Jelige: drukkoljunk a KDNP-nek, mert 2019-ben sokkal nagyobb szükség lesz arra a szabad vasárnapra!

Roppant érdekes ugyanis, hogy a SZ.A.B.A.D. VASÁRNAP mellett kardoskodó KDNP-s képviselők is megszavazták a “rabszolgatörvényt”. A munkavállalók fontos, de akkor is csak egy jól meghatározható körét védték, mondván, Isten, haza, család,   templom, szabadidő. Az év 52 hetéből 50-ben egy plusz, azaz hatodik munkanapot megengedő, és a munkavállalók sokkal szélesebb körét érintő túlórakeret-bővítést ennek ellenére simán megszavazták. Külön Semjén Zsolt is, gondolom.

Olimpia. Internetadó. Vasárnapi boltzár.

Az Ügyek. És kábé az összes, ami miatt eddig kénytelenek voltak, mondjuk így, visszavonulót fújni a T. Kormánypártok az elmúlt években.

A “rabszolgatörvény” miatt eddig nem fújtak semmit. Legfeljebb csak tettek, nagy ívben, a saját szavazóiknak a nagy részére is.

Merthogy lehetséges, hogy joggal röhögtek teli szájjal és mutogattak piaci légynél is szemtelenebb módon a Rogán- és Kocsis-félék akár még a Parlamentben is, a kamerák előtt sem szégyellve magukat az elmúlt években alig létező ellenzéki képviselőkre a túlóratörvénynél sokkal brutálisabb ügyekben, a decemberi röhögcsélésük képe, Orbánnal, Kósával együtt, az beivódott nagyon sokak retinájába.

Merthogy akármennyi büntetést is szórnak majd ki rájuk, akárhogyan is volt zűrzavar, rendetlenség és botrány a parlamentben, a gúnyos és magabiztos röhögcsélés egyetlen egy választót sem képviselt, a sípolás, fészbúkélőzés, az ordibátor becipelése, a tévészékházban való folyosón üldögélés, lépcsőmászás és tűzjelző benyomás viszont sokakét képviselte, fidesz-szavazókét is. És, ha azt látja valaki, hogy nemhogy nem képviselik, hanem még ki is röhögik, mert igen, őket röhögték ki, teli szájjal, a másik meg érte fújja a sípot, akkor teljesen mindegy lesz, hogy van-e más választás, hogy ha nem az Orbán lesz, akkor mégis ki lesz. Amikor ilyen közelségből látja valaki azt, hogy az ő érdekei ellen tesznek és még gúnyt is űznek belőle Az Élet Nagy Munkásai, Kocsis, Rogán vagy Gulyás, meg a mögöttük ülő többiek, akkor már az lehet a kérdés, hogy akkor miért is van ő ott, miért is rá szavaztam, vagy miért nem mentem el, hogy szavazzak bárki másra.

Csak Gyurcsánynak sikerült 2006-ban az, ami most Orbánéknak, a rettentő bevállalós 1300 milliárdos Kósa Lajos vezérletével. Csak itt nem egy vállalhatatlan hangfelvétel kiszivárogtatásával, hanem az új magyar parlamentben, munka, jogszabályalkotás közben. De nagyjából annyi idő elteltével az új kormány felállása után. A bizalom rendült meg. A két ügy nem összehasonlítható erejű még így sem, de olyan még Orbánéknak sem jött össze a tüntetésekkel, és az ellenzéknek sem soha, hogy a tüntetéseken egyre többen vannak, egyre fiatalabbak és egyre dühösebbek. Ez minden eddig látott hazai kormányellenes tüntetés logikája, mintái, matematikája és dinamikája ellen van, de olyan irányba mutat, ami miatt igazán aggódhatnak Orbánék.

És nem feltétlenül azért, mert holnap megbuknak, hanem, mert talán már korábban is, de láthatóan 2018 tavasza után hosszú kormányzásra készültek és próbáltak berendezkedni. És nem csak a Budai várban álló egykori karmelita kolostorban kialakított valóban szép miniszterelnökségi épületre gondolunk, erkélyestől.

Persze a harmadik kétharmad után erre akár készülhettek is, és amint láttuk az előző években, Orbánék nem finnyásak, ha arról van szó, hogy a hatalommal élés, a közpénzekkel való jó sáfárkodás lassabb és bizonytalanabb, no meg erkölcsös taktikája helyett a hatalommal visszaéljenek-e sem lehetőségét megkockáztassák-e vagy sem. Utóbbi csábításában pipák szerepelnek a mindenképpen gyorsabb, a biztosabbnak tűnő eredmény és a rövid távon való kegyosztás rubrikája mellett is.

Meglátjuk, hogyan és merre indulnak 2019-től Orbánék. Sajnos az előző évek és az előző hetek tapasztalatai alapján nincs okunk az optimizmusra. És Áder János államfőként elmondott, azaz szimbolikusnak nevezhető újévi beszéde sem adott sok okot a bizakodásra.

(Kiemelt fotó: Babos Attila/Szabad Pécs)

KategóriákPUNK