86 éves korában, csütörtökön elhunyt Jacques Chirac, a Francia Köztársaság korábbi, sorrendben 22. elnöke. Jacques Chirac 1995-től 2007-ig töltötte be a francia köztásasági elnöki posztot. Az egyik legismertebb pécsi francia, Jehan Paumero szép, érzelmes és érdekes Facebook-posztban búcsúzott tőle. Őt idézzük.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Előtte azért annyit nagyon röviden elmondanánk, hogy általában azt szokás tudni Chirac-ról, hogy az ő elnöklése idején vezették be a franciák az eurót, illetve hogy reformintézkedésként öt évre csökkentették az addigi hétéves elnöki ciklust. Ugyanakkor ő lett az első olyan volt köztársasági elnök is, aki ellen vádat emeltek, és két év felfüggesztett börtönre is ítéltek korrupciós ügyekben.
Chirac halálának napján, csütörtök este a saját Facebook-oldalán az egyik legismertebb pécsi francia, Jehan Paumero egy személyes, érzelmesnek is nevezhető, és az átlag magyar olvasó számára mindenképpen érdekes bejegyzést tett közzé, tulajdonképpen egy személyes nekrológot, vagy visszaemlékezést, búcsút. A Szabad Pécs megkérte Jehan Paumero-t, hogy használhassa a szöveget. Az magyar nyelven jelent meg, hiszen éppen az itt élő barátainak írta a francia politikusról.
(Az átvett szövegrészletekben annyit változtatunk az eredetihez képest, amelyet a pontosabb nyelvtani helyesség érdekében szükségesnek láttunk.)
Cognac, Bordeaux
A 38 éves francia férfiról dióhéjban annyit mindenképpen érdemes elmondani, hogy Cognacban született, majd később Bordeaux-ban járt iskolába, és már majdnem húsz éve él Pécsett. A baranyai megyeszékhelyre Jehan francia nyelvet tanítani érkezett. Azóta elég sok víz lefolyt a Dunán, magyar párt talált magának, akivel van egy közös kisfiuk, dolgozott a pécsi kulturális holdingban is, ma független vállalkozó, zenei szervezéssel, koncertszervezéssel foglalkozik.
Psycho Mutants
És nem mellesleg tagja, tangóharmonikása a Psycho Mutants nevű pécsi besorolhatatlan, számos zenei stílust ötvöző zenét játszó bandának. Legszívesebben egyfajta pszichedelikus rockzenét/psychobillyt játszó zenekarnak írnánk le, ha nagyon le akarnánk egyszerűsíteni ezt a kérdést. FB, WEB.
Szubjektív búcsú
Jehan Paumero bejegyzése így kezdődik:
“Ha valakit érdekelne.
Meghalt ma Jacques Chirac. Sokat jelentett a franciáknak, sokat jelent a francia történelemnek többek között azért:
Az egyik leghosszabb karrierű(?) politikus (De Gaulle egyik minisztere volt már a ’60-as években, a ’70-es években pedig már miniszterelnök volt, ’77-től 95-ig Párizs polgármestere, 95-től 2007-ig köztarsasagi elnök), elkísért 3 generációt több mint 40 éven át.
Valószinű az utolsó tiszteletreméltó francia politikus, annak is, aki nem az oldalán állt.”
(…)
“Egy egyszerű, paraszti családból származó, eredetű és “parasztlelkű” ember volt, aki sok egyszerű emberrel tudott kapcsolatot teremteni. Szerette az egyszerű embereket, és minden évben a Párizsi Mezőgazdasági Szakkiállítas szupersztárja volt 40 éven át úgy, hogy teljesen egyszerűen viselkedett, közvetlen módon beszélt a mezőgazdászokkal, megkóstolt mindent, evett-ivott, “elbeszélgetett” még a tehenekkel is.
Az első koalíciós kormány miniszterelnöke volt 1986-1988 között. Egy másik koalicio komanynak pedig már a köztarsagi elnöke lett, 1997-2002. közt.
Felismerte Franciaország felelősségét az orszag német megszallasa alatti zsidódeportálás miatt.
Chirac egy bábműsorban is szerepelt, több mint 25 éven át ment ez az epizódonkénti 5 perces műsor, ami híreket mutatott be bábokkal, nagyon viccesen, de abszolút átjöttek a hírek és azok értelme, jelentősége is belőle. A Chirac-ról mintázott bábu mindig is az egyik fő szereplője volt a műsornak, de az is igaz, hogy Chirac-ról nagyon szimpatikus bábut sikerult alkotniuk a humoristáknak. A műsor kiemelkedően sikeres és népszeru pár évvel az 1995-ös elnökválasztás előtt, és bármennyire is tudattalanul, sikerült megszerettetni mindenkivel azt az embert a bábun keresztül (és szerintem nagy szerepet játszott abban, hogy Chirac nyert ’95-ben). Az is, aki utálta Chiracot, bekapcsolta a tévét este 8-kor és sírt a röhögéstol.
Példaul ebben az epizódban. Egyszerre volt közönséges, káramkodós, egyszerű és elképesztően vicces. Igaz, ezzel le is törték (egyébként örökre) a köztársasági elnöki tisztség nimbuszát.
Chirac megmarad annak a francia elnöknek, aki elsőként vb-t “nyert” 1998-ban. (Hülyén hangzik, de egy futball világbajnoki cím sokat segít az aktuális elnök/miniszterelnök népszerűségén.
Chirac sok időt töltött a játékosokkal a vb alatt és után, állítólag pikáns vicceket is mesélt. Ettől függetlenül még a vébédöntő napjára sem sikerült neki megjegyeznie a jatékosok nevét. Van is erről egy legendás felvétel, amikor Chirac próbálja a neveket kimondani, EZ AZ.
Chirac 2002-ben több mint 80%-kal nyerte meg a választás második fordulóját, mondjuk ‘nem volt nehéz’ a Le Pen (apja) ellen. Sokan kesztyűvel is mentek (mentünk) szavazni, mutatva, hogy azért teszik, mert más megoldas nincs.
Ellenállt G. W. Bushnak és nemet mondott az iraki haborúra 2003-ban. Akkor egy jó ideje nem történt olyan, hogy egy nagy európai náció ne követte volna Amerikát hasonló akcióiban. Akkor bojkottálták a francia bort az amcsik, és átnevezték a french fries-t freedom friesnak, úgyhogy ez nagyon bátor húzás volt tőle, és nem csak ezért.
Ugyanakkor
„Nukleáris kísérleteket hajtottak végre a franciák a Csendes Oceánon nem sokkal azután, hogy elnök lett (emlékszem mennyi punk zenekar dalai szóltak akkoriban erről)
Ő volt az első nagy politikus, aki belebukott néhany csúnya ügybe.
Ő volt az els elnök, akit megbüntettek korrupció miatt (2011-ben 2 év felfüggesztett börtönbüntetést kapott még a ’80-as évekbeli ügyek miatt).
Bár lehet mondani róla, hogy humanista, és hogy mindenkit ugyanarra a szintre helyezett egy életen át (afrikaiak, szegények, termesztők, parasztok, kis- és nagy emberek), voltak azért csúnya megszolalásai is. A leghíressebb az volt, amikor ’91-ben azt mondta (kb.), hogy “nem egyszerű a francia munkavállalónak, aki a feleségével együtt 15 000 franc-t keres, és aki látja, hogy a panelban a szomszéd lakásában él egy másik ember, 3-4 feléségével és 20 gyerekkel, és keres 50 000 franc segélyt…”.
Illetve: ”Ha ehhez még hozzáadják a zajt és a szagot, a francia munkavállaló nem csoda, ha megőrül”. Ezt kevesen bocsájtották meg neki, és jogosan.
Ki tudja persze, hogy mindez esetleg nem a kampány része volt-e, és szükséges ahhoz, hogy a szélsőjobbosokat “elcsábítsa”. Született is egy dal erről az esetről, amivel a Zebda gyakorlatilag befutott, “le bruit et l’odeur” (vagyis a zaj és a szag), a dal 95-ből szól.”
Rengetegen egyfajta nagyon jó ismerősként vagy rokonként tekintettek rá. Én többek között hálás vagyok neki azért, mert eltörölte a kötelező katonai szolgálatot 1996-ban a ’78 után születetteknek. (Én már 5 évesen sírtam otthon anyámnak, hogy nem akarok katonának menni).
És felnézek rá azért is, hogy kitalálta a kutyakaki porszívót, ami még mindig üzemel Párizsban hajnalban.
Meg amikor cigivel látom a szájában, rágyujtanék én is.”
19? Lapot!
