Van, akit nem lehet megtörni. Rajnai Richárd, a Pécsi Művészeti Gimnázium volt igazgatója könyvet ír, fotózik, és 60 kilométert utazik, hogy taníthasson.

“Két éve azt mondtuk, ha két év múlva nem jövünk ki a gödörből anyagilag, kimegyünk külföldre. Nem jöttünk ki, de nem megyünk el. Itt akarunk élni, ebben az országban. Van mit ennünk, a többit megoldjuk” – mondja Rajnai Richárd. A Pécsi Művészeti Gimnázium ötdiplomás, hatgyerekes volt igazgatóját azért kértem meg, üljünk le beszélgetni, mert érdekelt, hogyan boldogul egy munkaerőpiacilag nem túl sok lehetőséget kínáló vidéki városban egy, a politika által többszörösen partvonalra szorított humán értelmiségi. (Oké, elismerem, volt ebben némi sorstársi kíváncsiság részemről.)

A cikk a hirdetés után folytatódik



A Művészetiből indult, oda is érkezett

Rajnai Richárd 1978-ban született Pécsett, középiskolásként a Művészetiben grafikusnak tanult, a mestere a tavaly elhunyt pécsi Gellér B. István Munkácsy-díjas képzőművész volt. Az érettségi után nyomdában dolgozott, aztán a szombathelyi tanárképző főiskolára került, ahol történelem-művelődésszervező szakon végzett. 2002-ben kezdett tanítani a Művészeti gimnáziumban, történelmet és médiát, 2005-ben közismereti igazgatóhelyettes lett.

“Villámkarriernek tűnik, a korom miatt volt is némi tantestületi ellenszél” – emlékszik vissza karrierjének első fontosabb lépcsőjére.

2010-ben az akkori igazgató nem vállalt újabb ciklust az iskolában. Négy pályázó volt, házon belülről hárman pályáztak, ő volt az egyik. Ez még a KLIK előtti időszak volt, az önkormányzat tartotta fenn az intézményt.

“Jó pályázatot írtam, mégis meglepett, hogy engem támogatott az önkormányzat” – mondja.

A cikk a hirdetés után folytatódik



Öt plusz egy évig volt igazgató a Művészetiben, a plusz egy év egészen abszurd körülmények között jött össze.

“Ötéves volt a kinevezés, a törvény szerint, ha az ötödik év végén a nevelőtestület legalább kétharmada támogatja a vezetői kinevezést, akkor a minisztérium dönthet úgy, hogy további öt évig pályáztatás nélkül folytathatja a munkát az igazgató. Nekem több is volt mint kétharmad. Aznap, amikor az ötödik lányom született, a kórházból mentem be az iskolába és jött a telefon a KLIK-ből, hogy az államtitkárságon nem támogatták a kinevezésem.”

Ki kellett volna írni a pályázatot, de erre nem került sor. Így aztán 2015 februárjától augusztus végéig nem lehett tudni, hogy ki lesz az intézményvezető. Semmilyen információ nem jött a KLIK-ből.

“Senki nem kérte tőlem, de írtam egy beszámolót arról, mit sikerült az öt év alatt megvalósítani a pályázatomban leírtakból és mit miért nem. Szerintem el sem olvasták. Ezt abból gondolom, hogy az egy évvel későbbi pályázatom példányait láthatóan olvasatlan állapotban küldték vissza.”

Augusztus utolsó hetében telefonáltak, hogy kap még egy évet. Ebben a plusz egy évben kiírt a KLIK egy pályázatot, amin rajta kívül egyvalaki indult.

“Az öt évem végén megkérdezték az illetékes önkormányzati bizottságot, mi a véleményük a munkámról. Azt mondták, nem bánták meg, hogy engem támogattak. Egy évvel később, ugyanez a bizottság simán leszavazott, lényegében indoklás nélkül, pedig a tantestület döntő része ismét mögöttem állt. Az a hat év egyértelműen sikeres időszak volt, és sok munkát áldoztam rá. Az utolsó három évben az országos és nemzetközi versenyeken elért dobogós helyezések száma tanévenként meghaladta az ötvenet. Emellett megvalósítottunk olyan projekteket, melyek gazdagították a város kulturális életét. Például néhány elhivatott kollégámmal közösen megmentettük Farkas László Napóra című szobrát, amit az önkormányzat egy kültelki telepen pihentetett.”

Utólag úgy gondolja, előbb is leváltották volna, ha találnak valakit, egy év volt a casting. Soha senki egy szóval sem mondta, hogy valamit rosszul csinált volna.

Kockás ing

Egy valamit persze “rosszul” csinált. Részt vett az úgynevezett a kockásinges mozgalomban. Ha esetleg nem emlékeznének: akkoriban óriási káosz volt a közoktatásban a túlzott központosítás és a működtetési források szűkössége miatt, sokszor krétát sem tudtak venni az intézmények, napi működési problémákkal küszködtek. Tanárok, diákok húztak akkor emiatt tiltakozásként kockás inget, a közösségi médián is végigfutott mindez, legbátrabbak az iskolákban készítettek fotókat posztolták, ahogy a pécsi művészetisek, élükön az igazgatóval.

“A kockásinges tiltakozáson kívül az sem tetszett sokaknak, hogy sok problémás dolgot szóvá tettünk a művészeti szakképzésben, szervezkedtünk, leültünk más művészeti iskolák vezetőivel.”

Hogy pontosan ki vagy kik voltak azok, akik akkor ellene voltak, pontosan nem tudja, csak sejti.

“Egyszer felhívott valaki a KLIK központjából, hogy szívesen támogatná a pályázatomat, de valaki Pécsről nagyon nem akarja, hogy igazgató legyek. Azt ígérte, később felhív és elmondja, amit megtudott. Soha többé nem hívott.”

Abban is biztos, hogy gyűjtötték ellene a terhelő anyagokat.

“Tény, hogy évekig házaltak kollégák helyi politikusoknál az ellenem gyűjtött anyagokkal. Volt, aki szülőként engem támogatva érdeklődött a városházán, próbálta kideríteni, mi a bajuk velem. Azt üzenték neki, hogy túl nagy volt a szám, jobban teszem, ha csendben maradok.”

A Dunántúli Napló is foglalkozott akkoriban a témával, Babos Attila cikkében a következő olvasható: Rajnai kihívója jegyzőkönyvbe mondta egy iskolai meghallgatáson, hogy pályázata elkészítésében együtt dolgozott egy KLIK-alkalmazottal.

“Egészen abszurd, hogy ugyanott íródik egy pályázat egy része, ahol eldöntik, ki a győztes. Meg is támadtam a döntést, de már senki sem állt velem szóba.”

Önmagában attól, hogy a másik pályázót választották, még maradhatott volna az iskolában, de ő úgy döntött, elmegy. Azt mondja, több okból sem lett volna jó senkinek, ha ilyen előzmények után az iskolában marad, de a fő lökést az adta meg, ahogyan elbántak vele.

“A felmondólevelemben megírtam Páva Péter tankerületi igazgatónak, hogy ezt a döntést nem tartom sem jogszerűnek, se szakszerűnek.”

Rajnai Richárd

Túl a kerítésen

Öt diplomával ment munkanélkülinek, mert a tanítás és az iskolavezetés mellett is folyamatosan tanult.

Aztán gyorsan rendeződni látszódtak a dolgok, már 2016 őszén megkeresték, hogy lenne-e titkárságvezető a Zsolnay Örökségkezelőnél (ZSÖK). Igent mondott, de a kaland csak a próbaidő végéig tartott.

“Már az első hét végén mindenki tudta, én is, hogy nem maradhatok sokáig, mert fentről hamar jött a jelzés, hogy nem vagyok jó helyen.”

Nagyjából sejti, mivel húzta ki a gyufát a hatalomnál.

“Utólag szóvá tettek dolgokat, persze szemtől szemben soha. Például hogy egy külföldi családi nyaralás alkalmával azzal a szöveggel posztoltam egy albumot, hogy Túl a kerítésen. Egy ismerősömön keresztül, aki fékezett habzással próbált közbenjárni az érdekemben, azt üzenték, a közösségi médiában tanúsított aktivitásom miatt nem lehetek igazgató.”

Aztán a Pécsi Baletthez került, amellyel már korábban is jó kapcsolata volt, éveken át dolgozott nekik mint grafikus, történelem szakon a Pécsi Balett történetéből írta a diplomamunkáját. Segített beindítani az akkor önállósodó, a színházról leváló intézményt. Egy évet töltött a ott, ahonnan békével jött el.

“Még a Pécsi Balett alkalmazottja voltam, amikor elkezdtem digitalizálni és feldolgozni a társulat archívumát. A munkát, ami közel másfél évig tartott, már külsősként fejeztem be. Lett belőle egy honlap és egy kis könyv. Az erről szóló sajtóközleményből az MTI-nél csak azt a részt húzták ki, amiben ott volt a nevem. Kicsit bántott a dolog, talán véletlenül alakult így.”

Jelenleg élvezi a szabadságot, grafikai és fotós munkákat vállal szabadúszóként, átjár heti egyszer Kaposvárra tanítani az ottani művészeti szakközépbe, és a pécsi kommunikáció tanszéken doktorandusz hallgató.

“Mindig nagyon fontosnak tartottam a médiatanítást, már 2002-ben is ilyesmivel kezdtem el foglalkozni kezdő tanárként. Jelenleg azt kutatom, hogy a gyerekek iskola mellett vagy iskolához kötődően hogyan hoznak létre tartalmakat az interneten, és mindez hogyan lehetne hasznosítható az oktatásban.”

Nem titkolja, nagyon nehéz időszak volt, amikor eljött az iskolából, hiszen az összes végzettsége az oktatáshozt kötődött.

“Az világos volt, hogy Pécsett vagy a megyében bárhol utánam nyúlnának, ha az oktatásban próbálnék elhelyezkedni. Rossz időszak volt, amin a család segített átlendülni. Kevés lehetőségem maradt ebben a városban. Azt mondtuk végül, hogy akkor foglalkozzunk azzal, amit szeretünk, és visszatértem a legelső végzettségemhez, ha már a tanári és iskolavezetői munkámra nem mutatkozott igény helyben.”

Felmerülhet sokakban a kérdés, hogy megérte-e a konfrontálódni a hatalommal.

“Elvtelen kompromisszumokba nem akartam sohasem belemenni, vezetőként sem. Ha mögöttem éreztem a tantestületet egy kérdésben, akkor muszáj volt azt a véleményt képviselnem, amit a többség, miközben tudtam, hogy én leszek az első, akit lelőnek. De hát kihez legyen lojális az ember egy iskola élén: a fenntartóhoz vagy az iskola közösségéhez? Soha nem akartam lojális lenni sem a városházához, sem a KLIK-hez.”

Pedig ma ez a legnagyobb erény az oktatásban is, a hatalomhoz való lojalitás – vetem fel.

“Igen, de vajon milyen tekintélye van az ilyen vezetőknek a nevelőtestületen belül?” – mondja ő.

Menni vagy maradni?

“Én menjek el? Itt születtem, itt éltem mindig, nem akarok máshová költözni, mondjuk hat gyerekkel nem is lenne egyszerű. Úgy látom, hogy a rosszakaróim szép lassan nyomtalanul elkopnak. Nekem Gellér Brúnó példája a zsinórmérték. A morális tartás és a saját értékrendbe vetett hit hosszú távon eredményesebb és kifizetődöbb, mint a megalkuvás és a szervilizmus.”

Szerzői kiadásban jelent meg tavaly év végén A láthatatlan hegy című könyve.

“A gyerekekkel sokat jártunk, járunk túrázni különböző hegyekbe. Közben sokat beszélgetünk, és elkezdett körvonalazódni a történet, pontosabban a figurák. Azt ígértem nekik, hogy majd ha lesz időm, akkor meg fogom nekik írni. Amikor eljöttem az iskolából, rengeteg szabadidőm lett, az ígéretet pedig be kellett tartanom. De volt egy kis terápiás cél is az írásban. Szeptember végén már tudtam, hogy decemberre nem lesz már állásom, meg pénz, úgyhogy az volt a karácsonyi ajándék a gyerekeknek, hogy felolvastam nekik a könyvet estéről estére, fejezetről fejezetre. A párommal pedig tavaly az volt egymás számára a születésnapi ajándékunk, hogy kinyomattuk. Ha néhány ember polcán ott van, akkor az első negyven évnek legalább lett egy ilyen nyoma is. Bár alapvetően gyerekeknek írtam. Egy kalandos történetbe ágyazva olyasmiket akartam elmondani nekik, amik segítik megérteni mi zajlik most körülöttük.”

Részletek a könyvből:

“Nem szeretett túlságosan iskolába járni. Pontosabban azokat a feleslegesnek látszó kötöttségeket utálta, amik az iskolás lét sajnálatos velejárói. A pöttömváraljai iskolában nagyon sok ilyen kötöttség volt, így kevés örömét lelte a hétköznapokban. Ha nem lettek volna olyan barátai, mint Hoda Misu, akkor szíve szerint el sem jött volna reggelente a suliba.”

“A gyerekek jobban örültek volna egy második Borikának vagy egy harmadik Erikának, de nem volt választási lehetőségük. Az iskolásokat a lehető legritkábban kérdezik meg arról, hogy minek örülnének, vagy, hogy melyik tanárt választanák. Arról pedig végképp nem formálhatnak véleményt, hogy ki legyen az iskola igazgatója. “

“Még legalább egy dologban nagyon hasonlított Naplop León az ország többi polgármesterére. Ő sem csak a városra volt büszke, hanem azokra a fontos dolgokra, amikről azt gondolta, hogy csakis az ő fejéből pattanhattak ki. Pöttömváralja első embere legnagyobb ötletének a Pöttömváraljai Kakastaréj Fesztivált tartotta. Mielőtt polgármester lett, azzal kampányolt, hogy olyan fesztivált szervez, amivel Pöttömváralja felkerül a világ fesztiválktérképére. A gyerekek az iskolában ilyen térképről nem tanultak, csak vízrajzi térképről, meg olyanról, ahol a vasútvonalak és az utak vannak feltüntetve, meg a városok és a megyék körvonalai. De a polgármesterre a gyerekek nem szavazhattak, csak olyan felnőttek, akik már rég elfelejtették, hogy az iskolában fesztiváltérképről szó sem esett. Így hát sokan hittek Naplop Leónnak, és azt gondolták, igazán remek lenne felkerülni a világ fesztiváltérképére.”

Rajnai Richárd párja Túri Eszter, aki szintén tanár. Öt lányuk és egy fiuk van. Rebeka 14, Hanna 13, az ikerpár Emma és Laura 10, Natália 4, Ferdinánd 1 éves.

Fotók: Gűth Ervin

KategóriákMETÁL