Halmai Tamás meséje igazán illő karácsony második napjára, ráadásul aktuálisan pécsi. A Szabad Pécs Karácsonyi történetek című ünnepi sorozatunk újabb darabját, kérjük, fogadják szeretettel!

A cikk a hirdetés után folytatódik



 

„A köd felszáll, ha hisszük, hogy mögötte ott van Avalon.” (Marianne Williamson)

 

Egy halott madár keringett az égen Pécs fölött. Mikor a varázsló elfordította róla tekintetét, zuhanni kezdett. 

„Ne így”, dünnyögte az öreg, s újra fölpillantott. A néma test megállt, még mindig száz méterekre a gyalogvilágtól, majd lassan, lebegve aláereszkedett. Puhán ért földet, mint a boldogok.

A varázslót kimerítette az irgalmas mutatvány, de befejezte a mágiát. A kicsiny tetemhez lépett, s kezét áldó mozdulattal fölé emelte.

„Legyen neked könnyű az ég”, mondta egyszerűen.

És akkor – nem történt semmi. A varázslót meglepte a mágikus kudarc.

„Nem mondok igazat, ha csak mondom az igazat”, jutott a belátásra. „Nem Isten ment világgá, hanem a világ megy Istenné”, találta elméjében. „Kim vagyok?”, kérdezte magától, s rájött, legfontosabb kérdéseinkre a választ mindig mások őrzik.

De addigra már nem volt egyedül. Szabad civilek és a szabadság civil papjai (újság- és tanmeseírók) gyűltek köré, utcacsinosító dolgosak és kávéházi jótétek, sekrestyék angyalai s egynehány Krisna-tudatú tündér; a város megannyi önkéntelen varázslója.

Ha közös erővel gyöngéd az ember, a rontás megadja magát.

A madár fölpihegett, dobbanó szív és zubogó véráramok adták hírül a démonoknak, hogy a feltámadás nem válogat.

Az életet a halál nem, csak új élet győzheti le.

KategóriákMETÁL