Bűncselekmény áldozata lett egy 68 éves férfi. A rendőrök elfogták a feltételezett elkövetőt – így kezdődik az a rendőrségi beszámoló, amely ma jelent meg a Police.hu-n, és egy, karácsony második napján elkövetett emberölésről szól. A Szabad Pécs úgy tudja, az áldozat Bata Imre, akit perecesként ismertek és kedveltek sokan Pécsett.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A rendőrségi hír így folytatódik: Bejelentésre érkeztek ki 2023. december 26-án este a Készenléti Rendőrség járőrei Pécsett egy Corvin utcai, társasházi lakáshoz, ahol holtan találták az ott lakó 68 éves férfit. A rendőrök a helyszínen elfogták a feltételezett elkövetőt, egy 44 éves helyi férfit. A szemle és az elsődleges adatok alapján megállapították, hogy a férfi olyan súlyosan bántalmazta az idős embert, hogy a helyszínen életét vesztette.
„A rendőrök előállították a 44 éves férfit, és gyanúsítottként hallgatták ki. Őrizetbe vették, majd kezdeményezték a letartóztatását, a Baranya Vármegyei Rendőr-főkapitányság emberölés miatt indított nyomozást ellene.”
A Szabad Pécs úgy tudja, hogy az áldozat Bata Imre, akinek a teljes nevét talán kevesen tudták és tudják, de ha azt írjuk, hogy ő volt a Széchenyi téri pécsi pereces, akit nagyon sokan ismertek és kedveltek, mivel kedves, udvarias volt, és egy igazi jelenség, akkor már olvasóink közül is nagyon sokan tudják, kiről van szó. Hiszen a „pereces” az akkori városképhez hozzátartozott, csakúgy, mint az azóta (szerencsére egészen más módon és körülmények közt) ugyancsak elhunyt Kórház téri virágárus, Jandó László, avagy a nemcsak szatyrokat, hanem nagyon nehéz sorsot és múltat cipelő, s csak jóval azt követően, egészen más miatt és máshogyan, de szintén egyfajta jelenséggé és mindenki által „ismertté” vált (az említetteknél jóval hamarabb elhunyt) táskás néni, Fábián Györgyi.
(17.25 – Arról, hogy az elhunyt férfi a perecesként ismert Bata Imre volt, az ATV írt először, ma reggel, a hírt EZEN a linken érik el.)
A rendőrségi hírben szereplő áldozat tehát információink szerint Bata Imre volt, aki mély, kissé rekedt, és nagyon jellegzetes hangján kínálta az óriásperecet, ugyancsak jellegzetes triciklijéről éveken át a pécsi Széchenyi téren a kétezres évek elejéig. Igaz, egy alkalommal – és ez is hozzátartozik a történetéhez – éppen azért került be a híradásokba, mert a portékáját a városháza kapuja elé borította tiltakozásul, amikor a városházán egyetlen döntéssel a többszörösére emelték a közterülethasználati díjat.
Ifj. Bata Imre azonban sokkal inkább a kedves és különleges pécsi perecesként maradt meg emlékezetünkben. Tőle (természetesen) e sorok írója is vásárolt annak idején perecet, több alkalommal is, és ahogyan valószínűleg sokan, nem is mindig azért, mert éppen akkor éhes volt, vagy annyira kitűnő volt az áru, hogy nem lehetett rá nemet mondani. A vásárlásban legalább annyira benne volt, hogy Imre (ha a teljes nevét nem is, a keresztnevét sokan tudták, de a városlakók perecesként emlegették leggyakrabban) emlékezett a vásárlóira, és nemcsak őket szólította, köszönte, amikor elmentek mellette, hanem gyakorlatilag mindenkit – és folyamatosan kántálta a védjegyévé vált mondatokat.
E cikk írója azonban nemcsak vásárolt tőle anno, hanem nagyjából tíz éve járt is abban a meszesi, Corvin utcai lakásban, ahol a tragédia december 26-án este megtörtént. Még a Dunántúli Napló újságírójaként írtam Imréről riportot. Haláláig 2014-ben elhunyt édesanyjával, és kutyáival élt, nagyon szerény körülmények közt, rokkantnyugdíjból tengődve a Komlói úttól keletre lévő régi bányászlakásban, sajnos kissé megkeseredve.
Azt nem tudjuk jelenleg, hogy a feltételezett elkövető, a rendőrségi hírben 44 éves férfiként említett tettes milyen kapcsolatban állt az egykori pécsi perecessel, ha állt egyáltalán bármilyen kapcsolatban vele, és tudta, kihez megy be (habár ennek van nagyobb esélye), de a tragédia és e cikk szempontjából szinte nem is lényeges, hogy ismerte-e és így torkollt tragédiába egy veszekedés, vagy más történt. Az sokkal fontosab, hogy egy, a városban egykor ismert embernek, tisztességgel, gyakorlatilag mindenki szeme láttára végzett munkája miatt híressé és ismertté lett embernek derékba tört az élete azt követően, hogy korábbi foglalkoztatójával támadt vita miatt megszűnt a munkája. Bata Imre azt követően nem tudott újra talpra állni. Az a jellegzetes, mély hangja egyébként már akkor, mintegy tíz éve, amikor nála jártam, megváltozott, ami, bevallom, majdnem annyira meglepett akkor, mint amennyire elkeserítő körülmények közt élt, már nem azon az öblös karakteren szólalt meg, mégha az egykori emlékek a régi szövegekkel együtt vissza is tértek („Itt a finom óriásperec …”), miközben mesélt az életéről.
Pedig az ifjabb Bata Imrének két szakmája is volt, ABC-eladónak és melegburkolónak is tanult, aztán úgy mondta, hogy a BÉV-nél, később pedig a Bázisnál dolgozott. A ’90-es években aztán megtalálta a perecárusítás, és abban kiteljesedett, sokaknak, és nemcsak pécsieknek szép emlékeket szerezve. Kár, és az élet igazságtalansága is, hogy az élete végül nem teljesedhetett ki úgy, ahogyan azt megérdemelte volna.
19? Lapot!
