Csütörtökön este, Facebook-oldalán jelentette be Gera Zoltán, a volt pécsi, sőt a valaha volt egyik legjobb pécsi futballista, hogy visszavonul. Az élet egy kis fintora, hogy éppen aznap jelentette be azt, hogy véget ér a futballkarrierje, amikor kiderült a PMFC-ről, hogy szétesik a csapat, és egyelőre nem lehet azt tudni, hogy ki és miből fogja finanszírozni a csapat működését.  Az Anglia-Belgium világbajnoki labdarúgó mérkőzés egyik szakkommentátoraként az M4 televízióban azt is mondta, hogy voltak még korábbi céljai, álmai, amelyeket nem ért el, de nagyon örül annak, ami adatott neki, azt pedig már nem akarta, hogy egy évet még “elbohóckodik”, mert nem szerette volna, ha a szurkolók kifütyülik.

„Kedves szurkolók, barátok! 

Jó ideje foglalkoztat a gondolat, de a napokban véglegesen elhatározásra jutottam: befejezem aktív labdarúgó pályafutásomat. Ezzel lezárul egy olyan szakasza az életemnek, amely annyi jót adott nekem, amit el sem tudtam volna képzelni, amikor belevágtam.

A búcsú mindig fájó, és bár a szívem, mint mindig most is vinne még,-ezért is húztam ilyen sokáig a döntést -, de a testem már többször jelzett ez elmúlt időkben: elég!

Karrierem során, sok mindent elértem amire büszke vagyok, de a leginkább annak örülnék, ha életem eddigi filmje példaként szolgálna a jövő labdarúgóinak, és az ő szüleiknek: ahogy a pályán nincs elveszett labda, úgy nincs elveszett élet a fociban sem.
Szeretném megköszönni mindazoknak, akik hozzájárultak a sikereimhez: edzőim, volt játékostársaim, orvosok, masszőrök, stábtagok: köszönet mindenért!
Különös hálával tartozom Jézus Krisztusnak, hogy megmentette az életemet, mert nélküle nemhogy futballista, de normális ember sem lehetnék. Köszönöm kedves barátaimnak, Ángyán Norbinak és Mink Olivérnek, hogy már akkor felkaroltak, amikor még senki nem látta, hogy képes leszek újra futballozni. Köszönöm Németh Sándor pásztornak és a Hit Gyülekezetének a sok bölcs tanácsot és támogatást. És végül, de nem utolsó sorban hálás vagyok Drága feleségemnek, hogy biztos hátteret teremtett a családunk számára, és szüleimnek, akik mindig mellettem álltak.
Végül pedig főként, köszönöm nektek kedves szurkolók, akik nélkül a foci mit sem ér! Rengeteget kaptam tőletek, bízom benne, hogy ebből valamit vissza is tudtam adni!
Most pedig egy új időszak kezdődik, de a focitól biztosan nem szakadok el. Hiszem, hogy valamiben segítségére tudok lenni labdarúgásunknak, a pályán kívül is.
Tiszta szívvel (mint mindig:) )”

 

KategóriákMETÁL