A demokratikus jogállami keretek közti magyarországi ítélkezés fekete csütörtökét hozhatta el a tegnapi nap azzal, hogy kikerült az Alkotmánybíróság honlapjára a hajléktalansággal kapcsolatos határozat? Sajnos meglehet.

Hiszek a hatalmi ágak szétválasztásában. Az állam és egyház szétválasztásában is. Vagy az egyetemi autonómiában. Ahogyan a tudományos és szellemi élet szabadságában, annak fontosságában is.

A cikk a hirdetés után folytatódik



És abban is, hogy nagyon nem szerencsés, ha a hatalom emberei (a törvényhozás, a bíráskodás, a végrehajtó hatalom emberei, sőt az eredetileg a hatalmat ellenőrző szerepet betöltő média emberei is), annak bármelyik ágát érintően megpróbálják szétzúzni annak kereteit, áttörni a határokat. Elvetem, ha úgy intenek meg, implicite úgy kritizálnak, hogy az nem direkt, de valójában mindenki számára érthető üzenet legyen. Hogy azt hogyan is kell valójában érteni.

És kiváltképpen arra gondolok, amikor mindez a hatalomról szól, a saját hatalom megszerzéséről, megtartásáról, bebetonozásáról.

Éppen emiatt sosem mondtam, hogy kritikát nem lehet megfogalmazni bármelyik hatalmi ággal szemben, mert az autonóm, el a kezekkel stb. Sőt. A józan és előrevivő (önös érdek nélküli) kritikának igenis van helye. Főleg, hogy a közösség minden tagját érintő ügyek ezek, és a közösség, az ország forrásaiból működtetettek, legalább jórészt.

A kritikának azonban nem egy hatalmi ág érdekeinek, hanem a széles közvélemény, az ország lakossága érdekében kell történnie, avagy adott csoportok védelméért, érdekeik képviseletéért. Esetleg az adott hatalmi ág jószándékú, előrevivő, persze ettől még nem feltétlenül puha vagy keleltlenül udvariaskodó kritikája. Amely kritikának azonban mindig alátámasztottnak és szakmainak illő lenni, így helyénvaló.

A cikk a hirdetés után folytatódik



A sajtó kritikai feladata ezek bármelyike lehet, több különféle módon. Megfelelő szakemberek megszólaltatásával is akár, vendégszövegekkel, de lehet saját kritika, például jegyzet vagy glossza is, amely viszont ilyen esetben akkor jó, ha leginkább alapvető erkölcsi, morális ítélet. Már, ha jól működik a média.

Amikor azonban tegnap, csütörtökön olvastam a hírt arról, hogy milyen szöveg, milyen határozat is került ki az AB honlapjára, na akkor tényleg úgy gondoltam, hogy a mérhetetlen szomorúságon és csalódottságon, az egyre csak növekvő dühön kívül nem nagyon lehet ezzel szemben mást érezni, nem tudok ezzel mit kezdeni.

Amikor egy kiválasztott bírákból álló, magasrangú, köztiszteletben álló testület olyan határozatot hoz, amilyet most olvashattunk, akkor tényleg nem lehet azt mondani, hogy nem élünk a fent felsorolt, és helyesnek vélt keretek valamelyike közé beszorítható kritika jogával. 

„Nem alaptörvény-ellenes a szabálysértési törvénynek az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmára vonatkozó szabályozása” – mondta ki ugyanis az AB.

Ezzel egyértelműen elutasították az ún. hajléktalantörvény elleni bírói indítványokat. Amelyek azért végül csak-csak megszülettek. És akkor az azokat megfogalmazó bírákról mértékadó helyeken a tiszteletet hangján szóltak.

Az már nyilvánvalóan az én saját véleményemként is nagyon durva értelmezés lenne, ha azt mondanám, hogy az AB ezen határozata egyúttal teret ad Orbánéknak arra, hogy itthon folytatódhasson a már jól ismert keménykedés a társadalom kiszolgáltatottabb rétegeivel szemben. Megjegyzem, lassan itt már mindenki oda fog tartozni, bárhová is tartozik. Hisz látjuk, például az akadémikusoknak is neki lehetett menni hatalmi erővel. És, lehet, hogy a lendület meg is lesz, úgymond kompenzálásként is, ha már az európai színtéren kb. megfutamodni kényszerültek a hős magyar államférfiak.

Valamint azt is mondhatnám, hogy sajnálatos módon egyfajta üzenetként is értelmezhető lenne ez az alkotmánybírósági határozat, miszerint ne nagyon tessék itt, kérem, ugrálni. Nincs például sok értelme, azért.

De ezt nyilván eszem ágában sincs mondani, még csak sejtetni sem.

Sőt. Már csak azért sem, mert most azt várom ezek után a független magyar bíróság bátrabb asszonyaitól és férfiaitól, hogy amennyiben meggyőződésük szerint – akár e jogszabállyal, akár egyéb másokkal szemben szakmai kifogásuk lenne, már csak azért is be fogják adni az ellenvéleményüket a megfelelő testületekhez. Őszintén hiszek abban, hogy ez így lesz.

És nem csak azért, mert most a társadalom egyik leginkább kiszolgáltatott csoportjának az életéről, védelméről volt szó, hanem azért is, mert az elvárásaim és a reményeim szerint egy, a jogos társadalmi státuszára, elviekben garantált és az ország közössége által is remélt függetlenségére büszke csoportról van szó. Kiben bízzunk, hogy úgy fognak lépni, ahogyan azt helyesnek és jogosnak gondolják, ha nem az igazság- és jogszolgáltatás embereiben?

Főleg, ha vannak megalapozottnak gondolt érveik.

És ezt fenntartom akkor is, ha az AB-nek történetesen igaza is lehet.

Habár jogi egyetemet nem végzettként is kimondom, hogy az egyes bírák által bírált, a hajléktalanságra, a közterületi tartózkodásra vonatkozó jogszabály az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, sőt a Gazdasági, Szociális és Kulturális Emberi Jogok Egyezségokmányával éppenhogy ellentétesnek hat.

Akkor is, ha e jogszabály bírálatát lesöpörték most az asztalról idehaza.

Mert azért ezek a nagy nemzetközi dokumentumok azért mégiscsak többet érnek, mint az akár 2030-ig az országot irányító politikai rezsim igényeinek és céljainak megfelelő, kétharmados politikai többség által megszavazott jogszabály.

KategóriákPUNK