Pécs és zene. Ha bárhol az országban ezt hallja valaki, a Kispál és a Borzra, Lovasira, Marsalkó Dávidra, a Punnanyra, a 30y-ra gondol. De van egy olyan országosan ismert és műfajában idehaza meghatározó banda, amely Lovasiékat nem számítva leghosszabb ideje ott áll a színpadon: a Hétköznapi Csalódások. A PICSA 30 éves idén, amit két jubileumi koncerttel ünnepelnek, az őszi budapesti előtt holnap, szombaton este Pécsett lépnek fel. A Hétköznapi Csalódások alapító-frontemberével, Megyeri Ferenccel beszélgettünk. És, igen, megkérdeztük Kádár Jánosról és Orbán Viktorról is. Az interjúban elhelyezett dalok a kérdező önkényes válogatásán alapulnak.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Pistols vagy Clash?
Sex Pistols. Persze, a Clasht is imádom, de az alap a Pistols.
Akkor nem tartozol azok közé, akik fiúbandának csúfolják őket a McLaren-Westwood páros miatt. Sid Vicious magánéleti dolgai nem zavaróak? A London Calling miatt se nő föléjük a Clash?
Az abszolút kedvenc a Dead Kennedys, ami még az eredetileg nem is Angliában, hanem az USA-ban megszülető punk ősi korszakához tartozik, például az Exploited is utánuk jött. A Clash talán mélyebb és politikusabb volt, de ez ízlés kérdése, nem csak a London Calling miatt a világ egyik legjobb punk együttese és legjobb együttese a Clash, de ha a Sex Pistols nem lett volna, a punk ma egészen más lenne, már ha lenne, a menedzser nélkül is. Sid agresszivitása és önpusztítása viszont távol áll tőlem.
Nem úgy a politika. A PICSA a legpolitikusabb magyar punkzenekar. Soha nem volt az kérdés, hogy más irányba is elmenjetek, vagy más irányba menjetek el?
A Vili (Balha Vilmos, a Hétköznapi Csalódások 2006-ban, egy tragikus autóbalesetben elhunyt alapító tagja, volt basszusgitárosa – B. A.) egyszer, amikor talán Nagykanizsáról utaztunk haza egy koncert után, a 90-es évek közepén, felvetette, hogy talán rá kellene mennünk a szexre, de ez is csak poén volt.
Merthogy 30 éve álltok a színpadon, és nem tudtok ebből megélni, mindannyian dolgoztok, dolgoznotok kell. Veled is csak negyed ötkor, munka után tudtam leülni beszélgetni. A PICSA tehát ebből a szempontból amatőr zenekar. Habár kérdés, hogy idehaza egy punkzenekar képes lehet-e arra, hogy csak a zenélésből megéljenek a tagok?
Nem sokan, de azért van néhány ilyen zenekar, igaz, ők a szex, buli, ital stb. vonalon mozognak. Nyilvánvaló, hogy minden szempontból könnyebb út az, az anyagi boldogulás szempontjából is.
És, hát nem is tiltják ki őket egyes klubokból, már leszervezett koncertidőpontok ellenére is?
Hát nem. Azt persze nem szokták egyértelműen kimondani, hogy ti azért nem jöhettek ide, mert mégsem szeretnénk, hogy itt fellépjetek, hanem kitalálnak mást, de azért a legtöbb esetben nagyon is lehet tudni, hogy mi áll a háttérben, és a háttérben a politika áll. Oda jutottunk, hogy ezek az önjelölt cenzorok és seggnyalók, habár lehet, hogy senki sem kérte őket, hogy tiltsanak ki, mondják le a koncertjeinket, megteszik, vagy mert félnek a lehetséges következményektől, vagy mert akár azt remélik, ez is egy jó pont lehet nekik, hogy előre jussanak egy lépcsőfokot.
Volt mostanában is kitiltás, hirtelen fellépés-lemondás? Merthogy az is érdekes, hogy 6-7 éve volt ebből balhé, akkoriban, amikor a turnétok címe a KabdbeViktour volt. Azonnal össze lehetett kötni azzal, hogy az országban valami nagyon nem stimmel, nem jó irányba mennek a dolgok, mert a teljesen szélsőséges, a közösség elleni izgatást bőven kimerítő zenekarokon kívül tényleg nem nagyon volt ilyenre példa a rendszerváltást követően. És persze fontos, amit mondasz, hogy nem a rendszer tiltottam nem felülről tiltották a rendezvényt. Azóta, például, hogy már nem KabdbeViktour a turné címe, történt ilyesmi?
Nem, azóta nem, illetve egy-egy eset igen, egy nem is olyan régen is. De ilyenkor azért megoldjuk, a legutóbb is nagyon gyorsan kellett új helyet találni, de sikerült és nagyon jó volt a buli.
Na, persze, az is kérdés, mit nevezünk punknak, hiszen az egészen biztos, hogy zeneileg nehezebb körülírni, mint ideológiailag. A punk alapvetően baloldali, esetleg baloldali-anarchista, politikus, rendszerellenes. A PICSA népszerűségének jót tesz, hogy lassan tíz éve jobboldali kormány, Orbán Viktor és a Fidesz vezeti az országot? És, hogy az elmúlt években egyre inkább tolódnak el középről a jobbszél felé, egyre többször megütve populista hangot, hazánkról pedig a modernkori autokráciák útjára rálépő egyik országként beszélnek?
Valószínűleg ez így van, és témát ad, az biztos. Habár ennek azért nem örülünk maradéktalanul, sokkal jobb lenne, ha nem ők lennének hatalmon, mert rendkívül károsak. Az biztos, hogy akár a koncerteinken megjelenő, akár a különböző fórumokon, például a Facebookon nekünk üzenő közönség nagyon vegyes, és sok a fiatal, folyamatosan vannak jelen ma már a zenekar korához képest is fiatalok, tizen- és huszonévesek. És, hát az utolsó, 2017-ben kiadott albumunkkal, a Nihilista Rock ‘N’ Roll-lal az is megtörtént, ami előtte nem, és nem is gyakori máshol sem: egy punkzenekar friss lemeze vezette az országban az albumeladási listát. Szóval lehet ebben igazság. De azért azt is tudni kell, hogy hiszen 30 év alatt mi maradtunk, de kormányok mentek és jöttek, hogy Hornéknak, Gyurcsánynak, és a többi álbaloldali szocialistának is beszóltunk, velük sem voltunk elégedettek. Habár, és egyáltalán nem védve őket, mert megvannak a maguk bűnei, de demokratikusabbak voltak, nem építettek a kertjük végébe stadion, és így tovább, olyan rossz egy sem volt az elmúlt 30 évben, mint a mostani kormány.
Használtad az álbaloldali kifejezést, és aki egy kicsit is követi a zenekart, vagy olvasott rólad, az azt is tudhatja, hogy nagy rajongója vagy Kádár Jánosnak. A PICSA 1990 őszén alakult meg, és persze rendes punkzenekarként az első pillanattól kezdve a rendszer bíráló, lázadó volt. Mikor kezdődött nálad a Kádár-nosztalgia? És miért tartod még ma is Kádárt jó vezetőnek? Finoman szólva voltak hibái, bűnei neki is, és a rendszernek is.
Olyan, hogy Kádár-nosztalgia, nem létezik. Olyan sincs, hogy Mátyás király-nosztalgia. Ha arra gondolsz, hogy mikor kezdtünk el erről beszélni, akkor a válasz, hogy szinte a kezdet kezdetén. Már a harmadik, 1992-es lemezünkön is volt olyan dalunk, aminek a szövegében benne állt, hogy meghalt Kádár, oda az igazság. Igen, tudomm az elmúlt 30 évben egy csomó hibát kihangsúlyoztak, és igen, biztosan voltak hibái, de mondjon valaki egy olyan rendszert, ami hibátlan. Kádár idején szociális biztonság volt. Példátlan, hogy 3-4-5 millió, addig szinte teljesen nincstelen, szinte teljesen nyomorgó munkás és paraszt jutott házhoz, lakáshoz, ingyenes tanuláshoz, egészségügyi ellátáshoz, ilyen a magyar történelemben nem fordult még elő előtte. Addig kb. 5-10 százalék élt jól, a többi meg rosszul, ez a Kádár-rendszerben megfordult. Voltak a Kádár-rendszernek is kárvallottjai, és haszonélvezői is, nyilván a sajtó nem volt teljesen szabad, voltak tabutémák, utazni csak korlátozottan lehetett, de az sem igaz, hogy nem lehetett, ráadásul többeknek volt rá pénze is, de mindent egybevetve mások voltak az addigiakhoz képest az arányok. A hibáit sorolják, de sajnos az érdemeit letagadják, vagy nem nagyon hangoztatják. Nem volt olyan előtte, hogy ilyen irdatlan, hatalmas néptömegeket emeljenek ki a szegénysorból és indítsanak el a gyarapodás útján.
Bizonyos szempontból a jelenlegi rendszer is mutat hasonlóságokat a 89 előtti, főleg a 80-as években tapasztaltakkal. A sajtó már nem szabad például, az egyik oldalról, de elég sok olyan intézkedés van, ami az emberek mindennapi életén igyekszik könnyíteni, például egyes élelmiszerek ára, a rezsicsökkentés, egyes családok támogatása, mindeközben egyre inkább belecsúszunk autokratikus jellegű viszonyokba. Ha az egyik tetszett, hogy-hogy nem tetszik a másik?
Amiket felsoroltál, a nyomába nem juthat annak, hogy valaki ingyenesen tanulhat, lakáshoz juthat. A Kádár-Orbán párhuzam, leginkább a liberális oldalról jön, két legyet akarnak ütni egy csapással, de ezzel úgy sem mennek semmire, mert az emberek tudják, hogy ez nem igaz. Ahogyan jó néhány dolog, amit most állítanak. Például a nagy hitelek felvétele. Az igaz, hogy voltak fevéve, és az ország el volt adósodva, de azokat nem megettük, meg kell nézni, hogy mik épültek. A részleteket fizették és a pénzt nem lopták el, mint most. Az más kérdés, hogy egy megszállt országban nem lehetett azt csinálni teljesen, amit akartak, de a falig szerintem elmentek. Magyarország a szocialista táborban egy irigyelt ország volt. Ha valamire hasonlít Orbánék rendszere az sokkal inkább a Horthy-rendszer hasonlít, a nagybirtokokrendszerrel, az uram-bátyám világgal. Sőt, Orbánék ezt fel is vállalják.
Annak idején, a kezdetekkor a PICSA úgy terjedt mint a vírus, valaki kapott egy kalóz kiadást a Szép az országból, és ha volt egy kétkazettás magnója, akkor már másolta is, meg a haverjainak is, e sorok szerzője is tett ilyet.
Kazettán terjedő vírus (nevet).
Folytatva a gondolatot: habár azt mondtam az előbb, hogy a punk zeneileg nehezebben behatárolható a számomra, mint ideológiailag, de az is biztos, hogy a punkról mindenkinek a dühös, rendszert bíráló szövegek mellett az egyszerű, túl sok zenei képzettséget nem igénylő, gyors ütemű, vad, legfeljebb pár perces dalok jutnak az eszükbe. A PICSA a kezdetekkor nagyjából ennek felelt meg. Azóta azonban sokkal letisztultabb lett a zene, pontosabb, bonyolultabb, és megjelentek a ska-ból ismert ritmusok és hangszerek is. Akkor még mást hallgattatok, más volt a zenei ízlésetek, vagy más oka van ennek a változásnak, ha úgy tetszik, fejlődésnek?
Szerettük és ismertük a ska-t már akkor is, csak nem tudtuk játszani. (nevet) A fejlődés, a komplexebb, pontosabb, sokrétűbb zene szerencsére letagadhatatlan. Értünk is, fejlődtünk is, én is, mások is, új zenészek is érkeztek, bővültünk. Mindenki jobb lett a posztján, harminc év alatt azért valami ragadt mindenkire (nevet).
A 90-es évek legeslegelején olyan hangot ütött meg a Hétköznapi Csalódások, amely teljesen szokatlan volt, és nagyon alkalmas arra, hogy főleg a lázadó korban lévő ifjúság egyik kedvence legyen. Említetted, hogy ma is nagyon sok fiatal jár a koncertekre. A zene azonban változott. Mi a titok?
Azért ez a ska-s beütés csak egy szelet nálunk, és elsősorban a trombita miatt van. A titok talán az, hogy alapvetően mi sem változtunk, és a PICSA zenéje sem változott. Nem adtuk fel az elveinket, nem dőltünk hátra, nem tízévenként adunk ki egy lemezt, jelezve, hogy még élünk, és még mindig van értelme elmennünk koncertezni. Nem a saját múltunkból élünk, aktuálisak vagyunk, folyamatosan reagálunk a minket körülvevő világra. A vadság nem változott, csak amit már mondtam is, hogy pontosabb lett a zene, profibb, jobban hangzanak a számaink. A József Attila-versekre építő albumokat is számítva 22 kiadott lemezünk van 30 év alatt, és lényegében készen van a legújabb is, ami szintén egy József Attila-album lesz.
Amikor nem éppen József Attila a PICSA szövegírója, akkor gyakorlatilag 100%-ban Megyeri Feri az. Nem szokott ebből konfliktus lenni? Nem mondják azt, hogy ez már sok, ezt nem kellene? Írd át?
Nem, igazából már jó ideje nem volt ilyesmiből még minimális vita sem, de előtte sem volt jellemző. Ami egyfajta elismerése annak is, amit eddig ezen a téren csináltam. Ahogyan én is jóval kevesebbet szólok bele a zenébe, gyakorlatilag ott is az van, hogy előtte sem volt nagy vita, de időnként voltak javaslataim. Ma pedig már tudom, hogy lehet, hogy van elképzelésem a zenéről, de én nem vagyok zenész és jobb, ha ezt a banda többi tagjára, képzett zenészekre bízom.
Milyen műsorral és hány vendéggel készültök? Régi tagok közül kik lesznek itt?
A szlogen az az, hogy 30 év 30 szám, de végül 31 dal lesz, eggyel kibővítettük. Most egy jó másfél órás koncertünk lesz, azaz hosszabb, mint egy átlagos, kb. egyórás PICSA-koncert. Két vendégművészünk (nevezzük őket művésznek – nevet) lesz, a Szabó Zoli (aki Vili után jött a zenekarba, és nyolc évet játszottunk együtt), és Czimerman Csaba is beül a dobok mögé, aki kevesebbet volt velünk, aztán elment a Punnanyba dobolni, némileg jobb feltételek mellett (nevet). Budapesten, az őszi nagy jubileumi koncerten pedig még több vendégzenész lép majd fel.
Meddig lehet ezt még csinálni? Egyáltalán harminc éve ez elképzelhető volt, hogy a PICSA még 2020-ban is lesz?
Nem volt az. Annak idején zenélni sem tudtunk. Másrészről azért, és ezt így gondoltam mindig is, ez nálunk egy életforma volt és maradt. Szóval akartuk csinálni, és amíg mozogni tudunk, addig nyomni fogjuk. És remélem azt is, hogy a jövőben is fogunk ugyanígy koncertezni és frissek maradni.
Ha már koncert, balhé, verekedés mennyire jellemző ma egy punk koncerten Magyarországon?
A legtöbb esetben nincs, de érdekes módon nemrég, kb. egy hónapja volt egy incidens. Győrben játszottunk, el is neveztük azt még előtte Borkai emlékkoncertnek, és sajnos ott volt egy elég komoly verekedés a nézők közt, nem a Borkai miatt (nevet). Mindenesetre szomorú volt, mert le kellett állni, és éppen a Belfast alatt volt, ami egy békedal, szóval ezért meg duplán mérges voltam. Vér is folyt, a rendőrség is kijött, de aztán szerencsére lehetett folytatni a koncertet.
Vannak, akik szerint a punkzene kb. meghalt (ok, tudom, a punk nem hal meg) a 80-as évek beköszöntével nagyjából a 70-es évek második felében, mert egy nagyon sűrű , tömény pár év alatt nagyjából mindent elmondtak és bemutattak, amit lehetett, és aztán el is pusztították magukat. Él a punkzene? És milyen ma? Például a Hétköznapi Csalódások reagálhat olyan témákra, mint a klímaváltozás?
A punk nem halt meg, ez hülyeség. Amiben a punk visszaszorult, az az, hogy megváltoztak a trendek a zenében, a zene technikai oldalán, előtörtek a művi technikák. A klímaváltozással összefüggésbe hozható számunk van is, de nem mai, nem a Gretától vettük át (nevet). Egy Louis Armstrong Wonderful world-átirat, de a ‘90-es évek végi Nagy a baj című dalunk is témájában foglalkozik ezzel.
Vannak zenekarok és előadóművészek, akik nyíltan vállalják a politikai szimpátiájukat nem általánosságban, hanem nagyon is konkrétan egy-egy párt vagy politikus mellett. Létezik az a helyzet, hogy a Hétköznapi Csalódások bármikor is odaáll egy konkrét párt vagy politikus mellé és lenyom egy “haknit”?
Ha egy párt olyan mint a most ismert pártok bármelyike, akkor nem. Ha olyan pártról vagy pártokról beszélünk, amelynek vannak nagyon jó elképzelései, és nincsenek hatalmon, és látnám bennük azt, hogy nem fogja elkapni őket az, ami általában megtörténik, és amit Madách úgy nevez, hogy nyer-vágy, vagyis a pénzéhség, a mohóság, és tudnának olyan puritánok lenni, mint mondjuk Kádár János, akkor akár még oda is tudnánk állni, de olyan százévente egy, ha születik.
Nem jöhet össze, nyilván, de érteni fogja mindenki: 1986-ban, például, egy majálison Kádár-beszéde után zenélne a PICSA?
1986-ban nem lett volna létjogosultsága a Hétköznapi Csalódásoknak. Egy meglévő trendre, amivel egyetértesz nem kell ráerősíteni, erre semmi szükség.
Ha olyan kormány jönne, amivel egyetértetek, a PICSA megszűnne?
Ha a problémák megszűnnének, akkor valószínűleg a Hétköznapi Csalódások is megszűnne. De én ebben nem nagyon hiszek. Sajnos abban sokkal inkább, hogy amíg politika van, addig lesznek ezek a problémák. Csak javítani lehet, gyökerest változást elérni sajnos nem nagyon lehet, úgy tűnik.
Nem utasítottad el kategorikusan, még ha hipotetikusan is mondtad az igen, hogy politikai rendezvényen fellépnétek-e. Vagyis, nem kell elítélni azokat a zenészeket, akik odaállnak, mondjuk, Orbán Viktor mellé, meg az ő beszéde előtt vagy utána koncertezni, mer hisznek benne, meggyőződésük, hogy jó ügyet szolgálnak?
Az önmagában, hogy egy zenész, előadóművész kiáll egy politikai pártért, nem ördögtől való, de itthon nincs, vagy nem volt meg a kultúrája ennek. Már csak azért sem, mert ha éppen rossz oldalra álltak ki, nem a nyertes mellé, oldaltól függetlenül, akkor számíthattak retorzióra is. De akik most odaállnak? Ezek mellé? De igen, őket nyilvánvalóan elítélem, mert egy rossz ügy mellé állnak. És ami még rosszabb, és a bűnt növeli, az az, hogy nagyon sokan azért vagy azért is állhatnak ki, mert ettől anyagi előnyöket remélnek.
Hétköznapi Csalódások 30 éves jubileumi koncert
19.30-23.59 – Pécsi Est Café
193. Cella (pécsi búcsúkoncert)
Ska-Pécs
Hétköznapi Csalódások
19? Lapot!
