Napra pontosan 25 éve hunyt el Kurt Cobain, a Nirvana frontembere. Nem az volt az első és nem is az utolsó megrázó halálesete a seattle-i grunge szcénának. A grunge tulajdonképpen vele halt meg, de a hatása jó ideig nem múlik el annak, ami Seattle-ben történt néhány rendkívül mozgalmas, történelmi év alatt. A grunge a rock mindmáig utolsó forradalma.

Joplin, Hendrix és Morrison után 25 évvel ismét egy hozzájuk fogható világsztárral bővült a 27-esek klubja. Elvileg napra pontosan 25 évvel ezelőtt. A legvalószínűbb ugyanis az, hogy Kurt Cobain 1994. április 5-én lőtte fejbe magát. Holttestére április 8-án találtak rá.

A cikk a hirdetés után folytatódik



A hírnévvel járó cirkusz, a rajta lévő nyomás és a drogok együttesen okozhatták azt, hogy a Nirvana előtti életéből is számos terhet és szörnyű emléket cipelő, a befordulásra hajlamos Cobain végül nem bírta tovább és végzett magával.

Sosem szerettem a Melyik korban élnél?-játékot. Mert az akkor érdekes, ha valaki a múltból tud mondani olyat, amire felkaphatja a hallgatóság a fejét, és még helyszínt is jelöl hozzá (a jövő kevésbé izgalmas e szempontból). Én meg kb. mindig meg voltam azzal elégedve, ahol és amikor éltem. Aztán a lehető legjobbkor, abszolút tinédzserként ért a grunge, miközben amúgy éppen a csúcson volt a FNM, a RATM, a Sepultura, a Metallica, a Pantera, a GNR is, na és a Dream Theater is. Szóval most már jó ideje tudok a kérdésre válaszolni, helyre és időre is: Pécs egyik testvérvárosa, Seattle, a 80-as évek közepétől, jó tíz éven át.

A cikk a hirdetés után folytatódik



Smells Like

Egy félvér, egy albínó, egy szúnyog, a libidóm – ha a Smells like teen spirit előtt bárki, bárhol a világon, bárkinek azt mondja, hogy ezek a szavak mind benne lesznek egy dalban, sőt így, egymás után, és az egész világ ezt fogja üvölteni, az hétszentség, hogy rögtön bezárják a sárga házba. Cobain zeneszerzőként is kiemelkedőt alkotott, de kreativitása még inkább megjelent a szövegeiben, lásd még ugyanitt pl. A Hello, hello, hello – how low részeket. Vagy azt, ami magyarul kb. így szól: ?Abban vagyok a legrosszabb, amit a legjobban csinálok?

A Smells Like Teen Spirit videóklipje ráirányította a figyelmet az 1991-es Nevermind c. albumra, és egycsapásra változtatta meg a rockzenét és tette nevetségessé az egyre inkább önmaga paródiájává váló, a nyolcvanas évek végére kifulladó heavy metalt és hajmetált.

A hangzás, a szöveg és a ritmus mellett nyilvánvalóan kellett egy nagyon jó, termékeny közeg, ami adott volt a kilencvenes évek legelején. A videóklip  önmagában, a színeivel, a szereplőivel, a  snittjeivel és ritmusával legalább annyit tett hozzá az addig elképzelhetetlen sikerhez, mint az előbbiekben felsoroltak. A legfontosabb azonban vélhetően az volt, hogy a Smells Like Teen Spirit elképesztően őszinte, belülről jövő, vad, nyers, sallangmentes (pl. hosszú, unalmas és öncélú gitárszólók kigyomlálása) vagány és lázadó volt. Csakúgy mint az egész Nevermind, és igazából az egész grunge, vagy seattle-i hangzás és szcéna, ami ha nem is tagadta az addig fennálló csapásirányt, de egészen biztosan szembe ment minden trenddel.

Grunge is dead, Punk?s Not Dead

Közhely, de le kell írni, mert igaz, a grunge óta nem volt forradalom a rockzenében, azt megelőzően pedig, visszafelé haladva legközelebb egyértelműen csak a punkot lehet hozzá mérni, ami a hetvenes évek második felét uralta az angolszász országokban. A grunge amiatt is lesz mérföldkő, mert az még a régi, analóg világhoz tartozott. Éppen ezért nem is lehet azt gondolni, hogy az valaha is megismételhető, ami akkoriban volt, és akkoriban is meglepetés volt.

Ha nagyon muszáj lenne mondani valami hasonlót azóta, akkor egyértelműen a nu metalt mondanám, de sem hatásában, sem egységességében, sem népszerűségében meg sem közelíti a grunge körüli őrületet, és olyan klasszikus értelemben vehető sztárt, rocksztárt sem adott a világnak, mint amilyen Cobain volt. Sőt, olyan lemezt és olyan dalt sem, mint a vízben uszkáló csecsemős Nevermind, vagy annak első trackje, a Smells Like Teen Spirit volt. Ráadásul a nu metal első zenekara ugyan talán a Korn volt, aztán követte őket a Limp Bizkit és a Linkin Park is, az alap, amire mindenki hivatkozott, az a Faith No More volt, és annak 92-es albuma, az Angel Dust (számomra minden idők legjobb albuma), de a FNM zenei teljesítményét és az Angel Duston bemutatottakat már egyik sem tudta még csak megközelíteni sem, gyakorlatilag másolhatatlan, amit azon csináltak és nem csak azért, mert Mike Patton gyakorlatilag a FNM frontembereként tényleg lemásolhatatan.

Még a világhírnév előtt jártak Magyarországon

Biztosan nagyon sokan tudják, de álljon itt is: a Nirvana bizony fellépett Magyarországon is. Cobain-ék 1989. november 21-én Budapesten játszottak a PeCsában, a TAD előzenekaraként. Ahogyan a  magyar Love együttes is előzenekara volt  aznap este a TAD-nek, a dobok mögött Zana ?Döglégy? Zoltánnal.

Magyarországon is lehet hallani elképesztő tisztelgésesket

Layne Staley ugyanazon a napon ment el

Szinte biztos, hogy ugyancsak április 5-én, pontosan nyolc évvel Cobain halála után hunyt el Layne Staley is, a világhírű seattle-i négyes egy másik zenekarának, az Alice in Chainsnek a frontembere. A drogtúladagolásba, 34 évesen meghalt Staley holttestére is később találtak csak rá, április 20-án. Az idegenkezűséget kizárták, és azt is tudni, hogy azt megelőzően barátnője is elhunyt, szintén túladagolásban, de nem csak azért, hanem az időpont miatt is lehet arra gondolni, hogy tudatosan lőtte túl magát Staley.

Az Alice in Chains meghatározó albuma egyértelműen a Dirt, ami nem csak a grunge-on belül, de a rock/metál műfajban is megkerülhetetlen. Számomra azonban nem volt kérdés, hogy a Sap vagy a Jar of flies kislemezek valamelyikéről ?játszom le? egy dalt.

Azon kb. 50 ezer ember egyike vagyok, akinek még meg lehet (nekem megvan) az az 1993. júniusi budapesti koncertre szólóbelépőjegy, amelyen ott virít, hogy megnézte és meghallgatta a Metallica, a The Cult és az Alice in Chains koncertjét. Az Alice in Chains viszont Layne Staley drogelvonója miatt éppen nem ért rá koncertezni, így a sok szempontból ?szimpatikus? ex-metallicás Dave Mustaine-vezette Megadeth-tel voltam kénytelen 50 ezredmagammal vigasztalódni.

Akiket még hallgathatunk

A nagy négyes egyetlen zenakara, ahol a frontember még életben van, sőt koncerteznek is, az a Pearl Jam, Eddie Vedder vezetésével. Igazságtalan egyetlen albumot kiemelni az esetükben, de a Ten annyira kimagasló, hogy egyértelműen arról kell beszélni. Habár igazából sokat nem is lehet róla mondani, mert hibátlan.

Szólni kell Dave Grohlról is, aki Krist Novoselic mellett a harmadik tagja volt a Nirvanának, és szimpatikus, ügyes dobosból az egyik legtökösebb rockgitáros-énekes-frontemberré lett zenekara, a Foo Fighters élén. És nem csak egyszerűen nyers és letisztult rockzenét játszanak, de olyat, hogy a fal adja a másikat, és amihez hasonlóba sajnos ritkán fut bele az ember.

Wood, Cornell?

Az első igazi, nagy áldozata a grunge-időszaknak, amit 1987 és 1994 közé tehetünk egy kis csúsztatással, az Andrew Wood volt, aki akkor már a Mother Love Bone (korábban pedig a  Malfunkshun) frontembere volt, és nem túlzás, a legmeghatározóbb tagja, abszolút vezéregyénisége a seattle-i szénának. Ő még a 27-et sem érte meg, 24 évesen hunyt el, 1990-ben, szintén herointúladagolásban.

Ha nagy négyesről beszélünk a grunge kapcsán, ötödikként fel szokott merülni a Stone Temple Pilots neve, amiről azonban el lehet és kell is mondani, hogy anno az igazi hardcore rajongók kissé talán meg is vetették a nem seattle-i, de a siker hullámaira felülő formációt. Azt viszont nehezen lehet elvitatni tőlük, hogy tehetséges zeneszerzők voltak, csúcsslágerük, a Plush kitörölhetetlen a klipje és a hangzása miatt az MTV-n nevelkedett X-generáció tagjainak életéből. A Stone Temple Pilots énekese, Scott Weiland sem érte meg az ötvenet, 48 évesen, jelentős mennyiségű drog és gyógyszer elfogyasztása miatt 2015 decemberében elhunyt.

Andrew Wood egykori szobatársa és jóbarátja, a seattle-i nagy négyes legkorábbi zenekarának, a Soundgardennek volt a frontembere, Chris Cornell. A Soundgarden a grunge-éra egyik legfontosabb albumát, a Badmotorfingert jegyzi, de világhírű csak a következő, negyedik albumával, a Superunknown-nal lett, ami Cobain halálának évében, 1994-ben jelent meg.

Az MTV rongyosra játszotta a Black Hole Sun-t, az albumról azonban a Spoonman jelent meg először klipen, de a csúcsot (számomra) a Day I tried to live és a Fell in Black Days jelenti tőlük ekkoriból, meg amúgy is.

Cornell zsenijét, tehetségét és sokoldalúságát jelzi, hogy új, a Soundgarden feloszlása utáni zenekara, a Rage Against  The Machine tagjaival együtt alapított Audioslave is meghatározó rockzenekarrá lett. Cornell elénekelte (a számomra) minden idők egyik legjobb Bond-filmjéhez írt minden idők (számomra) legjobb betétdalát, és a kétezres években is bebizonyította, hogy a grunge akár egy szál gitáron is működik, nem is akárhogy.


Chris Cornell – Wide Awake – Svédország, unplugged koncert – 2006

Chris Cornell sem bírta azonban legyőzni a démonait, háromgyermekes apa volt ugyan, de felakasztotta magát tavaly májusban. 52 éves volt, éppen annyi, mint amennyi most lenne Kurt Cobain.

KategóriákMETÁL