Az Escargo Hajója színitársulat új helyen jelentkezik októbertől. Szobaszínházat hoztak létre, amely teljesen más élményt nyújt előadásfronton, mint amit megszoktunk. Az egész helyiség ahogy a neve is mutatja, nem több, mint egy szoba, mégis az egész világot képesek bezsúfolni, akárcsak nagyobb társaiba. Tóth Zoltánnal, az Escargo Hajója Színházi Nevelési Szövetkezet elnökével beszélgettünk, akit az Escargo történetéről kérdeztünk.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Mi volt az alapötlet, ami alapján elindították a szobaszínházat?
Nagyon sokáig a Pécsi Kulturális Központban volt a telephelyünk, de szerettük volna máshogy pozícionálni ezt az egészet. Abban nem voltunk biztosak, hogy mikor lesz anyagi forrásunk a külön helyre, viszont azt láttuk, hogy a Kulturális Központban sok olyan körülmény van, ami nehezíti a munkánkat. Eldöntöttük, hogy váltunk. Tavaly augusztusban vettük bérbe ezt a helyet, ahol kialakítottuk a szobaszínházat. Nagyjából egy év kellett ahhoz, hogy mindent megcsináljunk. Ezt a saját erőnkből vagy pályázati forrásokból tettük. Végül ideköltözött a színházi részünk és a művészeti iskola is, amit működtetünk. Lényegében ez egy univerzális, sok célt szolgáló hely lesz/lett. Azt hiszem, valahol a kis közösségben való létezés most nagyobb biztonságot ad, mint az 500-600 fős nagy színházi előadótérben való létezés.
Miért ezt a formát választották és miben ad ez más színházi élményt?
A színház akkor jó, ha hatást tud gyakorolni a nézőre, aki úgy megy ki innen, hogy azt érzi, kapott egy élményt, ami megváltoztatja a gondolkodását az adott témában. Fontos kiemelni, hogy ez a tér nagyon intim. Máshogy szólal meg a történet, mint egy kitett térben, egészen más hatást generál. Itt kikerülhetetlenné válik az élmény, mert a néző mellett történik. Míg egy nagy színházban van egyfajta védettség, addig itt szinte azonos térben jön létre a hatás. Nem tudja magáról leválasztani a történést. Ezt úgy lehet elképzelni, mint amikor az utcán hirtelen szembesülünk egy tragédiával. A színházunk ezekre a közvetlen hatásokra épül. Ez nem csak rólunk szól, befogadunk más előadásokat, zenei produkciókat is. Számunkra fontos, hogy mások is interakcióba tudjanak kerülni a színházzal.
Milyen programokat szerveznek? Csak színházi előadásokra gondoltak vagy egyéb eseményekre is?
Egyrészt a saját színházi bemutatóinkat tervezzük ide, másrészt van egybefogadó színházi programunk. Beck Zolival most indult egy közös programsorozatunk, de a Nézőművészeti Kft. Mucsi Zoltánnal és Scherer Péterrel is tart majd előadást. Itt lesz a kerekasztal és a Rév Színház is. Ugyanakkor a mi előadásaink is színpadon lesznek, mint például a Szilveszter, amit múlt hét csütörtökön mutattunk be, vagy a Szociopoly. Terveink szerint minden hónapban tartunk egy családi napot szombaton, amelynek egy gyerekeknek szóló műsor, illetve kreatív és egy színházi része is lesz. Nemrég volt az első. Emellett az Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskolának is lesznek itt tanár- és növendékkoncertjei.
Milyen volt az új színház fogadtatása?
Eddig hiába dolgoztunk a Szivárvány Gyermekházban, mivel nem volt külön előadónk, ezért sokan nem is tudtak rólunk. Már van olyan taxis, aki azt mondta, hogy ügyfelét „ide kell hozni a színházba”, tudják, itt létrejött és alakul valami. Nagyon kedves volt Bognár Szilvia alpolgármester asszony, amikor azt mondta, ez egy szabad hely, „szabadságsziget”. Szeretnénk, ha valóban egy kis sziget lenne ebből a helyből. Azt érzem, hogy most mindenki örül annak, hogy van egy ilyen lehetőség.
Milyen csatornákon keresztül érik el a nézőközönséget?
Együttműködünk a Made in Péccsel, illetve a Facebook az a platform, ahol el tudjuk érni a közönséget. Próbáljuk ugyanazokat a csatornákat használni, amiket minden más intézmény. Nincs akkora költségvetésünk, amelyből nagy reklámot tudunk finanszírozni, viszont 40-60 főre kell megtöltenünk a nézőteret.
Miért a tinédzserekre és a fiatal felnőttekre specializálódtak?
Van a színháznak egyfajta tisztasága, egy tiszta gesztusrendszere, ami ebben a korban működik. Ezért is vagyunk színházi nevelési társulat. A célunk éreztetni, hogy a fiatalok problémája ugyanolyan súllyal esik a latba, mivel nincs külön felnőtt vagy tinédzser probléma. Abban az élethelyzetben a gond megegyezik egy felnőtt problémájával. A felnövésben akarunk társak lenni, és hiszünk ennek a fontosságában.
Kik alkotják a társulatot?
Ez egy viszonylag fiatal társulat, mindenki 20-30 éves: Szabó Zsolt, Kocsis Zsófia, Szabó Márk, Zárug Berni a színészek. A szakmai hátteret Komlóczi Zoltán biztosítja. Művészeti vezetőként Tapodi Gabriella fogja össze a csapatot. Ezen felül jönnek vendégszínészek, a teljesség igénye nélkül: Bacskó Tünde, Bogárdi Alíz, Arató Máté, Ákli Krisztián, Fábián Gábor… Rendezőként Szalai Ádám, Vilmos Noémi, Perényi Balázs, Sebastian Corte dolgozik velünk ebben az évben.
Ha valaki csatlakozni szeretne a társulathoz, akkor azt miként teheti meg, mennyire nyitottak erre?
Szívesen látunk minden vállalkozót. Ennek egyetlen hátulütője van, mégpedig, hogy rengeteg a munkánk. Vannak nyílt tréningjeink is, tehát aki úgy érzi, hogy szívesen együttműködne velünk, az biztosan tud valamilyen formában csatlakozni hozzánk.
Színkörtől szobaszínházig
A színházat üzemeltető Apolló Egyesületet 2001-ben fiatal egyetemisták alapították, mivel megszűnt a Bóbita Bábszínház animációs színköre, ahol addig szerepelhettek. Maga a színházi tevékenység 2006-ban indult, és ebből az egyetemi színkörből nőttek társulattá.
Valahányszor kinyitsz egy könyvet és elolvasod, egy fa elmosolyodik, mert látja, van élet a halál után.
