Úgy három évvel ezelőtt több mint száz Zsolnay-dolgozó egyszerre úgy döntött, rendkívüli felmondással otthagyja a céget. Nem sokkal később már egy frissen gründolt önkormányzati vállalkozás alkalmazottai voltak. A háttérben a Zsolnay-tulajdonos és fideszes potentátok közti konfliktus állt. Ember nincs, aki elhiszi, hogy a tömeges kilépés a dolgozók spontán akciója volt, és nem a politika fűtötte.

A történet most véget ért, a Kúria kimondta, a kilépett munkavállalóknak súlyos pénzeket kell kártérítésként fizetniük. A cég, ahol a három éve kilépetteknek már csak kicsit több mint a fele dolgozik, felszámolás alatt áll, így sorsuk, jövőjük kérdéses. Azok helyett pedig, akik már leléptek az útódcég(ek)től, biztosan senki nem fogja kifizetni a kártérítést.

A cikk a hirdetés után folytatódik



A Najari-féle Zsolnay azóta is működik, habár ők is megszenvedték a politikai akciót, és nem kizárt, hogy majd emiatt is indul kártérítési per. A politikusok már régen túl vannak ezen az ügyön. Nem kell aggódniuk az anyagi biztonságukért, mint az általuk megvezetetteknek, jó fizetésük van, a haverok sorra nyerik a közbeszerzéseket, le-leesik időnként néhány milla a teherautóról.

Ha van vesztese ennek a dicstelen történetnek, akkor az a több mint száz pécsi ember, akiket úgy tologattak a sakktáblán évekig, mint a gyalogokat, hitegették, aztán úgy áldozták be őket, ahogy a csekély értékű figurákat szokás. A politikai felelősség kérdése természetesen fel sem merül, “okosba” volt ez szervezve, az életben nem bizonyítható, ki adta ki az utasítást vagy hogy ki mondta rá az áment a Nagy Tervre.

Ha van tanulsága ennek a bicskanyitogató történetnek, akkor ez: ha hagyod, hogy politikusok kihasználjanak és úgy rángassanak, ahogy az érdekük diktálja, a padlón találod magad, és miután azt feltörölték veled, neked kell fizetni a takarítást.

Van egy jó, de az is lehet, hogy rossz hírem. Ez a száznál több megszivatott ember nincs egyedül. Vagyunk pár millióan itt, akiknek mások helyett kell fizetni a számlát.

Illusztráció: Pixabay.com

KategóriákPUNK