Breadcrumbs

2017. december 26., kedd 18:30

Varázslók városa

Halmai Tamás
Varázslók városa Fotó: Pixabay.com/Erika Wittlieb CC0

 

Halmai Tamás meséje igazán illő karácsony második napjára, ráadásul aktuálisan pécsi. A Szabad Pécs Karácsonyi történetek című ünnepi sorozatunk újabb darabját, kérjük, fogadják szeretettel!

 

„A köd felszáll, ha hisszük, hogy mögötte ott van Avalon.” (Marianne Williamson)

 

Egy halott madár keringett az égen Pécs fölött. Mikor a varázsló elfordította róla tekintetét, zuhanni kezdett. 

„Ne így”, dünnyögte az öreg, s újra fölpillantott. A néma test megállt, még mindig száz méterekre a gyalogvilágtól, majd lassan, lebegve aláereszkedett. Puhán ért földet, mint a boldogok.

A varázslót kimerítette az irgalmas mutatvány, de befejezte a mágiát. A kicsiny tetemhez lépett, s kezét áldó mozdulattal fölé emelte.

„Legyen neked könnyű az ég”, mondta egyszerűen.

És akkor – nem történt semmi. A varázslót meglepte a mágikus kudarc.

„Nem mondok igazat, ha csak mondom az igazat”, jutott a belátásra. „Nem Isten ment világgá, hanem a világ megy Istenné”, találta elméjében. „Kim vagyok?”, kérdezte magától, s rájött, legfontosabb kérdéseinkre a választ mindig mások őrzik.

De addigra már nem volt egyedül. Szabad civilek és a szabadság civil papjai (újság- és tanmeseírók) gyűltek köré, utcacsinosító dolgosak és kávéházi jótétek, sekrestyék angyalai s egynehány Krisna-tudatú tündér; a város megannyi önkéntelen varázslója.

Ha közös erővel gyöngéd az ember, a rontás megadja magát.

A madár fölpihegett, dobbanó szív és zubogó véráramok adták hírül a démonoknak, hogy a feltámadás nem válogat.

Az életet a halál nem, csak új élet győzheti le.