Az alkoholfüggőségben szenvedők más-más okokból nyúlnak rendszeresen a pohár után. Valaki így tudja csak levezetni a munkahelyi stresszt, valakit a sorozatos kudarcok, magánéleti válságok vagy épp a magányosság vezet oda, hogy az alkoholban keresse a megoldást.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Amikor pedig az ital iránti szenvedély átveszi az irányítást az életünkben, akkor már nem lehet elbagatellizálni a problémát.
“De én nem is vagyok alkoholista!”
Az alkoholfüggőség nem marad sokáig észrevétlen, pláne a szűk családban. Amikor pedig a hozzátartozók az illető fejéhez vágják, hogy alkoholista lett, akkor az érintett általában hevesen tagadni kezd. Nem akarja beismerni a függőségét, azt, hogy az ital uralja a mindennapjait.
Ilyenkor van a legnagyobb szükség arra, hogy megtegyük az első lépést, azaz beismerjük, hogy kicsúszott az irányítás a kezünkből. Őszintének kell lennünk önmagunkhoz és a környezetünkhöz is azzal, hogy bevalljuk: “igen, alkoholista vagyok.”
Ez a beismerés igen fájdalmas és nem kevés bátorságra van szükség hozzá. Viszont általa máris megtettük az első sikeres lépést a gyógyulás útján. De ne bízzuk el magunkat, ugyanis ez még csak a kezdet.
Ha egyedül nem megy…
Nézzünk szembe a tényekkel: egy függőséget magunk mögött hagyni nagyon-nagyon nehéz, rengeteg kitartást és küzdelmet igényel, ezért általában nem is megy egyedül. Hiába állnak mögöttünk a szerető családtagok, gyakran ők sem tudják a helyén kezelni a helyzetet, és minden jó szándékuk ellenére inkább csak hátráltatnak.
Az alkoholizmusból úgy lehet a legnagyobb eséllyel kigyógyulni, ha szakértő segítséget veszünk igénybe. Ma már többféle segítő terápiás csoport működik szerte az országban, de ha magánellátást szeretnénk igénybe venni, akkor jelentkezhetünk a balatonfűzfői Swan Lake Központ terápiájára is. Az intézmény bentlakásos jelleggel fogadja a pácienseket, és napi többszöri foglalkozásokkal, kiváló szakemberekkel segít megtalálni a kiutat az alkoholfüggőségből.
A 4-6 hetes intenzív terápia alatt a résztvevők feltérképezik, hogy milyen okok vezettek a szenvedélybetegség kialakulásához, és miképp kell változtatniuk a gondolkodásukon ahhoz, hogy a terápia után valóban új fejezetet nyithassanak az életükben.
A változás útján
Ne feledjük: nem az a lényeg, hogy saját indíttatásból vagy a családtagok, barátok unszolására jelentkezünk be egy terápiára. Az a fontos, hogy lelkiismeretesen végigcsináljuk, és mi magunk is akarjuk a változást.
Bár eleinte már az is szép eredmény, ha sikerül alkohol nélkül túlélni a napot, viszont ez még csak fél siker. A cél az, hogy józanul is megtaláljuk az örömöt az életben. Hogy ne csak alkoholmámoros állapotban tudjuk elviselni a nehéz helyzeteket, hogy ne az italba meneküljünk a bánat vagy a szorongás elől, hanem hogy megtanuljuk megélni és kezelni az érzéseinket.
Ha a problémák helyett a megoldásra fókuszálunk és alapvetően pozitívan állunk az élethez, akkor nem lesz szükség arra, hogy az alkoholban keressük a vigaszt.
