Breadcrumbs

2017. augusztus 31., csütörtök 21:50

Pécsett csütörtökön szintet lépett az őrület

Írta:
Pécsett csütörtökön szintet lépett az őrület Forrás: Wikpedia

Nem akarok olyan városban és olyan országban élni, amely gyakorlatilag diktatúrára rendezkedik be. Ahol olyan vezetés van, amely lényegében újraépíti a diktatúrát, 20-25 évvel azután, hogy az ölünkbe hullott a világszinten, mások által kivívott szabadság.

Ahol olyan vezetés irányít uralkodik, amely tudatosan, aljas indokból, pusztán a saját hatalmának a megőrzéséért, esetleg még azért, mert fél az elszámoltatástól, képes mindent maga alá gyűrni, ami fontos egy normálisan gondolkozó, a szabadságot fontosnak tartó embernek. És állítólag a magyarok szabadságszerető nép.

Egy olyan hatalom alatt élni és dolgozni, amely minden olyan jó dolgot eltipor, amely beleszólást enged a közügyekbe, vagy alapfeladataként a hatalmat ellenőrzi, vagy külön hatalmi ágat jelent. Az ügyészséget, az alkotmánybíróságot, amely szeretné a bíróságokat is még inkább a magáénak, amely gyaníthatóan rengeteg közpénz ilyen-olyan módon való felhasználásával, becsatornázásával szerzi meg a sajtót, amely harcot hirdet a civil szervezetek ellen. Amelynek ellenségei közt vannak a kistelepülések (egyáltalán ellenségei vannak, vagy ellenségeket képez), amely potenciális veszélyforrásként tekint a  demokratikusan megválasztott független és ellenzéki polgármesterekre, amely nem vitázik, nem válaszol kérdésekre, nem kíván a közpénzekkel megfelelő módon elszámolni, amelynél csak barátok-seggnyalók és ellenségek léteznek.

Amely már nem csak az ellenfelei, a már réges rég óta megcímkézett, vélt és mondvacsinált ellenségei ellen hirdet feszt harcot, szellemeivel harcol, hanem most már az övéivel is, ha éppen úgy tetszik neki, vagy úgy gondolja, hogy a pillanatnyi érdeke így kívánja.

Amely úgy gondolja, hogy ha szerinte valahol nem úgy mennek a dolgok, ahogyan szeretné, vagy csak kényelmetlennek érez egy helyzetet, akkor közbelép, és valójában megint csak eltipor, mert ehhez szokott hozzá, ehhez ért.  Egy demokratikusan megválasztott polgármestert nem visszahív, nem lemondat (kérve, háttérből), és főleg nem segít (Miért is nem??), hanem ehelyett, a demokratikusan megválasztott saját emberét a háttérbe szorítja, a torkára lép, és a fejére ülteti az éppen aktuális másik emberét.

Szóval ilyen országban, városban nem szeretnék, mert nem jó élni. Mert ez igazából nem más mint diktatúra, nem olyan kegyetlen, egyértelmű, embertelen,  és megbocsáthatatlan, mint ami volt itt, Magyarországon az ötvenes években, de bizonyos értelemben fájóbb és kínzóbb még annál is. Amiatt, mert ez nem a szovjetek teljes és tomboló diktatúrája, hanem a mi alakulóban lévő diktatúránk. Mert az, azt hiszem, teljesen a mi hibánk. És, ha így megy tovább, akkor szépen és lassan már nem is lesz sárgább és savanyúbb mint az eredeti.

Már, ha hagyjuk! S már, ha nem gondoljuk, hogy a legkézenfekvőbb megoldás, a menekülés innen az egyetlen lehetőség. Én nem gondolom. Már csak azért sem, mert ma éppen Pécsett lépett szintet az őrület.