Abban az országban, ahonnan egy kiváló, nemzetközileg jelentős lobbierőt képviselő egyetemet így el lehet takarítani, bármi előfordulhat.

A 2014-es országgyűlési választások, a második Fidesz-győzelem után egy, a jobboldallal szimpatizáló kollégám azt írta publicisztikájában a Dunántúli Naplóban, hogy történt, ami történt, de most végre jöhet a konszolidáció, a békés építkezés korszaka. Sokan gondolták úgy akkoriban, hogy “szépen meg fog nyugodni a Viktor is”, oroszlán bárány mellé, rezsibiztos tényfeltáró újságíró mellé fekszik. Néhány hét múlva 2019-et írunk, de nyoma sincs olyasminek a magyar közéletben, amit a “békés” jelzővel írhatnánk le. Csúcsra jár az ellenséggyár. Szüleink, nagyszüleink, dédszüleink tudnának erről mesélni. Akkor: zsidók, svábok, kulákok, jugoszláv békaemberek. Most: libsik, sorosisták, migránssimogatók, meg kb. mindenki, aki nem a Magyar Idők címei alapján építi fel a világképét. Vagy elővehetjük a történelemkönyveket is, segítek, a legsötétebb korszakoknál kell kinyitni. Súgok is: azoknak a korszakoknak nagyon rossz vége lett, és nem csak a végük volt rossz, hanem a közepük is, elég hosszan.

Amikor úgy négy és fél évvel ezelőtt az önkormányzat lapjában megjelent ez a szerző nélküli lejárató cikk, aztán pedig a helyreigazítás, büszkén posztoltam a Facebookon: tessék, a szemétség elnyeri méltó büntetését. Egy ismerősöm nagyon higgadtan csak annyit kommentelt a poszt alá: Nyugodj meg, Feri, előbb-utóbb mindenkire sor kerül. Két évvel később került rám. Ahogy előtte és utána is sokakra az élet minden területéről, akik egy kicsit is az útjában álltak a magát nemzetközi szuperexpresszként láttatni akaró kisvasútnak.

Ahogy útjában állt a CEU is, pusztán azért, mert Soros. Abban az országban, ahonnan egy olyan kiváló, és nemzetközileg is jelentős lobbierőt képviselő egyetemet, mint a CEU így, valós ok nélkül, ennyire értelmetlenül el lehet takarítani, bármi előfordulhat. Ezért szimbolikus az intézmény kiszorítása. Mert ahol bármi előfordulhat, ott elő is fog fordulni. Nem csak a CEU költözése miatt lett és lesz egyre rosszabb hely Magyarország, hanem az ahhoz vezető folyamat mögötti mélyen diktatorikus attitűd és az azt övező, sőt, azt tápláló alattvalói beletörődés miatt. Megteszi, mert megteheti, mert nem jön össze újra 50 ezer tiltakozó, a tizede sem, és mert az ország, azon belül pedig az ebben a témában leginkább érintett értelmiség szomorúan vagy közömbösen megvonja a vállát, ez van, bocsi, de lejárt a parkolócédulám, tipli van. De ha a CEU-ért nem jön össze pár ezer tiltakozónál több, akkor érted, Sanyikám, bazdmeg, érted miért emelné fel bárki is a hangját, ha gáz van?

Ezek a rezsimek elhitetik veled, hogy ha nem ugrálsz, nem pofázol, nem állsz ki másokért, és rest vagy a jóra, megúszhatod. Pedig a történelmi példák azt mutatják, hogy ilyen társadalmi környezetben előbb-utóbb, így vagy úgy, de mindenki rosszul jár. És a “rosszul jár”-on nem csak az értendő, hogy elvisznek az ávósok és eltörik a gerincedet, hanem hogy hagyják, hogy azért legyen egy kis életed. Egy egészen kicsike, mondhatni jelentéktelen.

Elhitetik veled ezzel együtt azt is, hogy egyedül vagy, hogy nincs, aki szólna érted, látod, a rohadék Sorost is elzavartuk, pedig ő dollármilliárdos, te pedig csak egy csóró senki vagy.

Ha ez így szépen lassan beleég a magyar agyakba 0-99 éves korig, akkor nagyjából mindegy, hogy Orbán Viktor magánállama kettő vagy húsz év múlva bukik meg. Ha valami csoda nem történik, akkor véglegessé válik ez az állapot, és velünk tényleg bármit meg lehet majd csinálni Orbán Viktor nélkül is, kettő, húsz és kétszáz év múlva ugyanúgy.

Szóval, kedves csoda, kurva gyorsan ide kéne érned.

(Kiemelt fotó forrása: Fehér tenyér c. magyar filmdráma, r.: Hajdu Szabolcs)


Keretes szerkezetek.

KategóriákPUNK