Terhes, terhelt viszonya van a kormánypárt(ok)nak a civil társadalommal. Ez országosan igaz, de Pécsen több pikantériája is van a civilek háziasítási kísérleteinek. Az elmúlt tíz évben volt, aki önként és dalolva, volt, aki kényszerűségből paktált le a Fidesszel – és vannak, akik mintha eleve politikai motiváltsággal alapozták volna meg a szervezetüket.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Öntudatos, cselekvőképes, értékelvű, kritikus és hatalomtól független civil szervezeteket egy (helyi vagy országos) kormányzat sem szerethet őszintén. Éppen az említett jelzők miatt. Egy demokráciában mégis érdemes ezekkel a szervezetekkel legalább formálisan jó viszonyt fenntartani, mert szinte közvetlen csatornát jelentenek az ún. választókhoz. Tudja ezt minden politikus, mégis leginkább közvetlenül választások előtt szokott ez eszükbe jutni. Nem véletlen az sem, hogy a diktatúrák kialakításának kihagyhatatlan lépése a független közösségek felszámolása – és újak, kevésbé függetlenek létrehozása.
A Fidesz – a párt példásan hatékony építésével párhuzamosan – megkezdte a társadalom különböző rétegeit átszövő pókhálóját is kialakítani. Ez erkölcsileg nyilván problémásabb, mégis számtalan partnerre találtak: egyházak, szakmai, szak- és sportszervezetek – no, meg az apró. Ezek látszólag nem a jelenlegi kormánypártok részei, azonban mégiscsak arról van szó, hogy sok esetben egész egyszerűen kihelyezett tagozatként működnek. Sokszor már a látszatra sem kell adni, simán lehet egy civil szervezet vezetője pártkatona. A furcsa, torz struktúráknak a csúcsán olyan förmedvényeket találunk, mint a közpénzekből hízlalt CÖKA (CÖF). Azt meg persze régóta tudjuk, hogy a jó civil csak az lehet, akinek a kormány adja pénzt.
De hasonlóan aggályosak az olyan szervezetek is, mint az európai uniós források elnyerése miatt, egy eredendően rossz rendszerben létrehozott Pécsi Helyi Akciócsoport. Élén egy fideszes alpolgármesterrel. Vagy a Kosztolányi Dezső Céltársulás, aminek a 4 millió forintos támogatási kérelme úgy megy át a kulturális bizottságon, ahogy az egy Fidesz-közeli civil szervezet esetében elvárható. És persze akkor is könnyebb lehet civilnek lenni, ha az elképzeléseid egybeesnek a városvezetés elképzeléseivel.
Eddig, ennél kevésbé volt beágyazottnak – értsd: önjárónak – tűnt az Összefogás Pécsért Egyesület, amelyik hajlamos magát a pécsi civil társadalom delegáltjaként meghatározni. Kétségtelen, hogy az egykor polgári körként megalapított szervezet jelenlegi vezetője – politikustársai többségével szemben – valóban rengeteg pécsi civillel áll kapcsolatban és – nem mellesleg – látott már civil szervezetet belülről. Sőt, a város civil koncepciójának egyik kidolgozója és végrehajtója volt 2010-2014 között, abban az időszakban, amikor Fidesz-KDNP-ÖPE vezetése volt a városnak. Aztán ez a kapcsolat megromlott, sőt a civil pénzek elosztását, azaz Kővári János tevékenységét még egy bizottság is vizsgálta. Éppen annak az önkormányzati választásnak a hajrájában, amin Kőváriék önállóan indultak. A vizsgálat – nem meglepő módon – nagyon kevés megalapozott vádat tudott előhozni. A legkomolyabb mindenesetre az volt, hogy Kőváriék olyan civil szervezeteket támogattak, amiknek a vezetői aztán az ÖPE kampányát segítették. Szóval 2014-2015 környékén Kővári is megtapasztalhatta, milyen egy közepesen jól koordinált lejárató kampány a civil társadalom ellen: a pécsi közgyűlés után a propagandamédia is erőteljesen beleszállt a képviselőbe. A vizsgálatnak aztán semmi következménye nem lett, ami azért is várható „eredmény” volt, mert azzal saját magukat is el kellett volna marasztalniuk a fideszeseknek, hiszen a civil program végig a támogatásukkal valósult meg.
Mindenestre érdemes még egyszer a vádat idézni: a civil támogatásban részesülő szervezetek az ÖPÉ-t és Kővári Jánost támogatták a 2014-es kampány során.
Így, öt évvel később és ennek tükrében különösen érdekes a Fidesz-KDNP-ÖPE – ma bejelentett – képviselőjelölti listáját végigböngészni. Nem meglepő módon több olyan névvel találkozunk rajta, akiknek valamelyik civil szervezete nemrég támogatásban részesült az önkormányzatnak köszönhetően. Nem kevésben.
Így már nem is kell olyan zsákbamacskákkal foglalkozni, mint annak idején – egy kicsit talán kényszerűségből előrántott, amolyan Kővári-pótló civilként is értelmezhető – Fodor Ibolya, aki mögül aztán néhány hónap múlva mégiscsak kénytelenek voltak kifarolni. Hiszen ezt a civilkedős részt most, a „legnagyobb civil” visszaszelídítésével – amihez az önkormányzati „zöld biztosi” poszt sem ártott – látszólag már megoldotta a kormánypárt.
