A nők orgazmus-színlelésének okait vizsgálja a Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Doktori Iskolájának egyik teamje. A kutatás vezetőjét, Meskó Norbertet kérdeztük a vizsgálatról, legelőször arról, hogy mióta folyik ez a program?
A cikk a hirdetés után folytatódik
Az orgazmusszínlelés viszonylag régóta ismert jelenség, de valódi kutatásról csak az utóbbi néhány évtizedben beszélhetünk. Ennek egyik fajtája az önbeszámoláson alapuló kérdőív, amelyből az utóbbi tíz évben legalább három különböző fajtát is fejlesztettek. A tanulmányok szerint a nők közel kétharmada színleli vagy színlelte már a szexuális kielégülést, mégis kevés kutatás vonatkozik kifejezetten az orgazmusszínlelésre. Úgy tűnik, hogy az emberi szexuális viselkedésformák közül talán ennek a működését értjük a legkevésbé.
Miért olyan bonyolult téma ez?
A női orgazmus körüli zűrzavar valószínűleg abban gyökerezik, hogy a női szexuális működésről való hétköznapi tudásunk nagy része elavult és ellentmondásos hiedelmekből ered. Például Freud meghaladott elméletei miatt a női orgazmust gyakran „klitorális” (azaz csikló általi) és „vaginális” (azaz hüvelyi) orgazmusra osztják. Freud azt állította, hogy a vaginális orgazmus az érett és pszichológiai szempontból egészséges nők sajátossága, míg, ha egy nő klitorális ingerlés hatására éri el az orgazmust, akkor ő pszichológiai és szexuális értelemben éretlen személyiség. Ez pedig egyáltalán nem igaz! Ma már megbízható bizonyítékok utalnak arra, hogy a legtöbb nő a csikló ingerlése révén jut orgazmushoz. Ennek ellenére Freud állításai továbbra is hatással vannak arra, hogy a nők mit gondolnak a szexuális reagálóképességükről. Ez is belejátszik abba, hogy sok nő alkalmatlannak érzi magát a szexualitásra és a párkapcsolatra. A nők körülbelül 25%-a rutinszerűen él át orgazmust közösülés közben, azonban a nők körülbelül egyharmada ritkán vagy soha nem jut ily módon orgazmushoz. Ha elfogadjuk Freud elméletét, akkor azzal kimondjuk, hogy a nők többsége pszichológiailag „éretlen”. Holott erről szó sincs.
A nők lényegesen sűrűbben élnek szexuális életet, mint ahányszor Freudot olvasnak, sőt, sokan egy sort se olvastak tőle. Freud ennek ellenére meghatározza azt, amit a szexualitásról gondolnak lányaink és asszonyaink? Hogyan van ez?
Freud 130 éve egy olyan viktoriánus Európában kezdett el kendőzetlen őszinteséggel beszélni a szexualitással kapcsolatos elképzeléseiről, amelyben nem volt illő szexről beszélni sem a tudományban, sem a közéletben. És rengeteg kiváló könyvet is írt, amelyek nagyon népszerűek lettek, és számos úttörő gondolata, fogalma átszivárgott a hétköznapi szóhasználatba és gondolkodásba. Ám az ő munkásságának számos eredménye mai szemmel megkérdőjelezhető, és nem biztos, hogy kiállná a tudományosság próbáját. A nők szexuális kielégüléséről alkotott elképzelése is egy ilyen levitézlett idea, amely erősen gyökerezik annak a patriarchális 19. századi Európának az értékrendjében, amelyben a nőknek nem volt szavazati joga, és eleve alsóbbrendűnek tekintették őket a férfiakhoz képest. A férfiak irányította társadalom sokáig azt feltételezte, hogy a nők szexualitásának egyetlen célja az, hogy a férfiak szexuális és szaporodási igényeinek alárendelődjenek. De most, hogy már tudjuk, ez nem így van, fel kell tenni a kérdést, hogy mi lehet a női szexualitás funkciója. És jó lenne, ha kiderülne, hogy milyen a női szexuális működés, miben és miért tér el a férfiakétól. Lehet, hogy napjainkban azért is érdekli a női színlelt orgazmus a pszichológusokat, mert az egészségesebb szexuális élet elérése egyfajta társadalmi igényként fogalmazódik meg az emberekben.
Ez az igény a kapcsolódik valahogy a női egyenjogúsági mozgalmakhoz?
Valószínűleg a női önmeghatározás és egyenjogúság igénye, amely az eredeti feminista mozgalmakat is hajtotta, fontos mozgatója volt a 20. század második felére kibontakozó úgynevezett szexuális forradalomnak. Napjaink szexuálpszichológusai szeretnék az eddiginél pontosabban feltérképezni, jobban megismerni a női szexualitást, és hatékonyan megcáfolni azokat a Freud óta rögződött téves beidegződéseket, amelyek romboló hatásúak lehetnek. Elgondolkodtató például az angol nyelvterületen elterjedt „Happy wife, happy life” mondás, amit talán úgy magyaríthatnánk, hogy: „Ha a nő boldog, akkor a kapcsolat is az”. Ha ez igaz, akkor kifejezetten fontos lehet a nők párkapcsolati és szexuális elégedettségére fókuszálni.
A pécsi vizsgálat belesimul egy nemzetközi trendbe. A kérdőívnek hol született meg az eredetije? A magyar kérdőív különbözik-e az eredetitől?
A Női Színlelt Orgazmus Kérdőívet tíz éve publikálta egy amerikai szaklapban dr. Erin B. Cooper szexuálpszichológus. A magyar kérdőív lényegében megegyezik az eredetivel. Más színlelt orgazmust mérő kérdőívekhez képest ennek az eszköznek a különlegessége, hogy nemcsak közösülés közbeni helyzetre vonatkoznak kérdések, hanem az orális szex fogadása közbeni helyzetre is.
Mikor és hány nőt kérdeztek meg, és mit tudunk a válaszadókról?
2017-ben kezdett, több kérdőíves kutatásunk adatait illesztettük össze, s a végleges minta 2220 nő adatait tartalmazza. A válaszadók átlagéletkora 24,4 év, a legfiatalabb résztvevő 18, a legidősebb 80 éves. A kitöltők 77,7%-a, vagyis 1726 fő valamilyen kapcsolati formában élt a kitöltés időpontjában: 849-en éltek párkapcsolatban, 677 válaszadónak volt partnere, és 200 fő nyilatkozta azt, hogy házas.
A válaszolók hány százaléka vallotta azt, hogy színlelt már orgazmust?
A kitöltők 33,9%-a, azaz 752-en számoltak be arról, hogy színlelték már az orgazmusukat orális szex fogadása közben, míg jelentősen többen, 47,3%, azaz 1051-en színleltek már közösülés közben. A színlelők közül 155-en csak orális szex fogadásakor, 454-en kizárólag közösülés közben, míg 597 fő mindkét helyzetben színlelt már orgazmust.
Abból, hogy az orális szexet fogadók közül kevesebben színleltek, vonhatunk-e le valamilyen következtetést?
Talán. Mivel az orális ingerlés közvetlenül a klitoriszt éri, ami sokaknál – ha jól csinálják – intenzívebb szexuális izgalmat válthat ki, így orgazmushoz is nagyobb valószínűséggel vezethet.
Aki színlelt, miért tette?
A színlelés mögött meghúzódó motivációk széles skálán mozognak. Nagyon sokszor a partner érzései miatti aggodalom viszi a nőket színlelésbe. De az is jellemző, hogy valaki így próbálja fokozni a saját izgalmát, és az is tipikus, hogy egy nő ily módon akarja a nem kívánt aktust minél gyorsabban befejezni.
A válaszok alapján a színlelésnek a leggyakoribb oka az, hogy a nők ezzel a jótékony hazugsággal próbálják erősíteni a férfi önbecsülését…
Igen, és talán ez a legmeglepőbb eredmény. A nők többsége elsősorban azért színlel orgazmust, hogy a férfi elég jó szeretőnek érezhesse magát, aki képes kielégüléshez juttatni a partnerét. Ez – vélhetően – annak a következménye, hogy a szexualitásról él egyfajta hamis kép, ami azt üzeni, hogy a férfiak szexuális igénye fontosabb, mint a nőké. Ennek következtében a nők gyakran elvárásként élik meg, hogy orgazmust „kell” produkálniuk, mert partnerük csak akkor elégedett a saját „szexuális teljesítményével”, ha a nő is kielégüléshez jutott.
De ez érthető, hisz egy férfi akkor igazán boldog a szexben, ha párját is annak látja. Ezt akár a férfiúi önzetlenség jelének is érezhetjük.
Két ember szexuális viszonya a párkapcsolatuk fontos része. De nem független a pár kapcsolatának egyéb jellemzőitől. Ha vannak kommunikációs, érzelmi vagy hatalmi konfliktusok kettejük között, az előbb-utóbb a szexben is jelentkezhet. Az ideális kapcsolatokban azt látjuk, hogy a szex egy önfeledt, felszabadult játék, amelyben a felek érzékiek, kölcsönösen egymásra figyelnek és jól kommunikálnak egymással, még a testükkel is. De egy olyan kapcsolatban, amelyben az egyik fél nem bírja elviselni a kritikát, kiakad azon, esetleg hisztizik miatta, nos, ott könnyen „megtanulhatja” a másik fél, hogy a nyugalom érdekében nem érdemes negatív visszajelzést adni. Ha egy kapcsolatban ilyen elvárások uralkodnak és emiatt egy nő színleléshez folyamodik, akkor aligha alkalmas a légkör arra, hogy bizalmasan beszélgessenek egymással a felek a szexuális problémáikról. Pedig az lenne a megoldáshoz vezető első lépés.
Miért nehéz őszintén bevallani, hogy elégedetlenek vagyunk az ágyban egymással?
Általában azért, mert mire észreveszi az ember, hogy valami nem jól működik a szexben, addigra már a kapcsolat más területein is kialakulnak a megbeszélést gátló „kommunikációs dugók”. A szexuális élet egy olyan érzékeny és bensőséges területe egy párkapcsolatnak, amelyről sajnos nem minden pár szokott beszélgetni. Ha valaki erről nemigen szokott eszmét cserélni a másikkal, akkor nem valószínű, hogy éppen a „mit csinálok rosszul?” gondolattal kellene kezdeni. Sokkal inkább azzal érdemes indítani, hogy feltárjuk egymásnak azt: nekünk mi jó a szexben. Mi az, amit a másik csinál és nekem jól esik. És ilyenkor fontos, hogy tudunk-e a másikra figyelni, meghallgatni és meghallani az igényeit, amelyet később beépíthetünk a szexuális repertoárunkba. Szóval az alap a bizalomteli légkör megteremtése. Ehhez pedig két egészséges lelkületű ember kell. Ha egyedül nem megy, akkor ennek a kommunikációs helyzetnek a kialakításában is tud segíteni egy szexuálpszichológus.
A rutinszerű színlelés mennyire nehéz szerepjáték egy nőnek?
Egy orgazmust színlelő nő drámai érzésekkel viaskodik. Bűntudata van, hogy hazudik az érzéseiről, de azzal vigasztalja magát, hogy a partnere érdekében teszi. Eközben aggódik is, hogy őneki miért nincs orgazmusa, holott nagyon szeretné, hogy legyen. A kielégítetlenségből adódik számára a kérdés, hogy: vajon minden rendben van-e vele? Egyszerre szégyenkezik és haragszik magára. És gyakran elege van már a szexből, de nem tudja, hogy miként mondhatna nemet a partnere közeledésére, ha épp nincs kedve hozzá. Szóval ez egy ördögi kör a számára, amelyből nem látja, merre van a kiút.
Ha összehasonlítjuk azok válaszát, akik színlelik az orgazmust, azokéval, akik nem teszik ezt, milyen különbséget látunk?
Akik nem színlelnek, azok boldogabbak, mint akik színlelnek. És ez még akkor is igaz, ha nincs orgazmusuk. Azt találtuk, hogy a színlelő nőknél kialakulóban van egyfajta érzelmi elhatárolódás, vagy közömbösség az aktus és a partner iránt, ami hosszú távon a kapcsolati elégedettség romlásához vezet. A nem színlelő nők elégedettebbek voltak a szexuális életükkel és a partnerüket szexuális szempontból gondoskodónak, figyelmesnek látták, és ezt fontosabbnak tartották, mint magát a fizikai kielégülést.
A nagykorú nők több mint harmada házasságban él, ehhez képest rendkívül alacsony volt a válaszadók között a házasok aránya. Ebből arra következtessünk, hogy a feleségeknek kevésbé fontos a szex, mint a házasságon kívüli kapcsolatban élő nőknek? Vagy sok év után a feleségek reménytelennek látják a változást, ugyanakkor a házasságon kívüli kapcsolatból – ha rossz a szex – könnyű a kilépés?
Én ebből nem vonok le messzemenő következtetéseket, mert az túl spekulatív lenne. Egyszerűen arról van szó, hogy egy online kérdőívre 2220-an válaszoltak, és közülük 200 volt házas. Lehet, hogy a házasok a kérdőív kitöltése helyett éppen házimunkát végeztek, vagy a munkahelyükön dolgoztak. Esetleg éppen … szexeltek.
Névjegy
Dr. Meskó Norbert 55 éves pszichológus, a PTE BTK Pszichológia Intézetének docense. Önálló kötetei: A szépség eredete: szexuális vonzerő és párválasztás, Szex és lélek: a párkapcsolatok pszichológiája és Paleo szex: kőkorszaki randi a technoszexuális űrkorban. Feleségével három gyermeket nevel. A családnak két kutyája van.
