Breadcrumbs

2017. december 21., csütörtök 20:55

„Másállapotban" 1-2.

Juhász László Görbülő
„Másállapotban" 1-2. Fotó: Pixabay.com/cocoparisienne CC0

Karácsonyi történetek megírására kért fel az elmúlt napokban a Szabad Pécs több, Pécshez kötődő írót, költőt, újságírót. A mostani cikk nem ennek az ünnepi sorozatnak beharangozója, azt nem engedjük el, jövünk vele, hanem egy szomorú elő- és közjátéka. Felkértük ugyanis mások mellett P. Horváth Tamást is, aki annyit mondott kedden, most lesz szabadideje megírni (a többit már tudják), és Juhász László Görbülőt is (aki egyébként szintén felszólalt a civilek melletti tüntetésen). Görbülő viszont ma írta a nekünk szánt tárcát, közben érte a hír arról, hogy Horváth Tamást, "Petőfit" elküldték a munkahelyéről. Szóval folytatta a történetet, hozzá toldott, de ez csak növeli az értékét és a jelentőségét. Sőt, azt is biztosra vehetik, hogy az eredetileg kigondolt Szabad Pécs karácsonyi történetek sorozatban is olvashatnak majd Juhász Lászlótól egy kis novellát. (B. A.)

 

 

„Másállapotban"

 

Három a kislány minálunk. Három angyalka: a három unoka. Borcsa kilencéves, Adél három és fél, Rozika pedig tizenhárom hónapos. Klubtársaimnak talán nem kell magyaráznom – ha kellene bajban lennék, mert a jelzők közhelyes frázisokként pufognának –, milyen másállapot nagyszülőnek lenni. Különösen akkor, ha fiúgyermekek után lányok az onokák. Lehet, hogy belemagyarázásnak tűnik, én mindenesetre így érzem: más a ragaszkodásuk, hízelgésük, hisztijük. Nők! Már Rozinak is megvannak a kis manírjai, amivel ledönti az embert a lábáról. 

Borcsa ötévesen szinte anyai gondoskodással, szerette, gondozta, tanítgatta Adélt és azóta is tolerálja a hugica raplijait. Nincs könnyű dolga! Csodálom is érte! 

Ugye érthető, hogy nekem már nem kell a Jézuskánál ajándékért kuncsorognom.

Amúgy, a családban Borcsa a nagy ajándékozó: átszellemülten alkotja a meglepiket. Azt nem tudom, hogy karácsonykor konzultál-e a Jézuskával, hisz már nagy lány: vannak titkai. Adél, most még inkább habzsi-dőzsi: "Enyém!", vagy jobb esetben: "Cseréljünk!". Főleg Borcsa kárára, mert Rozit, akivel mint „unotatestvérével” dicsekszik az oviban, egy kiscsopis öntudatával, mint nagylány a picit, szeretettel kezeli. Természetesen ő is nagyon szeret adni. A minap két érdekes fadarabot gyűjtött az oviban, mint kiderült, nekem szánta. Ám indulás előtt az egyikkel megajándékozta  egyik hódolóját (tán nem szabadna, de elkotyogom, már a bölcsiben is jelentős udvartartása volt pasikból! Hm, bocs kicsim!), azzal a felkiáltással, hogy a másikat a Tatámnak viszem! Igen, az én márkajelzésem: tAtA. (Másik történet, egyszer majd elmesélem.) Rozikám pedig az egyéves gügyögő csodák minden báját adja és elviseli (persze inkább csípi) a felnőttek rázúduló imádatát!

Mindezeket megfejelve, az ünnepekben – ha nem is szenteste – együtt lehetek mindhárom angyalkámmal! Rozika ugyanis Budapesten kénytelen nevelni a szüleit, de lehozza őket Pécsre is, így minden gömbölyű! Legalábbis erre a pár napra!

Áldott karácsonyt!

 

 

„Másállapotban" 2

 

Isten látja lelkemet, ragyogtam, hogy valami személyeset, boldogságot sugárzó politikamentes szösszenetet írhatok a Szabad Pécs kérésére.

Alig fejeztem be, amikor kiderült: egy egyházi intézményből kirúgták azt a Pécsért tevékenykedő polgárt, aki felszólalt egy civil megmozduláson! Öt gyermek apja, aki író létére szakácsként dolgozott, hogy eltarthassa a családját! 

Csak megpendítem: ennek az oktatási intézménynek a főizgazgatója volt dr. Hoppál dr. Péter dr…

Akkor ne adjam le az anyagomat a Szabad Pécsnek, mert lesz miattam Lex Rozi, és nem veszik fel a bölcsibe?

Bocsi Angyalkáim, de ha így tennék, nem lennétek büszkék a tAtÁtokra.

Áldott karácsonyt!