Kiemelt cikk

2018. július 06., péntek 13:32

Hétköznapi történelem a múlt darabkáiból – néha még annál is több

Babos Attila/Erdész Gyula
Hétköznapi történelem a múlt darabkáiból – néha még annál is több Fotók: Erdész Gyula

Egy, sőt több generáció tagjai is azonnal tudnak olvasni azokból a képekből, amelyeket egy pécsi fotós, Erdész Gyula készített a napokban Pécsett, a Hegyalja utcában – és amelye viszont mots már jópár évfolyamnak olyannak hathatnak, mintha a Holdon készültk volna. A múlt darabkáiból, sőt – szó szerint – foszlányaiból és romjaiból egy olyan letűnt világ emlékképe rajzolódik ki, amely igazából, főleg történelmi távlatból tekintve csak karnyújtásnyira van tőlünk. Az egyemberöltőnyi távolság azonban a felgyorsult, veszett módon rohanó és fejlődő ma világunk miatt tényleg nagyon messzinek hat.

A fotókat Erdész Gyula pécsi fotós személyes Facebook-oldalán láttam meg, s azt ugyan nem tudtam, pontosan hol készültek, de hogy a vélhetően sebtében  lőtt képek egy olyan világot tárnak elénk nagyon fura, szimbolikus keretek közt, éppen a keretek hiánya miatt, elkértem. És egy kis hátteret is. Még akkor is, ha Gyula hangsúlyozta, hogy nem volt sok ideje a helyszínen, és éppen ezért csak a Facebook-ra készítette a fotókat, ami azért más műfaj, mintha kifejezetten sajtófotót vagy szociofotót készítene valaki.

 

 

 

A pécsi fotós azt mesélte, hogy a pécsi Hegyalja utcában sétálva botlott bele egy régi vályogházba, amit épp bontottak. Az utcáról is jó látható volt az egykori tiniszoba, a falán a ’80-as évek végéről, ’90-es évek elejéről való, s mára már viccesnek ható poszterekkel.

 

 

 

 

 

A környéken érdeklődve annyit sikerült megtudnia, hogy a házat a ’90-es évek végén zárták le, amikor az ott lakó özvegy férfi a fiához költözött. Nagy valószínűséggel ő, ez a fiú volt, aki Tanita Tikaramot, Jason Donovant, Price-t, Madonnát és a kor más ikonjait ábrázoló poszterekkel körbetapétázta a szobáját. A kiváló fekvésű panorámás telekben pedig nemrég valaki meglátta a lehetőséget, így a kis ház sorsa megpecsételődött – írta a fotós megkeresésemre.

 

 

 

A képek közt van egy nagyon érdekes vitrint ábrázoló is,  a vitrinben több magyar olimpiai futballcsapatról szóló kivágott híradások, cikkek sorakoznak. Külön fotón látható Bérczes András, aki 1977 tavaszán hunyt el, s bár nem Pécsett született, de az a 1910-es évek közepétől Pécsett élt, itt is futballozott, és tagja volt az berlini olimpián szereplő magyar nemzeti válogatottnak is, egy mérkőzésen futballozott. A gyűjtő megemlékezett a müncheni és a mexikói olimpián szereplő nemzeti tizenegyről is.

Azt az emlékképekből nem tudjuk, hogy az itt lakó családnak bármilyen köze lett volna-e esetleg hozzá, netán rokonságban álltak, szorosabb barátság fűzte őket egymáshoz, esetleg pont ő élt ott valamikor, avagy annak a családnak, amelyik a házban élt, az egyik tagja volt futballrajongó, aki gyűjtötte a relikviákat, és külön kiemelt helyet biztosított a pécsi válogatott balösszekötő poszton játszó futballista portréjának az összeállításban.