Breadcrumbs

2017. október 09., hétfő 09:33

"Maga a kapcsolat is gyógyít"

"Maga a kapcsolat is gyógyít" Fotó: pixabay.com/StockSnap CCO

Több mint négy évtizede hallgatja valaki a vonal másik végén a krízissel küzdőket esténként. Dr. Árkovits Amaryl pszichiáter főorvossal, pszichoterapeutával, a pécsi S.O.S. ÉLET Telefonszolgálat egyik vezetőjével beszélgettünk titoktartásról, kihívásokról és tabukról.

- Hány éve és milyen forrásból működik a pécsi S.O.S Élet Telefonszolgálat?

- 1975. január elseje óta működik a pécsi S.O.S. ÉLET Telefonszolgálat minden nap este 7 és reggel 7 között. Hétköznapokon és ünnepnapokon egyaránt. A hívók számára ingyenesen hívható zöld szám telefonköltsége minket terhel, amit pályázatokból, adományokból, az adó 1%-ából igyekszünk biztosítani.

- Hány önkéntes várja a hívásokat a vonal végén? Kiből lehet önkéntes? 

- A stáb általában 25-30, krízisintervencióra, öngyilkosságmegelőzésre speciálisan kiképzett szakemberből áll. Önkéntes munkában fogadják éjszaka a hívásokat. Az ügyeletesek nappali professzionalitásukat tekintve nem kell, hogy segítő szakmában dolgozzanak. Bárkiből lehet telefonszolgálatos, aki a felvételi kritériumoknak megfelel, elvégzi a képzést, levizsgázik, és részt vesz a rendszeres szupervíziókon. Ez a műfaj nagy fegyelmezettséget igényel. 

- Helyileg hol van a "központ"? Mennyire anonim a rendszer?

- Ez egy pécsi telefonszolgálat, az országban harmadikként alakult. Arra azonban nem válaszolhatok, hogy konkrétan hol van a központ, lévén ez egy anonim Telefonszolgálat. Az anonimitás az ügyeletesek számára kötelező, a hívó számára lehetőség, de ha szeretné, bemutatkozhat, megmondhatja a nevét.  Az önkéntesség titoktartással is jár. Ami azt jelenti, hogy az ügyeleteseinkről nagyon kevesen, tényleg legfeljebb a szűk család tagjai tudhatják, hogy ezt a munkát végzik. Ez a titoktartás azért is fontos, mivel az ügyeletesek környezetében is bárki kerülhet krízisbe, a segítségkérésnél az anonimitás lehetősége nagy vonzerő. Kár lenne, ha bárkit az tartana vissza a segítségkéréstől, hogy azon pironkodik, esetleg ismeri a vonal másik végén ülőt.

 - A kezdetekhez képest mi változott az évek alatt? 

- Mindenképpen változtak a telefonálási szokások és lehetőségek. Kezdetben kevés családnak volt otthon telefonja, sokszor utcai fülkéből fogadtuk a hívásokat. A mobiltelefonokkal változott a helyzet, több ember számára vagyunk elérhetőek. Ám nemcsak a telefonálási szokások változtak, alapvetően a kapcsolattartási, kommunikációs szokások is változtak. A mobiltelefonokkal, az internettel megjelent az sms, a skype, a chat, a közösségi oldalak, stb. Kevesebbet beszélünk, akkor is csak röviden. Telefonszolgálatunknak most ezekkel az újféle kihívásokkal kell boldogulnia, hogyan is alkalmazkodjunk, hogy a lehető legtöbb embernek eszébe jussunk, ha lélektani segítségre van szüksége.

 

 

- Magyarország mindig az öngyilkossági listák élén állt. Miért?

- Ez egy messze vezető kérdés. Alapvetően a kultúránkba, a nyelvünkbe van kódolva. Olyannyira, hogy a külföldön élő vagy határon túli magyarok öngyilkossági statisztikája is hasonló, mint az anyaországénak. A szuicidium, a halál a mai napig tabutéma. Nehezen kódoljuk-dekódoljuk a segélykérő, úgynevezett cry for help üzeneteket. Amik ahhoz kellenének, hogy időben tudjunk segíteni (vagy egyáltalán segítséget kérni). A Telefonszolgálat alapítója, Kézdi Balázs A negatív kód című könyvében foglalkozik ezzel a témával. Évtizedekig elsők voltunk az öngyilkossági statisztikában, ami a befejezett szuicidiumot illeti. Most sem sokkal jobb a helyzetünk, valójában relativizálódott azzal, hogy a szovjet utódállamok vagy japán megelőzött minket.

- Milyen élethelyzet miatt telefonálnak a legtöbben most? És régebben?

- A Telefonszolgálat alapvetően krízisintervenciós, öngyilkosságmegelőző céllal működik. Ám az emberek sok minden miatt kerülhetnek bajba, érezhetik kilátástalannak a helyzetüket. Gyakran veszteségek (ez lehet egy szeretett hozzátartozó elvesztése, de akár egy munkahely megszűnése, válás, elhagyás stb.), párkapcsolati problémák, életvezetési döntéshelyzetben kérnek a hívóink segítséget. Ilyenkor természetesen nem azt mondjuk meg, hogy mit is kellene csinálnia. A közösen gondolkodással, a célzott kérdésekkel abban segítünk, hogy megtalálja a saját útját, a saját megoldási lehetőségeihez hozzáférjen. Abból indulunk ki, hogy aki öngyilkosságot fontolgat, az nem meghalni akar, hanem nem tud úgy tovább élni, ahogy addig. 

- Van-e különbség a nemek arányában a hívók között? Esetleg van olyan korosztály, amelyik gyakrabban telefonál?

- A nők általában is beszédesebbek, mint a férfiak. Könnyebben telefonálnak, vagy kérnek szóban segítséget. Ám a krízisállapot nem válogat a nemek között. Fokozottan kell figyelnünk a kamaszokra és az idősekre. A kamaszok a lázadás, az autonómia-harcok során sokszor a felnőttek számára furcsán, nehezen értelmezhetően viselkednek. Keresik a helyüket, élet-halál kérdésekkel is foglalkoznak. Nehezebben jelzik, ha krízisbe kerültek, és a környezetük is nehezebben dekódolja az üzeneteiket. Kamaszság vagy válsághelyzet? Ezt a kérdést nem mindig könnyű megválaszolni. Az idősek esetében pedig arra kell fokozottan figyelnünk, hogy a halállal való foglalkozás, a róla való gondolkodás vajon mennyire természetes része az élet vége éveinek, s mikor válik veszélyeztetővé, mikor szól öngyilkossági fantáziákról, tervekről. 

Az emberi fejlődéshez egyébként szervesen hozzá tartoznak a krízisállapotok. Mindannyiunk számára vannak kritikus, nehezebb időszakok, ezek az úgynevezett fejlődési krízisek lépcsőfokai, amik sokszor hónapokig, évekig tartanak (mint például a kamaszkor, a fiatal felnőttkor identitáskeresése, az életközép, a gyerekek kirepülése vagy az idős kor mérlegelős, számvetős időszakai. Ha ilyenkor ér minket valami váratlan helyzet, amivel nehezebben birkózunk meg, érzékenyebbek vagyunk arra, hogy krízisbe kerüljünk, hogy válsághelyzetnek minősítsük a szituációt. Ám ne feledjük, a válság magában hordozza a változás és a választás lehetőségét is.

 

dr. Árkovits Amaryl 

 

 

- Nőtt vagy csökkent a segítséget kérők száma az elmúlt 42 évben? Esetleg voltak hullámok?

- Minden társadalmi változás, mint akár a rendszerváltás vagy a gazdasági válság azzal, hogy fokozta a bizonytalanságot, illetve az utóbbi komoly egzisztenciális aggodalmakat hoz felszínre érzelmileg sérülékenyebbé és kiszolgáltatottabbá teszik az embereket. Ez a hívásaink mennyiségében is meglátszik, illetve a tematikában is megjelenik. Éves szinten mindenképpen nőtt a hívásszámunk (már csak a telefon elérhetősége miatt is), azonban az az arány, hogy a beérkező hívások egyötöde krízishívás, az az évtizedek alatt állandó.

- Átlagosan mennyi ideig szokott tartani egy beszélgetés? Mivel zárulhat?

- Változó, az attól függ, miért telefonál valaki. Egy krízisintervenciós, öngyilkosság megelőző telefonbeszélgetés azonban ritkán tart ötven percnél tovább. Az ügyeletesek felkészültsége, és fegyelmezett kommunikációs technikája segíti a célzott beszélgetést. Ötven perc sok mindenre elég, ha célirányosan beszélgetünk, s ez az az idő, amiben a folyamatos figyelem (a hívó részéről) is fenntartható. A krízisintervenció akut műfaj. A túlélésre és a segítségadási lehetőségekre fókuszál. Általában sorra vesszük, hogy milyen segítségkérési lehetőségei vannak a hívónak a környezetében (és ez nemcsak segítő szakembereket jelent, hanem barátokat, rokonokat, hisz a krízis nem feltétlenül igényel professzionális segítséget), mi az, amit el tud érni, amit meg tud szervezni magának. Amíg működött Pécsen a Krízisambulancia, oda is tudtunk irányítani olyanokat, akiknek személyes segítségre volt szüksége.

- Volt olyan eset, amikor valakit nem sikerült megmenteni az öngyilkosságtól? 

- Mivel a telefonszolgálat anonim, nincs lehetőségünk az utánkövetésre. Ha valaki leteszi a telefont, nem tudjuk, mi lesz vele. Hívás közben, beszélgetés alatt azonban még senki nem lett öngyilkos.

- Egy átlagos ember tud segíteni valakin, aki öngyilkosságra készül? Mit tanácsolnának neki, mit tegyen/mondjon?

- Mindannyian voltunk már krízisben, és valószínűleg leszünk is. Ez az élet és a fejlődés velejárója. Az, hogy ezzel a helyzettel ki hogyan küzd meg, változó. Ám, mint fentebb is jeleztem, nem kell mindig szakemberhez fordulni. Sokszor egy jó barát, rokon is tud segíteni - azzal, hogy elérhető, hogy van, hogy hajlandó beszélgetni, időt tölteni a krízisben lévővel. Maga a kapcsolat is gyógyít. Nem kellenek varázsmondatok ilyenkor. Elég a hiteles jelenlét, az odafordulás, az érdeklődés. 


A Pécsi S.O.S. Élet Telefonszolgálat elérhetőségei:

Telefonszám: (0680) 505 390 - Ingyenesen hívható este 7 és reggel 7 óra között!

Facebook (kattintson)

honlap (kattintson)

Aki segítené az önkéntesek életmentő munkáját, erre a számlaszámra utalhat: 50800111-13504250