ZSÖK Indul a Zsolnay Örökségkezelő tavaly debütált kulturális nagyrendezvénye, a Zsolnay Fényfesztivál. A nemzetközi színvonalra és elismertségre szánt, középpontjába a fényfestést, központi tematikájává a fényt helyező fesztiválra cserélték le a hol sikeres, hol meg csendesebb, összművészeti Zsolnay Fesztivált. A programszervezők idén láthatóan végleg feladták az elvet, hogy a Zsolnay Negyedben egy új kulturális centrumot hozzanak létre, a fesztivál teljesen beköltözött a belvárosba. A fesztivál apropóján nagyobb elemező írást készítettünk a cégről.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Összefoglaló
- Közel két éve irányítja Fidesz-barát vezetés a ZSÖK-öt
- Vezetői portrék
- Nem sikerült integrálni a belvárosba a Zsolnay-negyedet: de már nem is próbálkoznak
Óriási blama volt tavaly, hogy a meghívott nemzetközi sztároknak nem volt elég erős a hívóerejük, és mivel nem fogytak a jegyek, ingyenessé tették az összes nagykoncertet a Szent István téren.
A hivatalos indoklástól eltérően információink szerint annyira nem fogytak a jegyek a koncertekre, hogy a szervező ZSÖK inkább az anyagi bukást vállalta be a nagyszínpadok előtti lezárt, üres nézőtér botránya helyett. A fesztivál ennek ellenére, és a jó időnek is köszönhetően sikerrel zajlott, a fényfestések jól néztek ki, ezért minden akadálya elhárult annak, hogy idén is zöld utat, és azzal járó (nem kevés) pénzt kapjon a rendezvény. Idén a teljes fesztiválpaletta 200 millió forintba kerül, amiből 110 millió Hoppál Péter közbenjárásának eredménye – tudósított arról a városi önkormányzat hírújsága.
A költséghatékonyságot és pénzügyi jövedelmezőséget egyaránt szem előtt tartó vezetés az idei fesztivál nagy koncertjét a Kodály Központba szervezte, viszont az idei szupersztár, az amúgy tényleg nagyszerű EMIKA sem mozgatta meg a közönséget. A jegyek negyede a koncert előtt egy nappal is eladatlan (másfél és két millió Ft értékben), annak ellenére, hogy múlt héten már a 7900 forintos jegykontingensnek legalábbis egy részét félig-meddig fű alatt mindössze 2000 forintért árulták.
Perifériáról a centrum
Korábban Pécs második, kulturális városközpontjának szánt Zsolnay-negyed azonban mára egyértelműen periférián maradt (lásd még POSZT). Igaz, így legalább nincs annyira szem előtt, hogy tevékenysége megkérdőjelezésére emlékeztesse a városlakókat. Pedig a regionális viszonylatban hatalmas mennyiségű, évi másfél milliárd forintos, technikailag a város, részben az állam által adott közpénzből működő ZSÖK gazdálkodása messzemenően közügy. Tegyük hozzá, a cég törvény által előírt transzparenciája fejlődött, a szakmai beszámolóin, a közhasznúsági jelentéseken elérhetőek az éves pénzügyi beszámolók is.
Ugyanakkor vitatható gazdasági és gazdaságossági döntések, városi intézménytemető, az elmúlt években ezek mind jellemezték a ZSÖK-öt, ahogyan a helyi politikai akaratot messzemenően kiszolgáló működés is: sőt mintha utóbbi vált volna a fő rendezőelvvé a kulturális holdingban. A mai helyzet megértéséhez érdemes kicsit visszaugrani az időben.
Az idei vizesvébé költségeinek önhatványozódásán túl minden egyéb magyar beruházás-betegséget magán hordozó pécsi komplexumot több lépcsőben, másfél év csúszással kezdték átadni, szakaszosan, 2010 nyarától kezdve, a 2011. decemberi befejezéssel. Az akkor, frissen kinevezett ügyvezető, Márta István 2012 márciusában mutatkozott be egy nagyobb nyílt nappal a pécsieknek.
A helyi és országos politikai célokat kiszolgáló döntések előfordultak persze a céget három éven át vezető Márta István alatt is, de jellemzően inkább taktikai-stratégia megfontolásból, és nem mindenben engedve, engedelmeskedve. Ennek meg is lett az eredménye, mintegy két éve vezeti szófogadóbb igazgatóság a ZSÖK-öt. Cserébe a kulturális holding jóval csendesebb, mint anno a Márta-éra alatt. A párhuzamosságok megszüntetése és racionalizálások címszavak alatt megtörtént a párttól független munkavállalók egy részének lecserélése, a ZSÖK pedig helyszíne lett rokonok, barátok és üzletfelek, a helyi fideszes klientúra állásba juttatásának. Lásd részletesen a továbbiakban.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy vannak azért a Kertváros Nap-jellegű, kampánystábok által gründolt, város által külön is támogatott képződményeken túlmutató, minőségi, figyelemreméltó programok. Lásd olyan nívójú könnyűzenei koncertek, színházi előadások, melyek maguktól soha nem merészkednének tovább Dunaújvároson túl. ?Ez azonban nagyrészt a néhány, tényleg szakmai alapon dolgozó kolléga érdeme? – mondja el a cég életére rálátó városházi kapcsolatunk. Névtelenül, mert bosszúállónak nevezte a jelenlegi légkört.
Számos városi legenda kering azóta is arról, hogy Márta István valójában miért távozott meglepő hirtelenséggel a ZSÖK éléről két évvel ezelőtt, miként kérte munkaadójától a nyugdíjazását az örökké aktív kulturális szakember. Információink szerint Mártának a selyemzsinórt éppen az a Páva Zsolt küldte meg, aki néhány évvel azelőtt Pécsre csábította az Újszínházból, nyilvánvaló politikai szándékból eltávolított igazgatót.
A szabadszellemű kulturális szellemi tőke vidékre áramlása azonban a jelek szerint csak a szocializmusban működött, a központi vezetés akarata végül a baranyai megyeszékhelyen is utolérte Mártát, igaz ehhez több, tőle független tényező összejátszása kellett. Abban több, általunk megkérdezett is egyetért, hogy felsőbb szintről, az országos Fidesz köreiből érkezett a kérés, vagyis utasítás a városvezetés felé Mártával kapcsolatban, cserébe az akkor is csődközelben táncoló város pénzügyi kisegítéséért.
Sokan a Márta, s a barackmag botránya előtt még fényben tartott L. Simon László közötti nézeteltéréseket vélték az eset mögött.
Tényként hivatkoznak arra többen is, hogy Orbán Viktor 2015-ös látogatásakor a városi kabinet ?finoman? közölte az ügyvezetővel, hogy lehetőleg az irodájában várja meg a kormányfői vizit végét. Lévén – puccos ebéd éppen a Zsolnayban, ide vagy oda – ő nem kívánatos személy lett, így terítékkel aznap neki nem készültek. Több közeli kollégája szerint az egyébként mindig éleslátású, apolitikusságára és pártatlanságára kényesen és különleges érzékkel mindig is ügyelő Mártának rosszul esett a megaláztatás, de még itt sem hitte el, ami a Széchényi tér 1. folyosóin, már az azt megelőző év végén is nyílt titok volt: a ZSÖK vezetését meneszteni fogják.
Márta bizalma Páva Zsoltban még sem volt minden alapot nélkülöző, mert ugyan a selyemzsinór nem sokat váratott magára, azt éves nyaralásán kapta meg Márta István. Cserébe a polgármester kulturális stratégiai tanácsadója lett havi bruttó 672 ezer forintért. A megbízatás folyamatos azóta is, ezt idén februárban mérsékelte a városi közgyűlés havi bruttó 350 ezerre. Ahogy azzal a PécsiStop többször is foglalkozott.
Pécsi ismerősei szerint Márta keveset van már Pécsett, idejét lefoglalja saját egykori fesztiválja, a Művészetek Völgye ellen szervezett ellenfesztivál szervezése Kapolcson. Leginkább a Bőköz Fesztivál okán jön a városba. Az ormánsági kulturális rendezvénysorozat tavaly indult, idén is megrendezik, ezzel felkerült a határmente legkiemelkedőbb eseményei közé.
A pécsi Fidesz belső köreiben járatos informátorunk szerint Márta István elmozdítása egy apró feltétel volt csak a sok közül, amiért cserébe Orbán Viktor kihúzta a felelőtlen gazdálkodása, a vízmű jogtalan elfoglalása, a kétes buszügyletek miatt milliárdos adósságokat felhalmozó Pécset. Kiegészítő feltételül szabták a ZSÖK átformálását is, közvetlenebb állami befolyás kialakításával. Az önjáró Márta utáni időkre gondolva még egy miniszteri biztos kinevezése is felmerült, végül a békés hatalom-átadás, és az elfogadtatott utód megtalálása miatt erre nem került sor.
A második triumvirátus
Az új vezetőség kiválasztása viszont mégsem ment olyan könnyen, városházi forrásaink szerint a kormányzat elengedte a városvezetők kezét, s így komoly fejtörést okozott a megfelelő jelöltek megtalálása – elkerülendő a Mártáéhoz hasonló fiaskó megismétlődését.
Végül a városvezetés play it safe alapon a langyos víz megoldása, egyben konszenzusos megoldás mellett döntött: a Pécsi Balettet évtizede vezető Vincze Balázsra esett a választás.
Ismerői úgy jellemezték, hogy Vincze a Fidesszel nem túl szoros, de annak meghatározó személyeivel kifejezetten jó kapcsolatot ápolt, s mivel jó érzékkel távol maradt a marginális ügyektől, a politikai ügyektől, véleményt sem sűrűn fogalmazott meg, így személye nem volt annyira megosztó.
Vincze Balázs nem csak ZSÖK- és balett igazgató, de Nyugotszenterzsébet független polgármestere is, ahol a néhai pécsi MSZP-s polgármester, Toller László birtoka is található.
Vinczének ugyan nem volt meg sem az a tapasztalata, sem az a kulturális és politikai kapcsolatrendszere, amit Márta magáénak tudhatott, és amit egy ZSÖK-szintű cég valószínűleg megkövetelt volna, ellenben könnyen irányítható vezetőként tekintettek rá, aki nem veszi majd rossz néven, hogy némely kérdésben közvetlen városházi befolyás alatt áll. A direktor ráadásul már korábban bizonyította, hogy nincsenek álmatlan éjszakái amiatt, ha néhány millió elveszti közpénz jellegét: NKA kurátorként nyugodt szívvel támogatta meg a saját maga által is érintett(e) projekteket – és támogatta idén is.
Azért is jó választásnak bizonyult, mert a ZSÖK működésébe kódolt balhék esetén lehet kire hárítani a teljes erkölcsi és jogi felelősséget is – már hivatalosan egyedül az ügyvezető számít vezető beosztású munkavállalónak a ZSÖK-nél. Bár mint megtudtuk, az ügyvezetői megbízás, és az ezzel járó bruttó 900 ezer forintos fizetés, meg az egyéb juttatásoknak más esélyes várományosa is volt, méghozzá a kórustenger farvizén Pécsre beevező Móczár Gábor (személyében), akit Hoppál Péter favoritjaként tartottak számon.
A hazai fociélet egyik új központjában, ahol az állami vezetőkre szakosodott magánklinika is található, szóval Telkiben (független) alpolgármester Pécsett úgy lett ismert, hogy látványosan nem rosszul rendezte meg az Europa Cantaat-ot 2015-ben. A kórustalálkozó idején több ezer külföldi kórista lepte el Pécsett, majdnem olyanná varázsolva a várost, ami által pont olyan lehetne, mint bármely másik hasonló kaliberű Nyugat-Európában.
Az általunk felkeresett egykori beosztottak nem vállalták nevüket, s nyilatkozni sem nagyon szándékoztak. Egy-egy félmondatból, városban közszájon forgó történetből áll össze némileg árnyaltabb kép. Eszerint Móczár nagyon értett a megfelelő csapat összeállításához és menedzseléséhez, lendülete és embersége pedig átsegítette az egyéb nehézségeken.
Már ha belefért az értékrendjébe. Nem lett nagy ügy belőle, hogy az éppen az egész Egyesült Államokban legálissá tett melegházasság ellen a hívő keresztény Móczár a Cantaat-os közösségi oldalán rohant ki vehemensen: aminek eredménye állítólag egy erőteljes orra koppintás volt az Europa Cantaat központjából. A szervezés sikerének díja végül az lett, hogy a felső vezetés átszervezése után program-, marketing- és nemzetközi kapcsolatok igazgatójaként érkezhetett a ZSÖK-be, nem kevés pénzért.
A két vezető között a kezdetektől, felszínre nyíltan soha nem törő, de a színfalak mögött fortyogó ellentét uralkodott, amit ismerőik szerint Móczár bölcs nyugalommal viselt (tudva államtitkári szintű támogatottságát), szemben az állítólag rendszeresen szinte hisztiszerű megnyilvánulást is produkáló, nyilvános eseményeken csipkelődő Vinczével szemben. Végül az ügyvezető győzedelmeskedett, a városházára tett panaszjáratoknak meglett az eredménye: a többnyire csak a nemzetközi kapcsolatokkal, de a feladatköréhez tartozó marketinggel, programokkal már kevesebb energiával foglalkozó Móczáron könnyű volt fogást találni, s 2016 őszén szép csendben elmozdították vezető pozíciójából. A tavalyi sikeres Zsolnay Fényfesztiválért idén már nem ő felelt, a nemzetközi kapcsolatok igazgatójaként építheti a cég megítélést külföldön.
A triumvirátus harmadik tagja a Fideszhez több szinten is kötődő Magyar Attila lett. Országos hírnevet és pártbizalmat akkor szerzett, amikor szinte a semmiből (marketinges, értékesítői, multis vezetőivel igen, de szakintézményi múlttal egyáltalán nem rendelkezve) a Janus Pannonius Múzeum gazdasági igazgatója lett. A kínos bakikat mégis hallgatás vagy felfele buktatás követte csak.
Nemcsak kreatívan átdolgozta a Janus Pannonius Múzeum költségvetését, de kézen fogva bevezette az intézményt az Elszámolóház alá. A szakma legnagyobb ijedelmére. Mint az volt múzeumi kollégái megerősítették számunkra, több előremutató, újszerű, sőt hasznos intézkedést is bevezetett Magyar, na meg szuperhősi képessége volt, hogy mindig talált megtakarítható összegeket a rendszerben. Ezeket azonban elhomályosítják a vélhetően politikai utasításra végrehajtott egyéb intézkedések.
Elég az ordenáré nagy pénzügyi bukásként elkönyvelhető Leonardo-kiállításra gondolni, de ha ez nem lenne sok, költségvetési-csalás miatt egy NAV-nyomozás is zajlik. (Ha nem is rosszhiszeműen, de súlyos szakmai hibát vétett Magyar, amikor a 27%-os áfatartalmú belépőjegy helyett az 5%-os áfatartalmú könyvek megvételével is megtekinthető volt a kiállítás. Az elmarasztaló NAV vizsgálat és a kiszabott közel 10 millió forintos bírság ellenére Magyar tagadja, hogy ő adta utasításba az eljárást, s ez eddig a meglévő adatok ellenére meglepően hosszúra nyúló nyomozáson sem nyert eddig bizonyítást.)
Ez, és a testnevelő tanár végzettségű, később közgazdász képzést is elvégző Magyar szárnyaló karrierje azzal magyarázható, hogy szerencsecsillaga és pártfogói bizalma rendületlen irányába.
Minden idők legnagyobb magyar múzeumi bevásárlását vezényelte le egy aukción, amikor közel 20 millió forintért szerzett meg a JPM Magyar által, Páva Zsolt utasítására egy Zsolnay?vázát. Példa nélküli módon, szakértők bevonása nélkül, egyes vélemények szerint áron felül. Gondolhatnánk, hogy a múzeumi gyakorlattal otrombán szembe helyezkedő cselekedet nem ismétlődik meg, de tavaly decemberben a ZSÖK egy BÁV aukción 30 millió forintért vásárolt meg egy Zsolnay?kályhát, aminek, jobb nem lévén, de a tematikájától eltérően a Gyugyi-gyűjteményben csinálnak helyet. Igaz, a ZSÖK kezét nem köti a múzeumok írott és íratlan etikája, kreatív szabadsága jóval nagyobb mozgásteret biztosít.
Mindezek ellenére simán válthatta a múzeumi fotelét a ZSÖK gazdasági igazgatójának székére, s simán kinevezték a kiherélt és száz százalékban kormánybaráttá tett POSZT ügyvezetőjének.
Mutasd a neved, megmondom ki vagy
Mindezen portrék hosszas felvázolására azért volt szükség, mert így talán jobban megérthetőek a jelenlegi állapotok.
Az információ gyűjtése meglehetősen nehézkes volt. Igyekeztünk a városban tényként kezelt történeteken elindulni, azokkal szembesíteni városházi, cégbeli informátorainkat. Volt és jelenlegi, nem vezető és vezető beosztású alkalmazottak jellemzően elzárkóztak a konkrét tények megosztásától, inkább érzéseiket, véleményeiket osztották meg velünk – szigorúan név nélkül. Az elmúlt évek piti bosszúálló cselekedetei azt mutatják, hogy nemcsak közvetlenül, de közvetve is történhet egzisztenciális felelősségre vonás, legalábbis az ettől való félelem tapintható.
De a fentiek ismeretében is már elképesztő állapotok sejlenek fel. A munkavállalói beszámolók alapján elmondható, hogy a Mártát követő időszakot paranoia, igazságtalanság, fejetlenség, kiszámíthatatlanság és gerinctelenség jellemezte. Amikor az új vezetés ígéretei ellenére elkezdte az első embereket elküldeni, a próbaidejének végén elbocsájtott egyik alkalmazott – lásd lentebb – az alábbi tartalommal küldött levelet a vezetőségnek:
Találtak egy emberi gerincet, amit leadtak az Északi Infopontban. A hiányzó tulajdonát az érintett vezető a holnapi nap folyamán átveheti.
Két vezérelv létezett: a városházi akarat sokszor megelőző kiszolgálása, s az egyetlen koncepció, hogy mindent másként kell csinálni, mint a Márta alatt. Annyi bizonyos, hogy bár több irányvonal felvázolása is történt, a jelenlegi vezetés az előző érdemeiből táplálkozik, kevés saját, egy hónapnál tovább élő gondolat valósult meg eddig. (Mondjuk az óriáscsúzda kivétel.)
Vincze Balázs bemutatkozó sajtótájékoztatóján tett ígéretekből mindenesetre kevés valósult meg: elmaradt a ?tömegközlekedéssel is jól megközelíthető negyedben egy biztonságos, kulturált egyetemi klub? létrehozása, sőt, a közbiztonság a negyed falain túl is problémát okoz jelenleg is.
Értelmezhető, a város határain túl is látható városimázs, városmarketing nem nincsen (igaz, ez részben a nagy dirrel-durral létrehozott Pécsi Kreatív Központ feladata is lenne, gyakorlatban úgy tűnik nincsen gazdája). A városi rendezvények és fesztiválok nyilván nem viselhetik magukon a negyedbeli magas kultúra jegyeit.
A Zsolnay Kulturális Negyedből városba kitelepített és átkeresztelt Zsolnay Fényfesztivál látványos siker volt tavaly nyáron, bár a megkérdezett szakemberek szerint ehhez három dolog kellett: a jó idő, a lerágott csont ellenére újszerűen, kreatívan tálalt fényfestés, és az, hogy a méregdrága, utolsó pillanatban és kapkodva leszervezett, Szent István térre álmodott koncerteket ingyenessé tették. A jegyek elenyésző töredékét váltották csak meg az érdeklődők. Az akkori programvezetés ráadásul elhagyta azóta a céget, kérdés, hogy az új plénum mennyire tud majd egyensúlyozni a költségvetés és minőség között – hétvégén, a fényfesztiválon ez is kiderülhet.
Az ügyvezető szavai, hogy Magyar Attilától szigorú, átlátható, célirányos gazdálkodást remél, olyan rendszert, amelyben minden forintnak helye van, s egyetlenegyet sem költenek el feleslegesen: részben teljesült. Az üvegzseb például az egyedüli vezető beosztású alkalmazottnak Vincze Balázst jelöli meg, így csak az ő fizetését közli, holott nyilvánvaló, hogy a cégben még minimum hét közép- és felsővezető dolgozik – nevezzék akárhogyan a jogi státuszt. A közzétett jelentések viszont szintén itt elérhetőek.
Móricz rokonai
Az új vezetés egyik látványos cselekedete volt a Márta-éra embereinek szalámizása. Bár konkrét bosszú Márta, és Bocz Tamás gazdasági igazgató (többek szerint időszerű) elküldését kivéve egy darabig nem történt, hamarosan a cég teljes struktúráját érintették elbocsájtások. Ez forrásaink elmondása szerint több módon történt: próbaidősök elküldésével, nyugdíjazással, munkakör megszüntetéssel, de volt aki magától állt fel – lelkiismereti okokból.
Erre azért volt szükség, mert hamarosan cégen belül látványossá váltak a feszültségek és a párhuzamosságok, a városházának pedig szemet szúrt a bértömeg ugrásszerű növekedése. Az új vezetőség ugyanis vehemensen látott hozzá a saját emberek behozásához, az ilyen vezetőváltáskor megszokott egészséges mértéket bőven túllépve. Összehasonlításképp: Márta István végül egy darab emberét hozta magával, aki nem egész két hónap után vissza is költözött Budapestre. Igaz, egyéb feladatok is kerültek a céghez más városi szervezetektől, és több esetben az ezzel járó munkaerőnek is helyet kellett találni.
A problémát az jelentette, hogy nem csak vállalkozóként, de alkalmazottként is foglalkoztattak az új munkaerő közül. A vezetői egyenlőség elve alapján (egyet te, egyet én) felvett munkavállalókon túl azonban hamar túltett a rokonok, sokszor több városi céget is megjárt, vagy egyszerűen a párthoz kötődő tucatnyi személy felvétele. A fennhangon hirdetett racionalizálás ellenére megalapozott okok nélkül, épp így teremtve meg azt a párhuzamosságot, amivel később, már a régebbi munkavállalók kárára számolt le a cégvezetés.
Alakult úgy, hogy a negyedben egyszer csak felbukkant személynek kellett munkát találni. Volt eset, hogy az új kollégák egy az egyben megkapták egy régebbi munkavállaló munkakörét is – amikor még az illető ott dolgozott. Mondhatjuk ugyanakkor, hogy ha ezek igazak is, vezetői döntéssel akár meg is indokolhatóak. A szerencsésebbek viszont egyéni elbírálásban részesültek: volt aki rögtön kiemelt, középvezetői fizetéssel létesíthetett munkaviszonyt úgy, hogy közben sokáig nem volt munkaköri leírása. De álláshoz jutott egy addig nem létező poszton a Fidelitas pécsi elnöke, és a Fidesz egyik önkormányzati képviselője is.
2016-ban aztán munkakör megszűnésre hivatkozva küldtek el több kollégát, miközben a feladatukat és munkakörüket kiosztották másnak. Ez a hipokrita hozzáállás folyamatosan jellemzi a humánerőforrás-politikát. A cég marketing vezetőjét, Salamon Évát 2016 végén érte utol informátoraink szerint a politikai bosszú. Ez a pozíció azóta sincs betöltve.
Úgy tudjuk, a Vinczével jó kapcsolatot ápoló Rajnai Richárd, a Pécsi Művészetit hat évig vezető, tavaly nyáron feltehetően politikai okokból leváltott igazgatója (információink szerint a kockásinges tiltakozókhoz történt csatlakozása verte ki a biztosítékot) esetében a Széchenyi tér 1. mindent látó szeme avatkozott közbe: az exigazgató Vincze személyi titkára volt néhány hónapig, amíg városházi ukázra ki nem penderítették még a próbaidő lejárta előtt.
A történeteket még bőven lehetne folytatni, de a le nem írtakat csak két forrásból tudtuk csak megerősíteni, több helyről nem. A kialakult helyzetet azonban jól érzékelteti, hogy az elmúlt időszakban Vincze Balázs testvére után Magyar Attila élettársa is a cég alkalmazottja lett.
Bóbita álmos, elpihen őszi levélen
A közelmúltban két intézmény is a ZSÖK szűkebb környezetébe került. Egyrészt a februári közgyűlés döntött arról, hogy a Bóbita Bábszínházban meglévő üzletrészét eladja a ZSÖK-nek. Így majdnem egészen biztos, hogy az eddig is magához mérten alacsony támogatással (30-40 millió forint évente) működő közkedvelt bábszínházban elbocsájtások, a szakmai munka nagyfokú lerontása várható. Városházi forrásaink szerint ennek célja a városi költségvetés tehermentesítése volt.
Nem úgy a Pécsi Balettben, mely az önállósodás útjára lépve kiszakadt a színházból, és ki is költözik a Zsolnay Negyedbe. Sokan úgy gondolják, hogy Vincze önállóan ezt nem lett volna képes végig vinni, Uhrik Teodóra Kossuth-díjas táncművész támogatása van mögötte, aki ismerőik szerint a háttérből egyengeti-irányítja a balettigazgató munkáját.
Ugyan történelme és művészi értéke erre az önállóságára mindenképpen a feljogosítja a Pécsi Balettet, de a jelenlegi helyzetben kérdés, hogy ez mennyire reális döntés financiális szempontból. Az a jövő zenéje, hogy sikerül-e ezt ügyes politikai lobbival kiharcolni, megteremteni a szükséges feltételeket, melyek jelenleg nem adottak a Zsolnay Negyedben.
Az is sok kérdést vet fel, hogy a ZSÖK vezetői több olyan cég vezetésében is érintettek, melyek minimum összeférhetetlenséget vetnek fel.
19? Lapot!
