Breadcrumbs

2017. június 13., kedd 20:32

Interneten keres nagyszülőket egy pécsi család

Interneten keres nagyszülőket egy pécsi család Fotó: B. Krisztina

PÉCS - A pécsi család nem pénzt kér, csak szeretetet. Megható és egyben szívszorító történet a 21. századból.

Szinte mindenkit érint

Régebben természetes volt, hogy több generáció él együtt a házban. Mindenkinek megvolt a maga szerepe és feladata; így nem is volt kérdés, hogy a nagyszülők is részesei voltak az unokák mindennapjainak. Mára azonban a világ megváltozott. Nagyon ritka a többgenerációs háztartás, sőt, gyakori, hogy a gyerekek és az unokák nemcsak más lakásban, de más városban, vagy akár másik országban élnek. Ez megnehezíti, és sokszor az internetre, telefonra korlátozza a kapcsolattartást. Ezt minden fél megszenvedi. A gyerekeknek nincs támaszuk, segítségük a saját gyerekeik nevelésében, a (nagy)szülők pedig magukra maradnak, sokszor magányosan élik le az életük. Sok esetben a helyzet akkor sem jobb, ha a távolság még áthidalható. A nagyszülőknek ugyanis gyakran dolgozniuk kell, és nem tudnak vigyázni a kicsikre. Mire pedig elérik a nyugdíjkorhatárt, vagy ténylegesen nyugdíjba mehetnek, az esetek nagy részében olyan egészségügyi problémáik lesznek, amelyek nem teszik lehetővé, hogy tevékenyen részt vehessenek unokáik életében. Az pedig már csak az i-n a pont, hogy a gyerekvállalás ideje egyre későbbre tolódik, és emiatt nagyobb az esélye, hogy a nagyszülő már nem él, mire az unoka megérkezik.

A pécsi B. Krisztina családjának helyzete némiképp más, de arra tökéletesen rávilágít, mire lenne igazán szüksége egy családnak, és miért olyan fájó a nagyszülők hiánya.

 

„A szeretet hiányzik”

Facebookon bukkantunk egy hirdetésre, amelyben egy pécsi család pót-nagyszülőket keres a gyermekeinek. Megkértük az édesanyát, B. Krisztinát, mondja el portálunknak, mi vezetett odáig, hogy az interneten keressenek mamát és papát.

- Azt hiszem, sok tényező együtt – magyarázza Krisztina. - De talán a közös bennük, hogy mi is vágyunk a szeretetre, bármenyire felnőttünk, illetve, ami talán a legfontosabb, hogy pici lányunk is átélhesse a nagyszülői szeretetet.

Krisztina elmondta, párja édesapja már nem él, édesanyjával megromlott a viszonyuk, ő pedig korán elvesztette a szüleit betegségben, illetve autóbalesetben. Nincs olyan nap, hogy ne gondolna rájuk.

- A hiányuk még inkább felerősödött, amikor megszületett Saci kislányunk. Ők már nem láthatják... Nem lehettek ott velünk, amikor született, pedig olyan jó lett volna valamiféle visszaigazolás a baba körüli teendőkben, hogy vajon jól csináljuk-e? És ki lett volna erre a legjobb személy, mint egy nagyi? – kérdi szomorúan Krisztina.

Bár az időt nem lehet visszapörgetni, és pótolni az elvesztett éveket, a család abban bízik, talán a jövőt még lehet alakítani. Ezért is döntöttek úgy, az internet segítségével próbálnak pót-nagyszülőket keresni.

 - Tíz-húsz éve talán újsághirdetést adtunk volna fel, de most ezt tűnt a legjobb megoldásnak – véli Krisztina. – Olyan időseket keresünk, akik szívesen foglalkoznának a gyermekünkkel, és kicsit a mi pótszüleink is lennének… Akik szomjazzák a gyerekzsivajt, és boldoggá tenné őket a társaságunk. Olyan nagymamát, aki szeret sütni, főzni, őriz néhány titkos receptet, amit szívesen meg is mutatna.

Krisztina hangsúlyozza, nem bébiszittert keresnek, hanem „azt a bizonyos darabot a szívükből”.

- Közös programokat szeretnénk, minőségi együtt töltött időt, vasárnapi ebédet, igazi családi légkört! Segítséget kérünk, és mi is segíteni szeretnénk – nem anyagilag, hanem tettekkel, törődéssel. Fontos, hogy minden szeretetből, jó érzéssel történjen, ne kötelességből – mutat rá Krisztina. – Olyan kapcsolatot szeretnénk kialakítani, amely mindkét félnek örömet szerez! Annyi magányos idősebb ember van, akinek vagy nincs gyereke, unokája, vagy már kirepültek, vagy megromlott a viszony! Ezért gondoltuk, hátha a világháló segítségével egymásra találhatunk.

A család kérését már közel kétszázan megosztották, sokan drukkolnak nekik. Egy győri hölgy jelezte is, hogy szívesen lenne „pótnagyi”, a gond az ő esetében azonban az, hogy több száz kilométerre lakik a pécsi családtól. Krisztináék azonban nem adják fel, és bíznak abban, hogy előbb-utóbb rátalálnak az „igazira”.  

 

Illusztráció. Fotó: pixabay.com/dassel CCO

 

Keresik egymást

Bár talán nem is gondolnánk, az országban sokan vannak még olyanok, akik vették a bátorságot, és az interneten keresnek pót-nagyszülők vagy épp unokát maguknak. Alakultak külön Facebook oldalak is erre, az egyik például a 2015-ben létrejött „Pótnagyi kereső” 132 taggal. Sajnos, az oldal az utóbbi időben nem tűnik aktívnak. 

Krisztina is jelentkezett a "Pótnagyi-Pótunoka kereső" zárt csoportba, de egyelőre nem vették fel. Pedig egy éve még országos láncot is szeretett volna létrehozni az oldal (és egyben a csoport) szervezői, sőt, olyan történetet is megosztottak, ahol a feleknek sikerült egymásra találniuk.

A csoport és a sikertörténetről beszámoló blog érdekessége, hogy nem a fiatalok, hanem a nagymamák hozták létre.

 

Tanácsok azoknak, akik belevágnának

Az említett sikertörténet szereplőivel a Régiségeknek blog interjút is készített, amelyben arról is szó esett, mire kell figyelni a keresésénél, hogyan zajlik a kapcsolatépítés, és mi történik a találkozások során. Akit érdekelnek a részletek, kattintson IDE