Igen. Azonnali hatállyal.

Meg kellett volna-e szólalnia ebben az ügyben, érdemben, Páva Zsoltnak?

Igen. El kellett volna ítélnie. És esetleg intézkednie is.

Szégyellnie kellene-e magát a történtek miatt Hoppál Péternek, aki kulturális államtitkár volt és pécsi országgyűlési képviselő?

Igen. És egy bocsánatkérés is kijárna a történtek miatt, éppen a pozíciója miatt.

Van-e épeszű magyarázat arra, ami történt?

Nincs. És ezen Vincze Balázs rém kínos magyarázkodása sem segített, sőt.

Volt-e bármi értelme?

Nem. Kivéve, ha a rombolás volt a cél.

Mit is követett el Vincze Balázs? (ha tényleg ő volt – ha nem, akkor meg hagyta/végrehajtotta)

  • Cenzúrázott
  • Rombolta Pécs hírnevét és a pécsi kultúraszerető közönség jó hírét
  • Maga sem tudja igazából
  • Mivel kimondta, hogy nem gazdasági döntést hozott meg egy gazdasági társaság (méghozzá kb. évi 2 milliárd forint közpénzből működő gazdasági társaság) ügyvezetőjeként, hanem ideológiai/politikai jellegűt, szándékosan tette, és az egészen biztos, hogy nem a társaság jövedelmezőségét szolgálta, hosszú távon pedig egészen biztosan súlyos erkölcsi, sőt anyagi károkat is okozott, felmerülhet vele szemben az is, hogy nem a saját maga által vezetett gazdasági társaság érdekeit tartotta szem előtt.

Milyen következményei lehetnek az ügynek?

Nagyon súlyos imázsromboló, erkölcsi és anyagi következményei is akár. Nem elképzelhetetlen, hogy ilyen nyílt és felvállalt cenzúra után a hazai és a nemzetközi művészvilág egyes tagjai, jelentős művészek tiltakozásul nem jönnek el Pécsre, a Kodály Központba és a Zsolnay-negyedbe fellépni.

KategóriákPUNK