Egy percig sem kételkedem Őri László pécsi alpolgármester jószándékában. Ettől még a politikai pedofília egy egészen új szintjére lépett, és remélem, ebbe a mélységbe csak nagyon kevesen követik majd politikustársai közül, pártoktól függetlenül.

A cikk a hirdetés után folytatódik



Soha / csak kivételes és nagyon indokolt esetben / nagyon ritkán / bármikor, ha a cél jó, és lehet vele segíteni. A jó válasz aláhúzandó.

Pózoljon-e, pózolhat-e kiskorú gyerekkel/gyerekekkel egy politikus?

A cikk a hirdetés után folytatódik



Szerintem soha. Na és semmilyen körülmények közt. Alapesetben legalábbis. Ha legalább egy kicsit normálisabb és józanabb országban élnénk, illetve ezen a kereten belül a politikai garnitúra tagjai nem lennének még inkább kiválogatott egyedek, akkor a kivételes és indokolt eset is játszana.

Láttuk az elmúlt években, hogy a politikusok (és kiváltképpen a kormánypárti politikusok) milyen ámokfutást rendeztek némi népszerűségnövelés érdekében a gyerekkel pózolás, sőt a gyerekeket biodíszletté átalakító átadások, avatók, karácsonyi/húsvéti stb. ajándékozások, nagy nemzeti ünnepek kapcsán.

A sorból – az előzőekhez képest pozitívan – kilóg, ha segíteni akarnak egy-egy gyermeken, szegény, rossz sorsú, de tehetságes, vag drága külföldi gyógykezelésre szorul, stb. stb.  Így már nem csak a mosolygó, pozitív hős (=politikus uram) és egy vagy több névtelen, majdnem arctalan gyermek szerepel a fotón és a hírben, hanem megtudunk valamit a (a politikus mellett) a gyermekről is, és arról, miért kell neki segítség, hová, mit vagy mennyit kellene a számára utalni, küldeni. De már itt sem lenne muszáj, ugye a politikusnak látszania, pláne nem a kiskorú gyermeknek, premierplánban.

A cikk a hirdetés után folytatódik



A véleményem erről is megvolt, de engem ez utóbbiak mégsem húztak fel úgy, mint az óvodába választás előtt kampányolni igyekvő, a gyerekes családoknak húsváti kalácsot osztogató, vagy a gyerekeket az utcán térdepeltető politikusok akciói. Szóval volt itt már minden, és mindenre fel is voltam készülve, legalábbis azt hittem, az idei húsvét vasárnapig.

Ma került elém ugyanis Őri László, a Fidesz-KDNP pécsi alpolgármesterének Facebook-posztja. Őri ugyanis egy néhány hete megárvult(!) 9 éves(!) kisfiúval és a gyermek nevelőanyjával szerepel közös fotón, amint a pécsi Mosolymanó Egyesülettel közösen egy tabletet ad át a fiúnak. Aki nemrég, a saját, kilencedik születésnapján veszítette el az édesanyját. És Őri most a tablettel mosolyt csalt a kisfiú arcára, és ismét megtapasztalta mennyire jó adni.

A Facebook-poszt linkjét nem tesszük ide. A posztot azonban lefotóztuk, hogy lássák, és el tudják olvasni a szöveget. A fotókat azonban teljesn kitakarjuk.


Kevés dologban vagyok annyira biztos, mint abban, hogy Őri jót akart. Hogy tényleg a jószándék vezette sőt, többszörösen is. Biztos vagyok benne, hogy Őri László tényleg nem érti, tényleg nem fogja fel, mit is csinált valójában.

Két dologban egyetértek Őrivel. Hogy nem mindennapi és borzasztó tragédia, ha egy kisfiú a 9. születésnapján elveszíti az édesanyját, és hogy minden segítséget megérdemel emiatt.

Kérem, kérjük éppen ezért, hogy aki teheti, segítsen neki.

A politikusoktól nem kérünk semmit, nem is tehetjük az alapállásunk miatt, de általánosságban kívánhatunk: jó lenne, ha végre több önmérsékletet tapasztalnánk, és ha ebbe a mélységbe nem sokan követnék a pécsi alpolgármestert.   

KategóriákPUNK