Van Magyarországon egy város, amely kivételes kulturális értékekkel bír. Létesítményei, öröksége és hagyományai országos szinten is kiemelik, láthatóvá és vonzóvá teszik. Ezt a kiemelt rangot sokszínű művészeti teljesítménnyel lehet fenntartani, ápolni.
A művészet sokszínűségének egyik alapfeltétele az autonómia. Értem ez alatt azt, hogy egy művészettel foglalkozó intézmény saját hatáskörben, külső befolyástól mentesen végezhesse munkáját. Jó esetben saját belátása szerint vihet színpadra bármely produkciót, amelyet alkalmasnak tart. Jó esetben a polgárok az ez alapján kialakuló kínálatból választhatnak.
Állami és önkormányzati intézményeknél kiemelten fontos, hogy a világnézeti befolyásnak még csak a gyanúja se merülhessen fel, különösen egy olyan városban, amely kényes arra, ha mások akarják megmondani hogyan intézze dolgait.
Borzasztóan elszomorító dolognak tartom, hogy 2018-ban arról szól a pécsi közélet, hogy kitiltottak egy angol komédiát egy önkormányzati intézményből. Szerencsére vannak még olyan öntevékeny polgárok a városban és a megyében, akik most is azon dolgoznak hogy helyet találjanak az előadásnak.
Most jönne az a része a levélnek, ahol fel lehet szólítani a polgármestert valamilyen cselekedetre, megszólalásra, de ezt nem teszem meg. Azért nem, mert teljesen világos, hogy nem áll szándékában változtatni és bábként rángatják. Feladata ellátására (ti. városvezetés) alkalmatlan, a pillanatnyi vezetésnek éppen ilyen jellemtelen, érdekképviseletre képtelen alattvalókra van szüksége. Ha a polgármester nem száll síkra a város méltósága mellett, megteszik majd azt Pécs polgárai. Ők legalább rászolgáltak az elismerésre.
Nemes Balázs”
19? Lapot!
