Kedves Olvasók!
A cikk a hirdetés után folytatódik
Néhány hete megkerestek, hogy elvállalnám-e a pécsi önkormányzati média (Pécsma.hu, Pécsi Hírek) főszerkesztői posztját. Némi gondolkodás után és mert komolyan vehető ígéretet kaptam arra, hogy a munkát szabadon, politikai és bárminemű nyomástól mentesen végezhetem, igent mondtam a felkérésre.
Nem volt könnyű döntés, mert a Szabad Pécs egyik alapítója vagyok. 2017 kora tavasza óta rengeteg jón és rosszon mentem keresztül azzal a néhány emberrel, aki az elmúlt több mint két és fél évben feltette az egzisztenciáját arra, hogy bebizonyítsa, van értelme független újságot csinálni vidéken. Elképesztő ellenszélben dolgoztunk, volt, amikor reménykedve és volt, amikor teljesen reményvesztetten. Ha azt mondom, érzelmi hullámvasúton ültünk, akkor még mindig nagyon messze vagyok annak leírásától, ami történt velünk hónapról hónapra.
Úgy gondolom, hogy a nagyrészt a pécsi adófizetők pénzéből működtetett önkormányzati médiának nem kell szükségszerűen propagandaüzemmódban működnie, ahogy az az elmúlt években történt. A helyi közélet eseményeit nemcsak bemutatni kell, hanem ha szükséges, értelmezni és elemezni is, de nem valamely politikai cél mentén, nem pártközpontokból irányítottan.
A Szabad Pécs nélkülem is működik tovább és működnie is kell. Mert ahogy Attilával egy interjúban korábban fogalmaztunk, született általa egyfajta remény. Remény arra, hogy a szinte porig rombolt vidéki nyilvánosság egyszer újra épülni kezd Magyarországon. Én továbbra is ezért szeretnék dolgozni, de már egy másik szerkesztőségben.
Köszönök mindent!
Keretes szerkezetek.
