Pécsen számos köztéri szobor található, vannak kevésbé ismertek és gyengébb minőségűek, vagy érdektelenebbek, ugyanakkor akadnak kifejezetten kedvelt szobrok is, és olyanok is, amelyek felállítása éles vitát váltott ki akkor, amikor leleplezték, vagy az azt követő időszakban, különböző okok miatt. Ezek közül mutatunk most be kettőt is az elmúlt 15-20 évből és egy extra példát is hozunk bónuszként.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Pécs 2010-ben, első magyarországi városként nyerte el az Európa Kulturális Fővárosa címet. A város azonban ezen túl is kiemelkedő helyszíne évtizedek óta a magyarországi képzőművészetnek, s ezen belül kifejezetten erős a városban a szobrászat.
A művészeti gimnáziumban évtizedek óta tanítanak szobrászatot, Pécsen hosszú ideje jelen van szobrász egyetemi képzés, sőt a Pécsi Tudományegyetem azon kevés hazai felsőoktatási intézmény közé tartozik, ahol szobrászok DLA képzésen is részt vehetnek, azaz a szabad művészetek doktora címet szerezhetnek. Szimbolikus, hogy a nemcsak országos, hanem nemzetközi jelentőségű, 1968 és 1980 között működött avantgárd-neoavantgárd művészcsoport a Pécsi Műhely nevet kapta, egy több száz évvel ezelőtt, a középkorban. Pécsen működő kőfaragó műhelyről eredeztetve.
Pécsen több évtizede működik a ma is több, mint húsz jelentős alkotót tömörítő Bázis Szobrász Egyesület. Pécsen él, élt és alkotott, Pécsen kezdte pályáját vagy később kötődött Pécshez számos kiemelkedő magyar szobrászművész, köztük meghatározó alkotók, Munkácsy- és Kossuth-díjas művészek. Az sem véletlen, hogy Pécshez közel, a Szársomlyó lábánál hozták létre a Nagyharsányi Szoborparkot, amelyet azonban közkeletű néven a legtöbben villányi szoborparkként ismernek, és ahol kortárs művészek alkotásait tekinthetik meg a látogatók.
Pécs városa bővelkedik a közterületi szobrokban, jobbnál jobb alkotások mellett-között élnek a pécsiek hosszú, hosszú ideje., a város nem hétköznapi közeget jelent és biztosít, igen jelentős a város képzőművészeti történelme és jelenkora. Ám még ilyen körülmények mellett és előzmények után is volt az elmúlt 15-20 évben néhány olyan, akkor újonnan felállított köztéri szobor, amely különböző okok miatt éles vitát és nemcsak, vagy nem elsősorban szakmai vitát váltott ki.
Közhellyel élve az már a sors fintora, hogy e tekintetben és ebben az időtávlatban két olyan szobrot is biztosan ki lehet emelni, vagy meg kell említeni mindenképpen, amelyek egyike éppenhogy silányságával lóg ki a pécsi “mezőnyből”, ám nem ez volt a legnagyobb probléma vele, és főként nem emiatt került a viták kereszttüzébe, míg a másik példánk egy kifejezetten erős és jelentős, előremutató alkotás, amelyre Pécs a következő évtizedekben is joggal lehet büszke, s meglepő módon éppen onnan kapott kritikát és értetlenséget, ahonnan nem várták.
Cikkünkben azonban – néhány más példa rövid említése mellett – egy harmadik szoborról is beszélünk valamelyest hosszabban, amely néhány évvel korábbi mint a másik két mű, ám a “vele kapcsolatos történéseket” illetően a legfrissebbnek számít a példáink sorában.
Kurzusszobor
Az elmúlt tizenöt-húsz évet tekintve egészen biztos, hogy a legnagyobb sajtóvisszhangot Kligl Sándor 2015-ben, Pécsen felállított, Weöres Sándorról mintázott szobra váltotta ki, amelyhez hozzájárult egy igencsak átgondolt tiltakozás is.
A szobor ugyanis hozzáértők szerint nemhogy nem különleges, hanem nem különösebben jó, de elsősorban nem esztétikai okok miatt tilatkoztak ellen, noha önmagában az is éppen elég ok lehetett volna a botrányra – különösen Pécsen, a fentebb már taglaltak miatt.
Kligl Sándor szobra ugyanis ócska, nagyon rossz minőségű munka. Több pécsi szobrász is úgy fogalmazott róla korábban e sorok írójának, hogy a más, tisztességes munkát végző és kezükből tisztességesen elkészített, minőségi munkát kiadó szobrászokra nézve sértő Kligl munkáját szobornak nevezni. Ráadásul, ha valaki nem ezt, nem ilyen szobrot érdemelt, akkor az egészen biztosan a baranyai megyeszékhelyhez erősen kötődő, elképesztő tehetségű költő, író és műfordító Weöres.
A pécsi Weöres szobor ügye azonban nem esztétikai okok miatt járta be az országos sajtót is tíz éve, hanem mert a mű átadási ünnepségt megzavarta egy szobrászművész, Böszörményi István, aki lisztet szórt a szoboralak fejére. A Pécsen élő Böszörményi akkor is hasonlóképpen nyilatkozott akciójáról, mint amit most mondott el megkeresésünkre a Szabad Pécsnek. Ő nem Kligl ellen tiltakozott, nem a szobor minősége ellen, hanem a szemérmetlen és a szemünkbe tolt korrupció ellen. A szobrot ugyanis a pécsi önkormányzat akkori, kétharmados fideszes vezetése nyilvános pályáztatás nélkül rendelte meg, közvetlenül megbízva az alkotót, akinek erős fideszes kapcsolatai voltak és vannak a mai napig. Nem beszélve arról, hogy akkoriban Kligl az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárával, Lengyel Györgyivel általuk is bevallottan “érzelmi kapcsolatban állt”.
Vagyis nem is az ellen tiltakozott Böszörményi (akit később első- és másodfokon is elítéltek e tette miatt garázdaságért, ezért jár azóta GARÁZDA feliratú pólóban), hogy a szobor erősen túl volt árazva, amely vélemény ma is masszívan tartja magát szakmai körökben – e szerint az akkori más, hasonló alkotásokhoz képest 6-7 millióra taksálták a Kligl-szobor árát, ehhez képest 15 millió forintba került a városnak. MIndez Pécsen történt, a kultúra városában, amelyet minden túlzás nélkül a hazai szobrászképzés egyik fellegvárának is nevezhetünk.
Böszörményi hangsúlyozta, hogy azzal önmagában nem lett volna gondja, ha nem helyi alkotó kapja meg a Weöres szobor elkészítésének a lehetőségét, amennyiben nem közvetlenül bíznak meg valakit, szakmai okok és érvek mellőzése mellett, s vélelmezhetően politikai okok miatt kijelölve a későbbi alkotót, kurzusszobrot rendelve. Böszörményi István kifejezetten azért választotta a „lelisztezést”, mert azzal nem tett kárt a szoborban, ez ugyanis nem volt célja, sőt, kizárólag az átadást kívánta megzavarni, ami a mű keletkezéstörténete miatt kiemelten politikai és nem művészeti esemény volt, az általa egyértelműnek korrupció ellen tiltakozott tehát akciójával, amelynek szemtanúja volt a művész maga, azaz Kligl Sándor és Páva Zsolt, Pécs polgármestere is.
Böszörményi szakmai és emberi értékét jól mutatja az a későbbi mozzanat, hogy amikor 2019 őszén Pécsen leváltották a Fideszt, akkor – ha nem is azonnal, de – felmerült a Weöres szobor eltávolításának lehetősége, akár csak úgy, hogy egy kevésbé frekventált helyre viszik el, jelenleg ugyanis a pécsi sétálóutcában, csak néhány lépésre a főtértől és a városházától áll (illetve ül) Weöres Sándor szobra. Azt mondta, hogy egy zsűrizett szobrot, akármilyen is legyen, ne mozdítsanak el, megintcsak részben politikai okokból, amúgy se, de főleg ne az alkotó megkérdezése és engedélye nélkül, az ugyanis a mű integritását sérti.
Sokat elmond amúgy az alkotóról és az alkotó saját szobrához való viszonyáról, hogy amikor e sorok írója kb. egy hónappal az alkotás átadása után azzal hívta fel Kligl Sándort, hogy már ilyen rövid idő után nem olvasható a költő alakja előtti könyvben lévő írás, a Munkácsy-díjas szobrászművész azzal vágott vissza, hogy épp eleget idegeskedett a pécsi szobor miatt, hogy már nem érdekli, hogy mi van vele, ne zargassuk őt ezzel – még egyszer: mindezt kb. egy hónappal azt követően, hogy a szobrot átadták.
A fentiektől függetlenül a pécsi Weöres szobor mára a pécsi sétálóutca szerves része lett, még úgy is, hogy annak idején egy már azóta megszűnt vendéglátóegység teraszának része lett volna, az asztalok között ült volna némán Weöres a saját szoborasztalával, mára azonban, illetve már az átadás után is borult ez a koncepció. Ráadásul a helyiek és a turisták is láthatóan kedvelik, sokat fotózkodnak vele, főleg kisgyerekek ülnek be a szobor, illetve a Bóbitáról szóló, A Tündér című verset megalkotó költő (bácsi) ölébe egy fotóra.
Igaz, ez utóbbival kapcsolatban – ha nem is ez az általános gondolkodás és pláne nem a laikusok között – olyan, elsősorban szakmai vélemények is vannak, amelyek szerint éppen, hogy ez a legkomolyabb bűne a korábbi, fideszes városvezetésnek a Kligl-szoborral kapcsolatban, és nem az, hogy esetleg a megrendelés és a mű kifizetése kapcsán valaki gazdagodott-e közpénzen néhány millió forinttal vagy sem, és még az sem, hogy vélhetően politikai megrendelésre történt a szobor elkészítése és felállítása. Hanem éppen az, hogy a város középpontjában egy olyan, minimum vitatható művészeti értékű szobrot engedtek kiállítani, amely akár sok gyereknek az egyik első és fontos találkozása lehet a képzőművészettel. Mert életkortól függetlenül nagyon nem mindegy, hogy mi vesz minket körül és mihez vonzódunk, Weöres Sándorról ugyanoda, ahol most is áll (ül) nagyon hasonló koncepcióval igazán jó szobrot is lehetett volna felállítani.
37 négyzetméter
Nagyon más minőséget képvisel Palatinus Dóra és Makra Zoltán szobra, köztéri installációja, a 37 négyzetméter. Egészen különleges szoborról van szó, amelyet a 2010-es EKF-program részeként alkothattak meg Pécs panelházas Uránváros nevű városrészének főterére, a közterek és parkok megújítása így itt nemcsak új burkolatot és dísznövényeket jelentett, hanem egy új kortárs szobor felállítását is.
Még pontosabban a Dél-Dunántúli Építész Kamara az EKF projekt keretében rendezte meg az Építészet és Kontextus című programsorozatát. A 37 négyzetméter ennek részeként valósult meg, sőt a régiós építész amara az Aix-en-Provence-i Vasarely Alapítvánnyal működött együtt. Ők az első példától ellentétben, 2010 márciusában pályázatot írtak ki („Victor Vasarely Nemzetközi művészeti pályázat a köztéri művészetért” címmel), ennek volt nyertes és később megvalósított pályaműve a Palatinus és Makra műve.
A 37 négyzetméter egy messziről is feltűnő, merőben szokatlan, meglepő szobor egy 45 fokban eldöntött hasáb, csaknem kocka, színes üvegfelülettel, de betekintést engedve a szobor belsejébe, amely amúgy a lényege is lenne. A 37 négyzetméter ugyanis azoknak az itt nagy számban található, elsősorban akkori bányászoknak és bányászcsaládoknak kiutalt egyenlakásokat mintázza és képezte le. Modern és előremutató szobor, mégis számos kritika érte, de itt már nem a szakma, hanem a közönség részéről és éppen azok egy részétől, akik a leginkább érintettekl voltak, akik maguk is ilyen lakásban laktak egykoron vagy laknak még a mai napig.
Akkoriban ez nagyon furának hatott, és ma is az, de el kell ismerni, hogy utólag van arra magyarázat, hogy miért váltott ki ez az alkotás olyan heves és olyan irányú reakciókat. És nemcsak azért, mert egy jó mű az kétségtelenül hat, valamiféle hatást vált ki, indulatokat, érzelmeket is akár, hanem mert egészen megdöbbentő módon mutatta be azt, hogy milyen kis, zárt, túlzással szólva börtönszerű térbe voltak bekényszerítve annak idején a városban nagy számban élő és az akkori, szocialista propaganda szerint is megbecsült bányászok és bányászcsaládok. E tekintetben ez egy szembesítés is volt a saját életük egy részével, olyan perspektívából és olyan módon, ahogyan azt maguk akkoriban e lakásokban élve sem tapasztalhatták meg vagy láthatták, az akkoriban a mindennapokban esetlegesen idillként megélt képet rombolhatta ez, szembesítésként hathatott a művel való első találkozás, és e tekintetben ez a befogadás már elvált vagy élesen elválhatott az alkotók céljától.
Palatinus Dóra szobrász és Makra Zoltán képzőművész nem sokkal a 37 négyzetméter felállítása és átadása után e sorok írójának azt mondták, hogy annak örülnek, hogy művük nem hagyta hidegen a közvéleményt, s annak is, hogy a mű láthatóan él, mert megállnak előtte, gyerekek rohannak oda, fényképezkednek előtte – és ez egyébként azóta is így van. A már említett némely reakciókkal kapcsolatban azt mondták, hogy azokon meglepődtek, senkit sem szeretek volna megbántani, és ez nem is lehet soha célja egy köztéri szobornak, csak az otthon, a helyhez kötődés témáját fogalmazták meg másképpen.
Szíriusz
Foglalkozhatnánk még dr. Doktor Sándor egykori pécsi szobrával is, ami önmagában egy kifejezetten erős szobor egy meghatározó alkotótól, a kitűnő szobrászművésztől, Vilt Tibortól. Az egészalakos bronzszobor egykoron a Nagy Jenő utcában, a városi könyvtár fiókkönyvtára közelében állt. Ez a szobor azonban már nincs Pécsen közterületen, eltávolította Pécs korábbi, fideszes vezetése, egyértelműen és nem titkoltan, sőt kifejezetten kommunikálva is ezt: politikai okok miatt. Azaz nem a mű önmagában lévő értéke miatt, amellyel mint szobor összevethetetlen az ugyanezen városvezetés által megrendelt ócska kurzusszobor minősége.
Az ország különböző pontjain lévő „szoborügyeket” elnézve nem lenne meglepő, ha egy politikai döntés, s azon túl egy fideszes politikai döntés szobrokról, művészetről nagyon félresiklana, és a minőségi alkotás helyett a silányságra tennék a voksukat, ugyanakkor itt másról volt szó.
A többek között a Pécsi Bábaképzőt megalapító, létrehozó orvosról készült alkotás más miatt nem fért bele a fideszes városvezetés elképzelésébe arról, hogy milyen szobornak van helye a városban, avagy pontosabban kik is érdemelnek Pécsen közterületi szobrot. A mű közterületről való eltávolításának kezdeményezője papíron – azaz a közgyűlési előterjesztő – Nagy Csaba akkori fideszes alpolgármester volt, ő ma országgyűlési képviselő. A kommunista nőgyógyász dr. Doktor Sándor ugyanis az első világháború után a pécsi Nemzeti Tanács elnöke lett. A fideszes politikus indoklása szerint Pécs szerb megszállásának idején dr. Doktor tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy kikiálthatták a baranyai magyar-szerb köztársaságot, amely még a trianoni béke által kijelölt határokhoz képest is rosszabb helyzetet jelentett Magyarország szempontjából.
Mi viszont inkább a cikkünkben korábban már említett Böszörményi István szobrászművész egyik saját alkotását hozzuk fel plusz példaként a különböző hatást és esetleg felháborodást kiváltó köztéri szobrok sorában.
Csaknem két hónappal ezelőtt ugyanis lefestette a pécsi székesegyház mögötti sétányon található Szíriusz című szobrát (amely akcióhoz hasonló már volt korábban több is, például EZ ITT), mégpedig az ukrán zászló színeire, kék-sárgára. Mint mondta, az újabb kormányzati gyűlöletkampány indulása után döntött úgy, hogy eképpen tiltakozik az ellen, ahogyan Orbánék a megtámadott ukrán néphez és Ukrajnához viszonyulnak, nem beszélve arról, ahogyan építették és építik le a jogállami kereteket.
A pécsi Aradi vértanúk útja melletti sétányon található szobor közelében áll annak egyfajta testvérszobra (Szírusz A és Szíriusz B a pontos címük), az ugyanakkor az elmondása szerint a város tulajdona, ajándékozás útján,. azzal kapcsolatban tehát csupán a szerzői jogai élnek, az általa lefestett szobor ugyanakkor a saját tulajdonában áll, így a szakmai és emberi álláspontja szerint is azzal megtehette, hogy lefesti. Ebben egyébként dr. Heindl Péter segédkezett neki, akivel korábban, szerintük jogsértően kihelyezett kormányzati vagy közpénzen kihelyezett plakátokat is “kijavítottak”, átfestettek, leragasztottak.
19? Lapot!
