NŐK – Konferenciát és kerekasztal-beszélgetést tartottak Budapesten a nők helyzetéről, nőpolitikáról és esélyegyenlőségről a mai magyar társadalomban. A felszólalók rámutattak, a nőknek és férfiaknak nem rivalizálniuk kellene, hanem összefogniuk. Együtt ugyanis sokkal könnyebb. 

Támogasd a Szabad Pécs működését!

Június 14-n, a budapesti Mozsár Kávézóban rendezte meg nőkkel kapcsolatos konferenciáját az Új Kezdet Alapítvány. Az esemény nyitott és ingyenes volt, sőt, élőben is közvetítettek az interneten. 

Nagy Zoltán, az Új Kezdet Alapítvány elnökének köszöntője után Ambrus Gyöngyi, Kistokaj polgármestere, moderátor vette át a szót, aki tovább is adta Matkovich Ilonának. Az író, újságíró beszédében rámutatott, fényévnyi távolság van a nőpolitika és a valóság között. Miközben az állam mindenkit gyermekvállalásra biztat, hat gyermekes anyukaként rendre olyan szituációkban találja magát, amelyekre a mai napig nincs jó megoldás. Az újságíró többek között említette az óvodák és bölcsődék alacsony számát, a nyitvatartási időt, amely többnyire nem alkalmazkodik a szülők valós munkaidejéhez, de kitért az ingyenes tankönyvekre is, amelyeket sok család ki tudna fizetni, és az így megspórolt pénzt az állam más családsegítő programra költhetne. Rámutatott, amíg az oktatásra, gyerekekre szánt pénzek úgy tűnnek el, mint például az Öveges program során, addig nem lesz jobb a helyzet.

Matkovich után Szél Bernadett, az LMP országgyűlési képviselője beszélt videóüzenetben a nők közéletben és politikában betöltött szerepéről. A politikus többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a nők jelenleg alulreprezentáltak az országgyűlésben, a kormányból pedig teljesen ki lettek zárva.

Fotó: K. E.

 

Ezután Kósa Erika, a Brókernet alapítója, a Kósa Erika Akadémia elnöke osztotta meg tapasztalatait a hallgatósággal. Magyarország egyik legsikeresebb üzletasszonya egy gyermekkori emlékét elevenítette fel. A család ajánlatot kapott, hogy ültessen égerfákat, amiket aztán jó pénzért átvesznek majd erdőtelepítéshez. A család minden tagja részt vett a munkában, hogy a magokból két év után facsemeték lehessenek. Amikor eljött a nap, kötegekbe rakták a vesszőket, és várták a teherautót. De az nem jött. Sem akkor, sem később. Az elvesztett pénzt és az elvesztegetett munkát, energiát sirató családdal az apuka közölte, hogy szalonnát fognak sütni. A máglyát a facsemetékből rakta meg… Ahogy a fa elégett, és a terv füstbe ment, az apuka közölte, tovább kell lépni, előre kell nézni. Ebből – saját bevallása szerint – nagyon sokat tanult az óvónő, későbbi üzletasszony. Főként azt, hogy mindig, minden helyzetből fel kell tudni állni.   

Kósa Erikától dr. Pusztai-Csató Adrienn, a Borsod megyei Szentistván nagyközség polgármestere vette át a szót, aki mindennapi harcait mutatta be. A községvezető számos példán keresztül mutatta be, miben különbözik egy férfi és egy női vezető, és hogy utóbbiaknak mennyivel többet kell dolgozniuk azért, hogy elismerjék őket. Őt, mint egyedülálló anyát többször zaklatták, megfenyegették, a férfi és az idősebb női beosztottak sokáig nem voltak hajlandóak vezetőnek elismerni. A polgármester úgy véli, a férfi politikusok hajlamosabbak mértékegységekben számolni a sikert (pl. hány négyzetméter térkövet raktak le), míg a nők – de ő mindenképp – inkább a közösségépítésben látják az igazi fejlődést. 

Halász Pálma, a következő felszólaló viszont már arról beszélt, mennyire fontosak a számok, hiszen ötvenezer aláírás kellett ahhoz, hogy a családon belüli erőszak elleni törvényjavaslatot napirendre vegyék a honatyák. Az Élet-Érték Segítő Alapítvány elnöke elmesélte, kétgyermekes anyukaként, hét év után hogyan sikerült elérnie, hogy a családon belüli erőszakot hivatalból üldözendő, önálló büntetőjogi tényállássá minősítsék. Hangsúlyozta, sokan nem tudják, hogy amit átélnek, családon belüli erőszak, és igenis, van belőle kiút. Az első lépés a felismeréssel kezdődik, ami sokszor legalább annyira nehéz, mint ténylegesen fellépni ellene. Halász Pálma rámutatott, Magyarországon a családon belüli erőszak hetente legalább egy nő életét követeli. 

Szalay Krisztina színésznő a hajléktalanok között megélt tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel. Amikor telefon és pénz nélkül napokig az utcán élt, rájött, hogy a fő érzés, ami a hajléktalanokkal szemben tapasztalható, az a félelem. A társadalomnak meg kell tanulni nyitni feléjük, ez az első lépés a segítségnyújtásban. Ugyanakkor hangsúlyozta, a női szállások telt házzal működnek, sokan nem férnek be az intézményekbe, hogy melegedjenek.

A konferenciát vita és kerekasztal beszélgetés zárta, amelyen az előadóak és Hohn Krisztina, a Baranya megyei Mánfa polgármestere (egyben az Új Kezdet alelnöke) vettek részt. A moderátor Hermann Irén, a Forbes ?Legbefolyásosabb női vezetők? listájának szerkesztője volt, aki olyan témákat is feszegetett, hogy vajon egy többgyermekes férfi igazgatótól is megkérdik-e, hogyan tudja összeegyeztetni a karriert a családdal, és hogy építhet-e egy nő karriert anélkül, hogy segítséget kapna a hozzátartozóitól.

Ambrus Gyöngyi, Kósa Erika és Hermann Irén (Fotó: K. E.)

 

A válasz egyértelműen “nem” volt mindkét kérdésre. Kósa Erika például beismerte, egyszer végigült egy szülei értekezletet egy rossz osztályban, mivel többnyire nem ő, hanem a férje tudott elmenni ezekre, így nem ismerte a többi szülőt. Azt is elmesélte, nagyobbik lánya egyszer szóvá tette, hogy akkor is telefonál, amikor a szabadnapjukat töltik, kisebbik lánya pedig beleírta magát a noteszébe, hogy rá is szánjon időt. – Amikor a lányod időpontot kér tőled, az nagyon kijózanító – ismerte el. – Akkor újra kellett szerveznem az életem, hogy több időt tölthessünk együtt. Sajnos, egy vállalkozás nem napi 8 órás teendő, a munkának akkor lehet vége, ha elvégezted a feladatot. A karrierem tulajdonképpen nem is az enyém, hanem a miénk, közös a férjemmel. Az ő segítsége nélkül nem ment volna. 

Hohn Krisztina, Halász Pálma és Matkovich Ilona  (Fotó: K. E.)

 

Hohn Krisztina hozzátette, a nagyszülők legalább ilyen fontos szereplői egy családi életének. A baranyai polgármester emellett hangsúlyozta, ha egy nő alkalmas a feladatra, igenis kapja meg az állást, viszont csak azért, mert nő, ne részesüljön előnyökben. Az lenne az ideális, ha a rátermettség, szakmai tudás döntene, és a jelentkezők neme nem befolyásolná semmilyen irányba a választást. Kiemelte azt is, fontos lenne, hogy a nő önként dönthessen arról, hogy gyermeket vállal és otthon marad, vagy épp karriert épít, vagy együtt mindkettőt. Ne legyen kényszer egyik sem. Ha viszont úgy dönt, csak a gyermekneveléssel foglalkozik, kaphasson annyi pénzt az államtól, amennyi elég egy család fenntartásához. Egy kereset ugyanis rendszerint kevés ehhez. Hohn Krisztina úgy látja, a nők nem versenyezni akarnak a férfiakkal, csak egyforma jogokat, bánásmódot és fizetést szeretnének, a férfiak pedig egyre kevésbé előítéletesek – főleg a fiatalabb a generáció. 

Zárszóul elhangzott, a férfiak és a nők között nem rivalizálásnak kellene lennie, hanem összefogásnak, hiszen egy szárnnyal nagyon nehéz repülni. 

 

KategóriákMETÁL