Vlagyimir Putyin orosz elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök keddi, moszkvai találkozóját értékelte három szakértő egy szerdai online beszélgetésen. A Political Capital és a Szabad Pécs szervezésében, Orbán-Putyin tizenegyes címmel megtartott szakmai fórumon a résztvevők abban egyetértettek, hogy az orosz-ukrán konfliktus miatt kialakult rendkívül feszült nemzetközi helyzetben, illetve nem sokkal a magyar választás előtt megtartott tárgyalás sokkal inkább volt szimbolikus dimenziójában fontos mindkét félnek, mint abban, hogy a kétoldalú találkozó milyen konkrét ügyeket mozdít elő.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Egy nagyon hosszú asztalnál, öt órán keresztül folytatott megbeszélést kedden Vlagyimir Putyin orosz elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök.
A két politikusnak ez már a tizenegyedik találkozója volt, most azonban egy pattanásig feszült nemzetközi helyzet kellős közepén, s szűk két héttel a hivatalos magyar választási kampány startja előtt ültek le. Ráadásul az ukrán-orosz konfliktus miatt mind a NATO, mind az Európai Unió élesen szemben áll Oroszországgal, s ez a hidegháború óta nem tapasztalt feszültséget okozott a világban, miközben Magyarország mindkét szervezetnek a tagja.
A találkozóról, annak hatásáról hazánk nemzetközi megítélésében, illetve a magyar választási kampányra való lehetséges kihatásáról, a találkozón felmerült, vagy vélhetően felmerült témákról Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő, Deák András, a Világgazdasági Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, és Krekó Péter, a Political Capital igazgatója beszélgettek, a panelbeszélgetést Inotai Edit (ARD) moderálta.
Sz. Bíró Zoltán szerint Orbán Viktor a különutas magyar politikát kívánta demonstrálni. Sikerült is, hiszen talán aznap, amikor ő Moszkvában, Vlagyimir Putyinnal folytatott megbeszélést, a brit és a lengyel kormányfő Kijevben tárgyalt.
Deák András úgy vélte, hogy Orbán Viktor Paks2 és a magyar rezsicsökkentés miatt elsősorban abban volt érdekelt, hogy energetikai-gazdasági kérdések is előtérbe kerüljenek, míg Vlagyimir Putyin egyértelműen nemzetközi térben gondolkodott a NATO- és EU-tag Magyarország miniszterelnökével való találkozón.
Ebben egyetértett Krekó Péter is, aki szerint ameddig Orbán Viktornak a magyar különutas politikának a demonstrálása, addig Vlagyimir Putyinnak annak hangsúlyozása volt a fontos, hogy sem NATO, sem az Európai Unió nem egységes Oroszország kérdésében. Hozzátette azt is, hogy amellett, hogy Orbán Viktor a rezsicsökkentésről tud majd beszélni az orosz barátságra hivatkozva, a magyar miniszterelnököt itthon, a szavazók előtt, a béke egyik megteremtőjének a szerepében tüntethetik fel – nyilván, ha elkerülhető lesz a háború.
A szakértők a beszélgetés során kitértek a moszkvai nemzetközi sajtótájékoztatón is tárgyalt témákra, amelyekről megállapították, hogy azok egyik félnek sem lehettek olyan fontosak, hogy ne lehetett volna későbbi időpontra halasztani as megbeszélést a kialakult helyzet miatt. Sőt, amint arra Sz. Bíró Zoltán rámutatott, miközben Vlagyimir Putyin előadta az orosz fél álláspontját az orosz-ukrán konfliktusról, addig Orbán Viktor hallgatott, egyáltalán nem reagált a helyzetre és az egyoldalú, elfogult orosz álláspontra, így a magyar miniszterelnök tulajdonképpen asszisztált ahhoz, hogy Putyin egy NATO- és EU-tag ország kormányfőjével való tárgyalás után egyoldalúan értékelje a konfliktust, miközben a háború kirobbanásának a veszélye nem múlt el.
Orbán Viktor ráadásul a Magyarország szempontjából különösen fontos, Oroszország által követelt biztonsági garanciák kérdésében is hallgatott, miközben Vlagyimir Putyin lényegében azt szeretné elérni, hogy az 1997-es állapotokat állítsák vissza, amikor még Magyarország nem volt a NATO tagja.
Krekó Péter szerint Orbán Viktor arról beszélt, hogy senki nem szeretne háborút Európában, ami igaz is, de sokkal pontosabb az az értékelés, hogy senki sem szeretné Európában azt, ha Oroszország háborút indítana. Krekó Péter úgy vélte, hogy a magyar kormány ukrajnai magyar kisebbséggel kapcsolatos felvetései jogosak, de ettől függetlenül sem lehet egy ilyen helyzetben az áldozat helyett az agresszor mellé állni, ráadásul ez a politikai éppen hogy rontja a kárpátaljai magyar kisebbség helyzetét, mert Kijev azt látja, hogy Budapest nem gyakorol feléjük semmilyen gesztust.
A Political Capital öt megállapítása a 11. (vagy 2009-et is számolva 12.) Orbán-Putyin találkozóról:
- Fókuszban: Oroszország hozza a rezsicsökkentést. A magyar kormányfő továbbra is hídszerepbe helyezi Magyarországot a Kelet és a Nyugat között, illetve a magyar-orosz kétoldalú kapcsolatok állítólagos gazdasági előnyeivel indokolja a szoros együttműködést Moszkvával. Orbán Viktor különösen számít a Kreml segítségére az energiaárak alacsonyan tartásában, ebből a szempontból a Putyin-találkozót kampányeseménynek használta: az alapállítás az, hogy csak az ő személyes kapcsolata Vlagyimir Putyin elnökkel garantálja a rezsicsökkentés fenntartását (míg, ahogy a kormánypárti médiában nap mint nap halljuk, „az EU-párti ellenzék alávetné magát a brüsszeli áremeléseknek”.) Orbán Viktor kampányában Vlagyimir Putyin is segítséget nyújtott azzal, hogy hangsúlyozta, milyen kedvező áron jut gázhoz Magyarország.
- Szerencsétlen időzítés. Bár az említett kampányüzenet fontos lehet a magyar félnek, és vannak ügyek, amelyekről a két félnek beszélnie kell (akár a legmagasabb szinten), nem pontosan érthető, hogy a találkozóra miért nem kerülhetett sor a magyar választások, illetve az Ukrajna körüli feszültség enyhülését követően. Paks II ügye jó példa erre: a Direkt36 cikke alapján az OAH a szakmai követelmények teljesítéséig nem adja ki az új blokkok létesítési engedélyét, így ebből a szempontból az orosz sürgetés vélhetően eredménytelen marad majd. Az természetesen kérdéses, hogy a két vezető a nyilvánosan ismertetett témákon kívül miről beszélt még, ami adott esetben aktuálisabbá tehette ezt a találkozót.
- Diplomáciai különutasság: Magyarország mint szankcióellenes faltörő kos. A találkozó időzítése az orosz-ukrán konfliktus miatt elsősorban Putyin érdekeinek felel meg. Magyarország nyugati szövetségeseinek egy része is gyanakvással figyelte Orbán moszkvai látogatását. EP-képviselők egy csoportja szerint veszélyt jelent az Unió külpolitikájára a találkozó. Érdekes részlet, hogy a NATO-főtitkár akkor beszélt Orbán Viktorral, amikor a kormányfő már Moszkvában tartózkodott, így vélhetően a Kreml is értesülhetett a beszélgetés tartalmáról. Magyarország diplomáciai mozgástere összességében beszűkült, kelet-európai szövetségesei is határozottan kiállnak Ukrajna és a NATO mellett – míg Budapest szavai nem ilyen egyértelműek. Így Magyarország „hídszerepe” egyre inkább értelmét veszti, és Budapestre a párbeszéd elősegítője helyett a Kreml trójai falovaként tekinthetnek Nyugaton. A magyar kormányfő a két fél közös sajtótájékoztatóján nemhogy nem konfrontálódott az orosz-ukrán konfliktusban agresszorként fellépő Putyinnal, de ismét az EU Moszkvával szembeni (egyébként Magyarország által is megszavazott) szankciós politikáját bírálta, kudarcra ítélt eszköznek nevezve azt. A magyar kormány tagjai emellett úgy írták le a látogatást, mint egy „békemissziót”, ami a kelet-nyugati párbeszédet hivatott elősegíteni – de a fontos döntéseket természetesen nem az orosz-magyar formátumban hozzák majd meg. Amennyiben nem kerül sor Ukrajna és Oroszország között fegyveres konfliktusra, Orbán Viktor magát állítja majd be béketeremtőként – annak ellenére is, hogy az orosz csapatmozgások a tárgyalások alatt is folytatódtak.
- Magyarország ismét az állami orosz sajtó bezzegországa. A magyar Oroszország-politika még a kormányzat saját kommunikációját is egyre zavarosabb mederbe tereli. Szijjártó Péter először az uniós külügyminiszterekkel egyetemben szavazatával elítéli Ukrajna orosz fenyegetését, majd ezt követően egyből kikel az EU Oroszország-politikája ellen. Benkő Tibor honvédelmi miniszter kiáll a NATO mellett és Magyarország lojalitását hangsúlyozza, de előtte elmondja, hogy az országban nincs szükség további NATO-csapatokra, és hangsúlyozza, hogy hazánk blokkolja Ukrajna NATO-tagságát. A Kreml propagandacsatornái ugyanakkor minden ilyen „kiszólást” a nyugati egység hiányaként állít be. Dimitrij Peszkov már az Orbán-Putyin találkozó tényét is így írta le, megdicsérve Magyarországot „független” döntéseiért.
- Oroszország NATO-val szembeni követelései szuverenitási kérdéseket vetnek fel. Vlagyimir Putyin újabb lehetőséget kapott, hogy a Kreml nézőpontját kritika nélkül terjeszthesse Ukrajnával és a NATO-val szemben egy uniós tagállam vezetője oldalán. Orbán Viktor jelenlétében mondhatta el például, hogy a katonai szövetség úgy néz ki, nem hajlandó elfogadni Oroszország feltételeit – ami nem mellesleg Magyarország NATO-tagságát (amelyet 1997-ben az aktív magyar választópolgárok 85%-a támogatott) gyakorlatilag megszüntetné. A magyar miniszterelnök maga sem utasította el nyilvánosan a Kreml tervét, nem érvelt Magyarország szuverenitása mellett. A bejelentés Putyin hazai és nemzetközi közönségének is bizonyítékként szolgált arra, hogy az Unióban, a NATO-ban is van olyan ország, amely álláspontja inkább Oroszország felé húz.
