-e pártja, a Fidesz helyi vagy országos politikájával, vagy sem. Ami még igencsak megdöbbentő, az az, hogy a pécsiek, de mondhatnám a magyarokat is, milyen letargiával, kiábrándultsággal és közönnyel tekintenek arra, ami az orruk előtt történik. Nagyon kíváncsi leszek, hogy szombaton este, a tüntetésen mennyien leszünk, de itt nem öt meg ötven, vagy ötszáz embernek kellene lennie, hanem ötvenezernek.

KategóriákMETÁL