Breadcrumbs

2017. november 27., hétfő 21:19

Nyilvános magánügyek – Olvasói levél, a keményebb fajtából

J. (olvasói levél)
Nyilvános magánügyek – Olvasói levél, a keményebb fajtából Fotó forrása: kmmk.hu

J. írta: „A gimiben Hamar tanár úr így definiálta a boldogságot: hagyjuk a nagy dumát, hiszen az is lehet boldogság, ha idejében elérjük a WC-t. Ezt a fajta boldogságot szerencsére még sikerül naponta sokszor megélnem (lassan egyetlen örömforrásommá válik), mert még nem tartok a második pelenkás korszakomnál".

Most is őszinték leszünk. Az olvasói levél az a műfaj, amit szeretnek az újságoknál, még akkor is, ha zsákbamacska, amit kapunk. Szeretik, hiszen növeli az interaktivitást, a téma tényleg az utcáról heverve jön, a szó legnemesebb értelmében véve alulról jövő, civil kezdeményezés (az ilyen ráadásul mostanában a tiltott, legfeljebb a tűrt kategóriában van, hacsak nem békemenetnek/CÖF-nek hívják és költenek el rá sok-sok NEM közpénzt – vagyis örömmel adunk neki emiatt is helyet), új témát hoz a lap cikkei mellé, és ha ügyesek vagyunk, akár csupán egy jó címmel, minimális szerkesztéssel igazából egy viszonylag könnyen jött kontent, ami sokkal többet hoz, mint amennyi munkát igényel. És mindezeket tényleg a legnagyobb tisztelettel írjuk, hiszen aki olvasói levelet küld, az megtisztel bennünket, és az előbbiekben elmondottak nekünk tényleg nagyon fontosak. Az alábbi levéllel viszont még ennyi dolgunk sem volt, legfeljebb a címet tupíroztuk fel valamelyest, plusz ezt a kis felvezetőt kapta még pluszban. A Szabad Pécsnek Somogy megyéből író J. ugyanis olyan levelet és történetet küldött nekünk, amihez nem is kívántunk hozzátenni, sem abból elvenni.


J. levele

 

KIINDULÁSI ALAP

Vidék. Dél-Dunántúl. Kaposvár. Adóforintokból fenntartott közintézmény =. Kaposi Mór Oktató Kórház. A lakhelyem és a kórház közti távolság kb. 40 kilométer, Kaptam időpontot két különböző lelet szakorvosi ismertetésére..Menni kellett.

Ha ki kell mozdulni a zsákfaluból, az már önmagában egy tortúra!. Hát még akkor, ha a súlyos mozgáskorlátozottság mellé még (ne szégyelljük amit nem kell) a hangzatos inkontinencia fedőnevű vizelettartási problémával is meg van áldva az ember lánya. Ennek a bajnak egyetlen pozitívuma, hogy nem jár fájdalommal, ellenben esetenként roppant kellemetlen tud lenni. A kellemetlenségek mikéntjét mindenkinek a képzeletére bízom. A gimiben Hamar tanár úr így definiálta a boldogságot: hagyjuk a nagy dumát, hiszen az is lehet boldogság, ha idejében elérjük a WC-t. Ezt a fajta boldogságot szerencsére még sikerül naponta sokszor megélnem (lassan egyetlen örömforrásommá válik), mert még nem tartok a második pelenkás korszakomnál, amikor az ember rezzenéstelen arccal, gond nélkül maga alá eregethet.

A még nem szenilis gyakorló alanyok ki sem mernek mozdulni otthonról anélkül, hogy közvetlenül indulás előtt ne látogatnák meg a mellékhelységet. A biztonság kedvéért egymás után akár kétszer is  Ugyanennek meg kell ismétlődnie a célba jutáskor is, hiszen az út hosszú, az orvosi szoba előtti ücsörgés is hosszú lesz (még szerencse, hogy ezúttal volt üres szék) és az nem történhet meg, hogy éppen akkor szólítanak amikor én egy  mosdó után kajtatok.

 

A KONKRÉT  ESET

Aki járt már a kaposvári kórházban az tudja, olyan hosszúak ott a folyosók mint Pesten egy fél villamosmegálló. A szóban forgó épület mindkét végén van bejárat, az egyik több lépcsős, a másik hosszú rámpás. Naná, hogy nekem a  lépcsőkön célszerűbb felküzdenem magam mert az orvosomhoz az esik közel. Rögtön kerestem a mosdót, de azon a végen nincs. Mire végigküzdöttem magam a rámpás, lépcsőházas bejárathoz azzal szembesültem, hogy a mosdó elé,parkoltak két gurulós hordágyat, egy kerekes széket és az ajtaja zárva volt. Kezdtem kétségbe esni, hiszen már  túljutottam a jelzés  fázison, már  a végszükség szorongatott.  Lifttel  felmentem az elsőre, remélve, ott majd szerencsém lesz, de hatalmasat tévedtem. Ajtó bezárva, rajta nagy tábla: kulcs a nővérpultnál. Betegfolyosóra be, irány a nővérpult. Annak ellenére hogy úgy éreztem már csak pár lépés és elér a vég  eszembe sem jutott, hogy betegeket megzavarva „berohanjak” egy kórterem mosdójába, Már csak kb. hat méterre volt a pult mikor -mint fuldokló a mentőövet -  megláttam velem egy vonalban egy ajtót, benne kulcs, rajta a tábla jól olvasható nagy betűkkel: Személyzeti mosdó. 

 

Egészséges lelkületű ember -amilyenek magamat is tartom – nem szívesen szeg meg még egy apróbb szabályt sem, így eleve kellemetlenül érintett, hogy „tilosba járok”, de be kellett kalkuláljam: a pultig talán baj nélkül elérek, de a lépcsőházig már biztosan nem! Konok elszántsággal nyitottam ki az ajtót, gondolván , józan ésszel beláthatja mindenki, hogy nem mászkálhatok  egész nap átázott nadrágban, míg a városban dolgozó „szívességi fuvarosom” este értem jön. Biztosíthatlak Kedves Olvasó: rendeltetésének megfelelően használtam a helységet, a WC papírt sem loptam el. Már éppen kívülről zártam az ajtót, mikor a nővér-pulttól harsány hangon lekiabálták a fejem úgy, hogy csak úgy zengett a folyosó. Már addig is elég  kínos volt az egész szituáció, azonban ez már maga volt a megszégyenítés. Mint mikor Bodrogi a közismert jelenetben diszkréciót várva gumi-óvszert akart venni, mire az eladók  nagy hangon kitárgyalták, csak úgy zengett a patika, még a gumi általuk saccolt méretére is kitértek .Bodrogi megsemmisülve elkullogott.. Azonban én  nem vagyok egy meghunyászkodó típus,.aki csak úgy hagyja magát, bennem fellelhető   némi a polgári öntudat! Már önmagában az kiborított, hogy ilyen nagy betegforgalmú egészségügyi intézményben van olyan épület, ahol szintenként zárt WC- ajtókkal szembesültem. A nővérnek meg - ha mindenáron meg akart leckéztetni - közelebb kellett volna jönnie. Akkor azt is láthatta volna, ami még egy felületes szemlélőnek is kiverte a szemét:, hogy milyen rossz állapotban voltam. A nagy ribillióra még a vizitelő orvos is kinézett a folyosóra.

Ráadásul  kiderült, teljesen feleslegesen hívtak be Kaposvárra, mert a CT leletem még el sem készült. Majd kipostázzák...

Hazaút előtt ismét felmentem az emeletre. Ismét csak az elsőre. Ezúttal elértem a pultig, megkaptam a kulcsot, de az ajtót nem tudtam kinyitni mert a biztonsági zár körbe-körbe  forgott. Végül egy nővérnek sikerült „meghekkelni”. Talán sejtitek: a Szezám ajtaja nemhogy kincset nem őrzött, még papírt sem....

Eljátszottam a gondolattal, mi lenne ,ha nyitva hagynám az ajtót, eldobnám a kulcsot, hogy mások akadálytalanul használhassák alapvető szükségüknek megfelelően. Nem tettem. Szabálykövető vagyok.

 

KOMMENTÁR

Német  barátaim – diszkrét utalással a magyar közállapotokra - érdemesnek tartották elmondani, hogy az USA-ban minden településen,  még a  legeldugottabb helyeken is van patyolat tiszta, ingyenesen használható  nyilvános WC., sőt  még a kisebb üzletekét is lehet használni.. Ugyanakkor Magyarországon közterületi nyilvános WC ritkább mint a fehér holló   Még olyan nívós szolgáltatóknál sem jellemző a nyitott ügyfél mosdó ahol sorszám van, várakozni kell. (Pl.: bankok) Gyakori, hogy középületekben  nincs ügyfél WC ,vagy a kulcsos megoldás dívik. Míg a hatóságok  magánszemélyekkel szemben  túlzó elvárásokat támasztanak (Pl. pedikűrös barátom azért vándorolt ki Svédországba mert itthon nem volt pénze önálló, külön mosdós, ügyfélfogadásra alkalmas helységeket elkülöníteni a házában és anélkül nem kapott működési engedélyt, pedig nekünk megfelelt a sajátja is, lényeg, hogy jól dolgozott), nemhogy falvak, de  kisebb-nagyobb városok sem tartják fontosnak, hogy az oda látogatók elérhető közelségben használhassanak mosdókat. Márpedig ez egy ország  kulturális állapotának egyik fokmérője, jól mutatja  mennyire t törődnek a  polgárok legalapvetőbb szükségletével, közérzetével. Minden ilyen tapasztalat arcul csapása nagy nemzeti büszkeségemnek.. Bőven van hová fejlődnünk! 

 

A tisztesség megkívánja, hogy megjegyezzem: a kaposvári kórház más épületeiben – már ahol megfordultam - nem találtam zárt, használhatatlan mosdókat. 

 

Azt kérded kedves olvasó, hogy ez az írás miért pont a Szabad Pécsnél jelenik meg? Mert Szabad Somogy nincs...

 

 

 

A SZABAD PÉCS FÜGGETLEN HÍRPORTÁL, ÚJSÁGÍRÓK ALAPÍTOTTÁK, NINCSENEK MÖGÖTTÜNK SEM PÁRTOK, SEM ÉRDEKCSOPORTOK, SEM NAGY BEFEKTETŐK, EZÉRT TÁMOGATÁSRA SZORULUNK, ARRA KÉRJÜK OLVASÓINKAT, HA TEHETIK, KÜLDJENEK ADOMÁNYT A LAPUNKAT MŰKÖDTETŐ NONPROFIT KFT. E CÉLRA ELKÜLÖNÍTETT ALSZÁMLÁJÁRA, VAGY VÁLASSZÁK A MÁR ELÉRHETŐ PAYPAL-ON ÁT TÖRTÉNŐ UTALÁST A SZABAD PÉCSET KIADÓ NONPROFIT CÉG SZÁMLÁJÁRA. A RÉSZLETEK ITT OLVASHATÓK