Tényekről és tévhitekről beszélt Tarrósy István Afrika-szakértő hétfőn este a Vasutas Művelődési Házban – telt ház előtt.

Az afrikai migráció valósága címmel tartott előadást a Vasutas Művelődési Házban Tarrósy István, a Pécsi Tudományegyetem docense, Afrika-szakértő.

A cikk a hirdetés után folytatódik



Amikor tudomást szereztem a rendezvényről, azonnal eldöntöttem, hogy elmegyek. Az Orbán-kormány “biztonságpolitikai szakértői” és egyéb fizetett félretájékoztatói az elmúlt években körbehaknizták az országot féligazságaikkal és hazugságaikkal. Kíváncsi voltam, hogy olyasvalakire is kíváncsi-e a nép migrációügyben, aki tényleg szakértője a témának és nem fűződik érdeke ahhoz, hogy a politika által elvárt üzeneteket adja át a hallgatóságnak.

Úgy tűnik, hogy nagyon is kíváncsi. Telt ház volt, legalább száz ember jött el a hétfő esti előadásra. Mivel Tarrósy nem médiaszemélyiség, egyértelmű, hogy az érdeklődés elsősorban a témának szólt. A témát Orbánék emelték be a magyar mindennapokba és tartják ott azóta is, jól mérhető politikai hasznot húzva belőle. Az előadás végén teljesen váratlanul valami halvány reményféleség kezdett bizseregni bennem: biztosan vannak sokan, akiknek elég a riogatás és a propaganda szintje a témában, de talán azok sincsenek kevesen, akik tényleg szeretnék megérteni, mi és miért történik a világban, akik valódi tájékoztatásra és információkra vágynak.

Fontos hangsúlyozni, hogy Tarrósy nem általában a migrációról beszélt, hanem csak az afrikai migrációról, annak irányairól, okairól és tendenciáiról. Rögtön az elején hangsúlyozta, szívesebben használja a vándor szót a migráns helyett, utalva arra, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen szavakat választunk, amikor elővesszük ezt a bonyolult és érzékeny témát. “Amióta ember az ember, vannak vándorok a Földön” – mondta. Előre szólt, gyakran fogják hallani tőle a “közhiedelemmel ellentétben” szófordulatot, azaz előadásának egyik célja a tények megismertetése, a sokak számára homályos helyzet tisztázása.

Az egyetemi docens, bár előadásában alig voltak aktuálpolitikai vonatkozások, azzal kezdte, hogy bemutatta a migráns – terror – félelem – védelem – érzelmi politizálás logikai sort. A démonizált, potenciális terroristaként bemutatott migránsok keltette félelem a politika számára lehetőség, hogy a polgárok védelmezőjének szerepében lépjen fel. Nemcsak Magyarországon, hanem a világ számos országában érzelmi politizálás folyik, “biopolitikai pánikkeltés”, az észérvek háttérbe szorulnak – jelentette ki.

A cikk a hirdetés után folytatódik



“Persze, szűrjük ki, találjuk meg a köztük lévő terroristákat, de nem mindegyik az, sőt” – mondta ki azt, amit talán nem kellene kimondani, ha nem ennek ellenkezője folyna a média jelentős részéből évek óta.

Megemlítette, egyetemi diplomáciai kurzusán a napokban a román nagykövetet kérdezték a pécsi hallgatók arról, a román társadalom és kormányzat hasonlóképpen gondolkodik-e a migrációról, mint a magyar. A válasz az volt, hogy a román mindennapoknak ez a téma nem része. Érdemes tehát önvizsgálatot tartani, mennyire vagyunk “érzelmileg motiválva” és ismerjük-e a valós tényeket – mondta az előadó.

Az átlagember a napi hírfogyasztás során az afrikai migráció kapcsán azzal találkozik, hogy a Földközi-tengeren az emberek lélekvesztőkben hánykoldónak, próbálnak eljutni általában Tripoliból az első európai kikötőig, az Olaszországhoz tartozó Lampedusa szigetére. Az okokról szinte semmit sem tudunk, a rövid híradásokba nem fér bele a háttér ismertetése.

Migrációval foglalkozó riportműsor egy amerikai hírtelevízióban
FORRÁS: PBS NewsHours Youtube

Az alábbiakban Tarrósy előadását szedtem össze tematikus blokkokba, kihagyva az újságírói átkötő szöveget, reményeim szerint könnyítve ezzel a befogadást.

Biztonság és humán biztonság

Egy ország biztonsága nem csupán nemzetbiztonságot jelent, nem csupán a kormányzatok legitimációs biztonságát jelenti. A humán biztonság legalább annyira fontos. Ahogy az, is, hogy van-e élelmiszerbiztonság, van-e hozzáférésük az ivóvízhez, járhatnak-e a gyerekek iskolába, vannak-e jogaik az embereknek. Az ENSZ a kilencvenes évek óta folyamatosan méri a humán biztonság indexét, fokát. Ahol nincs humán biztonság, onnan el fognak indulni az emberek, ami máshol nemzetbiztonsági problémává alakulhat. Ennek az egésznek a hátterében ott van a korábbi gyarmatosítás és olyan globális egyenlőtlenségek, amiket fenntart a nemzetközi rendszer.

Ők és mi

Ahol pedig bizonyos krízishelyzetekből fakadóan megjelennek ezek a sokszor más kultúrákból érkező emberek, ott megjelennek a társadalmi-gazdasági félelmek is az ott élők részéről, megjelenik a “mi” és az “ők”, a politikai elit részéről pedig felmerül, hogy esetleg nem lesznek feléjük lojálisak az érkezők.

Úristen, jönnek a feketék!

A közhiedelemmel ellentétben az afrikai vándorok sokkal kisebb arányban veszik ki részüket a globális migrációból, mint például az ázsiaiak. Másrészt nem biztos, hogy elhagyják a saját országaikat. Sokan például azért kényszerülnek elköltözni otthonról, mert elsivatagosodott a táj, ahol laktak, nincs elég ivóvíz, nem adott a humán biztonság.

A 2015-ös migrációs csúcsponton a szíriai válságövezetből érkeztek a legtöbben Európába, a második helyen Afganisztán volt, nem közismert, de például rengetegen jöttek Albániából, szintén sokan Pakisztánból és Irakból. Volt viszont egy félelem, hogy elözönlenek minket a fekete afrikaiak, milliószámra érkeznek Európába, pedig a többihez képest sokkal kisebb számban érkeztek.

2017-ben a nemzetközi migrációs szervezet szerint 270 millió ember vett részt nemzetközi migrációban, ennek a tíz százaléka afrikai. A legnagyobb kibocsátó országok között van India, Mexikó, Oroszország, Kína, Banglades, Szíria és csak ezeket követik egyes afrikai országok.

Honnan jönnek?

Például Eritreából, ahol egy elnyomó rezsim tartja rettegésben a lakosságot. Nigériában a Boko Haram terrorszervezet tizedeli a népet. Szomália egy szétesett állam, klánháborúk dúlnak. Dél-Szudánban, a legfiatalabb afrikai államban, amióta megalakult, folyamatos polgárháború zajlik.

Abubakar Shekau videoüzenetben tudatta 2015 tavaszán, hogy megzavarja a nigériai parlamenti választásokat. A Boko Haram vezére ezt két öngyilkos merénylettel nyomatékosította, mely támadásokban 38-an haltak meg az afrikai ország északi részén.
FORRÁS: Euronews Youtube

Sokan nem jutnak el a célig

Az Afrika belsejéből Európába tartók jelentős része nem jut el a tervezett céljáig. Ki vannak szolgáltatva a csempészeknek, akik gyakran nem tartják be az egyezséget és plusz pénzeket követelnek tőlük útközben, mondjuk a líbiai sivatag közepén. Ilyenkor nem tudnak mit tenni, mint ott maradnak egy településen és próbálják valahogy összeszedni a szükséges pénzt. Emiatt rengetegen csak Észak-Afrikáig jutnak el.

Azok sem lehetnek biztosak az Európába jutásban, akik felkerülnek egy hajóra vagy csónakra. Az embercsempészek általában eleve úgy tervezik, hogy kifogyjon az út felénél a benzin, ilyenkor valamelyik ország parti őrsége menti ki szerencsétleneket – jó esetben.

Nem csak szegények jönnek

A közhiedelemmel ellentétben nem csak szegények jönnek, hiszen sok pénzbe kerül elindulni, gyakran egy közösség, akár egy egész falu dobja össze a pénzt a néhány indulónak. Tőlük azt remélik, hogy a már esetleg Európában dolgozó ismerősök-rokonok segítségével el tudnak kezdeni dolgozni és pénzt keresni, amiből majd küldenek haza az otthon maradottaknak. Tucatnyi afrikai ország éves GDP-jének 5-20 százaléka a hazautalásokból származik.

Akik egyszer felkerekednek és elindulnak, haza már szinte biztosan nem mennek, mert az a csőd, stigmatizálva lesznek, kiközösítik őket.

Át a Szaharán

A Szaharában évszázadok alatt alakult ki a karavánút-rendszer, amit folyamatosan kereskedelemre használtak. A jelentősége most felértékelődött, ezeknek az útvonalaknak a mentén történnek a migrációs mozgások is. A Szahara egy hatalmas tranzitzóna.

Líbia, a kapu

Lampedusa szigete az első európai kikötő

Nagyon érdekes Líbia kapu szerepének alakulása. Az olajválságot követően, a hetvenes évek elején migrációs pólussá vált Líbia. Mindaddig, amíg Moammer Kadhafi volt hatalmon, a folyamatokat kézben tudta tartani. Berlusconi például megállapodott vele 2004-ben, pár milliónyi zsebbe kerülő euró fejében a diktátor időről időre “becsukta a kaput” és nem engedte ki az embereket Lampedusa felé. Kadhafit 2011-ben forradalmárok megölték, azóta rengetegen próbálnak Líbián át tengerre szállni és Európába jutni.

Vándorlás északról délre

Nem csak délről északra történik a migráció Afrikában. Egyre inkább dél felé és a tengerparti nagyvárosok felé is történnek mozgások. A mezőgazdasági területek felől a nagyvárosok felé tömegek mozdulnak meg. Az afrikai migráció kilencven százaléka a kontinensen belül zajlik. A világ legnagyobb menekülttábora Uganda és Dél Szudán határán van, ahol egymillió ember él, de sok százezer ember van az etióp menekülttáborokban is.

A közhidelemmel ellentétben tehát az afrikaiak a kontinensen belül maradnak. A nagyvárosok megacitykké válnak. Sokan próbálnak ott szerencsét, de nagyon sokaknak nem jön össze, lehet, hogy még rosszabb körülmények közé kerülnek. De nem tudnak mást csinálni, a kényszer viszi őket, mert például marhatenyésztőként nem tudják már hol legeltetni az állatokat, mert eltűntek a legelők az éghajlatváltozás, az elsivatagosodás miatt.

Afrikai marhatenyésztők
FORRÁS: CES Graphic Media Youtube

A zimbabwei nővérek

Egyre több a vándorló nő, aminek részben az az oka, hogy Afrikában egyre több lány vehet részt az oktatásban, akik így a munkaerőpiacon is megjelennek. A “zimbabwei nővérek esete”: sok ezer zimbabwei nővér dolgozik az Egyesült Királyság egyészségügyi intézményeiben.

Kína és Afrika

Ázsia felé is felerősödött az afrikai migráció, elsősorban Kína irányába. Ebben a Selyemútnak, mint interkulturális és kereskedelmi folyosónak hatalmas szerepe van, erre a mai Kína is egyre inkább épít, újrafogalmazza azt.

A kereskedelmi kapcsolatok erősödnek, Kína egyrészt megjelenik befektetőként, hitelezőként, másrészt az afrikai kereskedők is szeretik Kínát. Az elmúlt időszakban a Kínában tanuló afrikai diákok száma is jelentős emelkedést mutat.

“Nem szeretnek dolgozni”

A közhiedelmmel ellentétben az afrikaiak is dolgoznak, hamis sztereotípia, hogy lusták és csak ülnek a fa alatt mobilozgatva. Ugyanúgy dolgoznak mint mi, bár sokaknak közülük az a célja, hogy egyáltalán életben maradjon.

A média szerepe

A média felelős azért, hogy hogyan társít történeteket bizonyos csoportokhoz. Egyre többet látjuk az afrikai migráció által leginkább érintett Olaszország televíziós csatornáin is, hogy a migránsokhoz a bűntényeket, bűneseteket és a terrorizmust kapcsolják.

El akarják venni a munkánkat?

A vándorok nem célországként tekintenek Magyarországra, hanem tranzitországként. A vándorok elsősorban olyan országokba akarnak eljutni, ahol már vannak közösségeik, van diaszpórájuk. Magyarországon kicsit több mint hatezer afrikai él legálisan, ennek körülbelül tíz százaléka Pécsett, de hazánkban nincs diaszpórájuk, így tömeges érkezésük sem várható a jövőben.

Migránsokat megszólító kormányplakát

Pécstől Mekeléig

A PTE és az Etiópiában lévő mekelei egyetem közti együttműködés keretében a pécsiek abban segítenek, hogy az ottani egyetemisták helyben tudják elvégezni a doktori programokat, ne kelljen ezért mondjuk az Egyesült Államokba menniük, mert akkor szinte biztosan ott is maradnak. Bár ez sem feltétlenül akkora probléma, mert aki jó munkát talál egy fejlett országban, az onnan folyamatosan utalja haza a pénzt és az otthonmaradók ebből élnek jobban. Ez sem fekete-fehér, hanem nagyon színes kép.

Van egyébként agyvisszaszívás is: afrikai cégek és kormányok összefogtak, hogy visszahozzák a kivándoroltakat.

Helyben segíteni

Megkérdezték Tarrósy Istvánt, mit gondol arról, hogy Orbán Viktor azt mondta, a migráció alternatívája az, hogy a kibocsátó országokba visszük el a segítséget.

Tarrósy szerint oda kell menni és megérteni, hogy ők maguk mit akarnak, a gyarmatosító szemléletet el kell felejteni. A pragmatikus külpolitikában pedig meg kell lennie a filantróp attitűdnek is.

Jótanácsok

Végezetül azt ajánlotta a hallgatóságnak, hogy maradjanak kritikusak, vigyázzanak a leegyszerűsítésekkel és ne dőljenek be a manipulációknak.

Az előadó

Aki magától a szakembertől olvasna tudományos igénnyel megírt cikket a témában, itt megteheti, ez pedig egy, a 2015-ös menekültválság idején készült interjú vele. Tarrósy István egyébként az MTA Bolyai-ösztöndíjával 3 évig a kelet-közép-európai poszt-szovjet térség afrikai diaszpóráit kutatja.

KategóriákMETÁL