Plakátok/Posters – válogatás a Pécsi Galéria plakátgyűjteményéből címmel nyílik ma kiállítás a Széchenyi téri Pécsi Galériában. Doboviczki Attila médiakutatóval, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusával, a kiállítás kurátorával beszélgettünk.

Mi a jelentősége a Pécsi Galéria plakátgyűjteményének?
Egyetemi kurzus keretében foglalkoztunk a galéria történetével, és tudtuk, hogy hatalmas anyagról van szó, ami különböző kiállítások kapcsán maradt itt. A feltárás azért is volt fontos, mert a galéria tevékenységének egyik legfontosabb kiállítási profiljáról beszélünk. Nem véletlen, hiszen Pinczehelyi Sándor, a galéria alapítója maga is sokat foglalkozott plakátokkal. Egy 1972-es tanulmányi úton Varsóban találkozott az ottani plakátbiennáléval, ahol 465 művész több mint hétszáz munkája adott átfogó képet a nemzetközi mozgásokról. Az első önálló plakátkiállítást a Pécsi Galéria alapítása után 4 évvel, 1981-ben a lengyel Eugeniusz Get-Stankiewicz munkáiból rendezték meg. A lengyel vonal végig erős maradt, de japán,orosz, jugoszláv, francia művészek is megjelentek az éves programban, és a 1988-tól megjelenik a nemzetközi plakátbiennálé.

A cikk a hirdetés után folytatódik



Doboviczki Attila, médiakutató, a kiállítás kurátora

Volt praktikus oka a sok plakátkiállításnak?
Egyrészt a képeket nem kellett zsűriztetni, mert a plakátok kötelespéldányszámmal rendelkeztek, kiadói engedéllyel. Másrészt, ezek sokszorosított grafikák, így egy csomó itt is maradhatott. És persze könnyű volt a szállításuk is. Ezer párszáz darab van a pécsi gyűjteményben, ezek között vannak másodpéldányok is, de a legtöbb egyedi, és a többségük ma már ritkaságnak számít, pláne így kiállítva. A feltárásukat, rendszerezésüket megcsináltuk, és most négy tematikus blokott mutatunk be.

Melyek ezek?
A Plakátok/Posters biennálé 1998-as anyaga szinte teljesen egyben megmaradt, most a visszatérő alkotókra, irányzatokra koncentráltunk. A Japán plakátok a Nippon Design Center 1981-es kiállításáról kerültek a galéria gyűjteményébe. Nyomdatechnikájuk, a korai számítógépes grafikák és a szimbólumhasználatuk teszik különlegessé. A Jugoszláv kulturális plakátok (1986) a kecskeméti Katona József Múzeumból érkezett a Pécsi Galériába. A kiállító öt plakáttervező munkáiban a grafikai megoldások mellett a plakátok tartalmi referenciái, az egyes színdarabok, események megidézése is nagyon érdekes. A negyedik blokk, egy merítés a DOPP csoport, azaz Ducki – Orosz – Pinczehelyi – Pócs munkáiból. A hazai plakáttervező szakma korszakos generációja, akik 1987-ben állítottak ki először ebben a formációban. Az egyes alkotók önállóan is fajsúlyos életművel rendelkeznek.

Mitől különleges műfaj a plakát?
Köztérbe helyezett vizuális jelek mindig is léteztek. A plakát műfaja a szitától az ofszetig, számítógépes grafikától a fotókig mindent megenged és az adott kornak nagyon jó lenyomatát adják, akár formanyelv tekintetében. Ez az egész sajátos ízt a plakátoknak: a színeltolás, raszterfelerősítés, vagy éppen a konstruktivista formanyelv alkalmazása, adott vizuális elemek más kontextusba helyezése mind-mind nagyon érdekes kísérletek.

Milyennek látod a plakát jelenét?
Régebben ez egy nagyon szabályozott hirdetési forma volt. Nem plakátozhatott akárki, akárhol. Elvileg most is szabályozott, de már csak azért is nagy a változás, mert a vizuális ingerek száma megsokszorozódott, és felgyorsult a kommunikáció. A nem művészi plakátokból van mindig a legtöbb, de ezeket az idő elviszi. Ez egy többszörösen szűrt anyag, jelentősége ezeknek már bizonyított.

A kiállítás 2019. február 22–március 31. (K–V: 10.00–17.00) a Széchenyi téri Pécsi Galériában látható. Megnyitó: február 22. 17.00.

Az esemény Facebook-oldala

KategóriákJAZZ