Igaz történet a Pécs-Szigetvár viszonylatról, hozzáállásról, a jóérzés hiányáról, rugalmatlanságról, és talán a kapzsiságról is.
A cikk a hirdetés után folytatódik
FRISSÍTÉS 23.50
MÁS TÖRTÉNETET MESÉLT A MÁV: ŐK KORREKT TÁJÉKOZTATÁSRA EMLÉKEZNEK
Válaszolt cikkünk megjelenését követőenl csütörtökön délután a MÁV. Azt írták, a megkeresésünk alapján megvizsgálták az esetet, s meghallgatták az érintett vasúti munkatársakat. Augusztus 8-án, 19:20-kor az internet elérhetőség átmenetileg szünetelt a pécsi vasútállomás teljes területén. Emiatt erre az időszakra engedélyezték a menetjegyek pótdíjmentes vásárlását a vonatok fedélzetén. (Kizárólag akkor lehet vonatra szállni menetjegy nélkül, amennyiben a felszállás állomásán nincs jegykiadás, vagy aznap már bezárt a pénztár. Ellenkező esetben pótdíjat kell fizetni, erről az üzletszabályzat rendelkezik. A pécsi jegypénztár minden nap 23:30-ig tart nyitva.)
Az utasokat a pénztáraknál arról tájékoztatták, hogy az értékesítés internetszolgáltatási hiba miatt bizonytalan ideig nem lehetséges, és kérték őket, hogy a vonatok indulása előtt ismét érdeklődjenek a pénztárnál. (Mint írtuk is, a lapunknak nyilatkozó utas éppen azt hánytorgatta fel, hogy nem mondták el, hogy mi a hiba oka, hogy azt akár kijavíthatják, és hogy emiatt mindenképpen érdeklődjenek az állomáson a késő esti indulás előtt.)
A MÁV válasza szerint azonban a rendszer este kilenc óra előtt újra üzembe állt, ezért 21 órától visszavonták a pótdíj nélküli jegyvásárlási lehetőséget. A jegyvizsgálókat erről is értesítették. Az említett vonaton aznap két jegyvizsgáló is szolgálatban volt, mivel a férfi kolléga éppen oktatta a női munkatársát. Ilyenkor a szokásosnál is nagyobb figyelmet fordítanak az utasokkal szembeni udvarias és korrekt hangnemre, valamint a szabályok és az előírások betartására a munkavégzés során. Hozzátették: az éjszakai vonaton dolgozó oktató jegyvizsgáló tapasztalt munkatársuk, már több utas küldött őt dicsérő észrevételt.
Végezetülk azt írták, hogy szeretnék az utasaik figyelmébe ajánlani az e-vonatjegyet, amelyet 3 százalékos kedvezménnyel online – akár otthon számítógépen vagy bárhol okostelefonon – meg lehet váltani, és mobileszköz (okostelefon, tablet, laptop) képernyőjén, vagy nyomtatva be lehet mutatni a vonat fedélzetén. Ez a szolgáltatásunk már egyre népszerűbb, erről cikket és tájékoztatót is közöltek a honlapjukon.
KORÁBBAN ÍRTUK
A kedves MÁV-START ZRT.-nek és kedves alkamazottainak köszönjük, hogy jó pénzért hazautazhattunk – ilyen felütéssel osztotta meg, mondjuk így, élményeit a világhálón egy szigetvári fiatalember.
Ami K. Z.-vel és barátnőjével történt, ékes példája annak, mitől érezzük néha azt nagyon sokan, igazából szinte nap mint nap, hogy bizony működhetnének a dolgok másképpen is, hogy lehetne egy kicsivel jobb hely ez az ország, és hogy ehhez sok esetben csak nagyon kevés kellene. Nem pénz vagy szervezés kérdése, sokkal inkább a felfogásé, a rugalmasságé, kis jóindulaté. Persze, attól még lesz egy csomó minden, ami mellett egy jóérzésű, józan eszű ember nem fog elmenni szó nélkül, de azoknak valójában kevés, és jól behatárolható felelősei vannak, míg az előbbi esetben nagyjából mi magunk vagyunk azok, akik azonnal változtathatunk.
K. Z. Története ugyanis a következő. Kedden Pécsett jártak párjával. Este nyolckor a vasútállomásra mentek, szerették volna megvenni a hazáig, Szigetvárra szóló vonatjegyüket. Tudták ugyanis, hogy az utolsó vonattal mennének végül, ami negyed tizenegy után indul, s lehetséges, hogy csisszre érnek oda, nem is biztos, hogy lenne idejük az indulás előtt jegyet váltani.
A hölgy a pénztárban azt mondta azonban, hogy nem tudnak jegyet venni, mert nem működik a rendszer. Majd, hogy nyugodtan vegyék majd meg a jegyet a vonaton, emiatt.
Elmentek hát a dolgukra. És ahogyan gondolták is, valóban az utolsó vonat indulása előtt 3-4 perccel érkeztek az állomásra. Teljes nyugalomban szálltak fel, hogy majd megváltják a vonaton a jegyet. Ám a kalauzok, egy nő és egy férfi azt közölte velük, hogy ?már vissza jött az internet, lehetett volna venni jegyet?. K. Z. szerint ráadásul flegma, lekezelő stílusban is beszéltek velük. Kioktatták őket, hogy őket is megkérdezhették volna felszálláskor, s akkor ők visszaküldték volna a fiatalokat az állomásra. Vagyis ők, az utasok hibáztak a tettre kész kalauzok szerint. Elő is húztak hát egy nagy műbőr-kötéses naplót, s rögtön beírtak két feketepontot, és egy intőt a vásott kölyköknek. Jócskán megdrágították a pótdíjjal K. Z.-ék utazását, pontosan ötszörös több lett a számla, lényegében egyetlen másodperc alatt. Ketten 1300 forintot fizettek volna, a két pótdíjjal együtt azonban 6500 forintot kellett leperkálniuk a 30 kilométeres vonatozásért.
?Elég drága utazás volt? – mondta K. Z. Na meg még azt is, ha normális tájékoztatást kapnak, sokkal olcsóbban hazavonatozhattak volna.
Ha ugyanis, például a pénztáros hölgy tájékoztatta volna őket arról, hogy csak az internettel van probléma, s akár perceken belül helyreállhat a rendszer, ez az egész elkerülhető lett volna, márpedig szívesen megkímélték volna magukat ettől a kellemetlenségtől.
Megkerestük a vasúttársaságot, hogy mi lett volna a rendes eljárás, mert gyanítjuk, hogy nem ez. Ha válaszolnak, frissítjük cikkünket!
19? Lapot!
