Az újkori magyar politikával kapcsolatos egyik legrégibb és legmakacsabb, és egyben a leghazugabb toposz is az, hogy “A Viktor erről nem tud”. Dehogynem tud. Nagyon is tud.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A Borkai-ügy ellenére sem remegett meg a kezem, “a nagyon is tudja” helyett nem fogalmaztam vulgárisan.
Mégha, a Király meztelen is lett. Mert nem csak Borkai hátsófelét láthattuk, hanem a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, Orbán Illiberális/Kereszténydemokráciájának hátsófelét is.
Nem vicces Borkaival szemben a csúcsot emlegetni, de meggyőződésem, és szerintem egyre többeknek, hogy Borkai bűnös, és nem csak a hajós kalandjában, hanem a korrupcióban is. És, hogy ő csak a jéghegy csúcsa.
Mégha a családtagjait oda is kényszerítették mellé “mosolyogni” (Apropó, a fotókón és videókon szintúgy látható önkormányzati ügyvéd és barát, valamint a vendéglős barát családtagjai is biztosan együtt mentek mosolyogva koncertre szombat este? Aligha.)
Orbán Viktor illiberális demokráciája nem csak a kontraszelekcióról szól, a számukra megbízható, de nem feltétlenül tehetséges emberek hatalomba és fontos pozíciókba ültetéséről, hanem a közpénzlopás művészi szintre emeléséről is. Persze éppen ezért ez nem is lopás, hanem a közpénz jelleg elveszítése. Az, hát.
Ne higgye senki, hogy Orbán nem tudja, hogy az “emberei” közpénznen híznak, gazdagodnak és érzik jól magukat, ki-ki hogyan. Nem feltétlenül kell neki arról tudnia, hogy ez konkrétan, minden egyes embernél mit jelent, de nyilván tudja, hogy van ott minden.
És lehet, hogy ő személy szerint semmi ilyesmit nem csinál, de a rendszer feje ő, részben mindenképpen ő találta ki, és a működtetés vagy annak ellenőrzése is nála fut össze.
Senki sem tudja azt logikusan és elfogadható érvekkel megmagyarázni nekem, de szerintem másnak sem, hogy Orbán Viktor vajon miért nem tudta azt mondani, akár már az elmúlt hétvégén, hogy Borkai Zsolt visszalép, oszt jónapot. Mert erkölcsileg így helyes, és “mert ennyire nem lehetünk még mi sem” arrogánsak”. Ráadásul, a bölcs dakotákat ismerve, biztos költöttek ők erről is valamilyen frappáns közmondást.
Orbán hatalma ma még nincs veszélyben. Habár minél több helyen veszi át a hatalmat nem fideszes jelölt és testület, annál inkább van esély arra, hogy elkezdődjön a korábbi korrupciós ügyek feltárása. Mert ők láthatóan nem akarnak megtisztulni.
Orbán nem olyan országot épített nekünk, amelyben a saját emberek, ha bűnbe esnek, elbuknak, hanem olyat, amiben a legtöbbjük inkább feloldozást nyer.
Olyan országot, amelyben néhány kiló krumpliért, fonott kalácsért, mulatós zenekarok ingyenkoncertjéért, némi tartós élelmiszerért veszik meg a szavazatokat.
És persze nyilván nem a Fidesz az, ami ezt teszi. Hanem ún. civil szervezetek, amik mondjuk éppen a választás napján tartanak tanfolyamzárót, de a képeket és a mértéket, a tanfolyamzárásra összeállított reklámszatyrok számát elnézve, ez lehetett a világ legnagyobb városrészi tanfolyama.
Mindeközben a valódi civileket ütik, vágják, meg sorosbérencezik.
Hát elmentek ti, Viktor, az összes szarházival, aki ebben részt vesz, a jó nénikétekbe, oda.
Azt hittem, annál gusztustalanabb dologgal a magyar politikában már nem találkozom, hogy a magyar nemzeti jelképeket megpróbálják kisajátítani (kokárda), vagy hogy a magyarokat egymás ellen, a külhoni magyarokat az anyaországiak ellen hangolni, egyetlen egy cél érdekében, a hatalmat megragadni, és abban maradni. És igen, a politikának ez a célja, de nem mindenáron. Illetve olyat én a hatalomban biztosan nem szívesen látok, aki ezt mindenáron és minden eszközzel akarja. Aki mindig elmegy addig, az egyre kijjebb tolt falig, ameddig éppen úgy gondolja, hogy el kell mennie.
Nem hitte, hogy van annál gusztustalanabb, mint kiszolgáltatott emberekből ellenséget kreálni, egy-egy embert kipécézni, és sokmilliárdos költségvetéssel lejárató-kampányt indítani ellene. Csak, mert ez felelt meg éppen az aktuális politikai céljainknak.
Ma Pécsett egy riportert vertek meg munka közben, miközben megpróbált leleplezni egy teljesen egyértelműen a választáshoz kapcsolódó esetet. Persze jogilag nem lesz semmi. Csizi Péternek sem lett abból semmi baja, amikor 2009-ben azt mondta az időközi pécsi polgármesterválasztás napján, hogy menjenek csak nyugodtan kampányolni az aktivisták (akkor még kampánycsend volt vasárnap), de azt mondják, hogy a későbbi EP-választás miatt jöttek.
Most az egyik bevett formátum az az előzetes jelzések szerint, hogy a delegált fideszes aktivisták viszik magukkal a választási körzetre leszűrt Kubatov-listát, aztán időnként kimennek telefonálni, leadni a drótot, hogy kit kell még rábírni arra, hogy ugyan fáradjon el szavazni.
Éppen ezért, mert ilyen országot építenek a szemünk előtt, lehet az, hogy például a Fidelitas tagjai nem tilatkoznak a saját pártjuk mocskos ügyei ellen. Pedig alapesetben mindegy, illetve régen mindegy volt, ki, milyen ideológiában hitt, vagy hitt-e benne, a fiatalok közt nem volt ennyi romlott alak, nem zsúfolt magába a korrupció felett szemet hunyó embereket, sőt a korrupciót a mindennapi életben magasabb szintre emelő rendszert. A fiatalok minden oldalon fénylő és lángoló szemű, az igazságban, a saját és a hallott igazságban hívők voltak. És, ha valahol azt látták, hogy átverik őket, akkor abból a zűrös társaságból elmentek inkább, vagy akár oda is ütöttek. Most pedig a politikai bulvár legmélyebb bugyraiból ők törnek felszínre, ízlés és jóízlés nélkül, arrogánsan, lelkiismeretfurdalás nélkül.
Nem csak olyan országot szeretnék, ahol a fiatalokat zavarja az állami szintű korrupció, és odacsapnak a saját asztalukra is, olyat, ahol a legkiszolgáltatottabbakat nem használják ki még a korábbiaknál is nagyobb mértékben és gyomorforgatóbban, olyat, ahol azokat, akik a sok mártír által kivívott szabadságot és szabad választást nem csúfolják meg. Ahol a Borkai-félék egy ilyen botrány kirobbanásakor nem szemlesütve olvasnak papírból vendégszöveget, hanem kiállnak a nyilvánosság elé, bocsánatot kérnek nyíltan, és lemondanak. Bárki, bármit mond nekik.
És, ahol az ország vezetője sem játsza azt el, hogy ő erkölcsileg felette áll a nemzetnek, nem bújik a már említett hazugság mögé, hogy vannak ugyan rossz dolgok, de azokról ő nem tud. Kiáll és lelépteti Borkait, nem hallgat akkor, amikor minden valamire való újság leírja, hogy népírtás zajlik tőlünk nem is olyan messze, amihez nekünk is van sajnos egy kicsi közünk. Nem áll bele a kétséges rivaldafény közepébe olyanokkal, akiket az egész világon elítélnek az emberi jogokkal kapcsolatos bűneik miatt. Nem nézi el azt a sok mocskot, amit az elmúlt tíz évben el kellett néznümk, és amik szembe mentek a legalapvetőbb demokratikus vívmányokkal is. Nem hallgat, amikor a választást és embertásainkat egyaránt meggyalázzák.
Mert, ha így lesz, akkor a legalapvetőbb erkölcsi értékek és emberi normák biztosan fontosabbak lesznek mint bármely párt vagy vezér érdekei. És ez sokkal fontosabb, mint nagyon sok más komoly ügy vagy gumicsont, amit csak rágunk és rágunk napok, hónapok és évek óta.
19? Lapot!
