Ma, április 11-én van a magyar költészet napja. Ebből az alkalomból a Szabad Pécs munkatársa, Balogh Robert író, újságíró, költő és drámaíró ötletére és szervezésében a Szabad Pécs tíz kortárs magyar költő versét közli, akiket arra is megkértünk, hogy írják le röviden az általuk kiválasztott és ajánlott vers keletkezéstörténetét. Az alábbiakban Bali Anikó versét és írását olvashatják.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Bali Anikó Magyarhertelenden él. Pécsett szerzett bölcsész diplomát. Verset és prózát egyaránt ír, első kötete 2023-ban jelent meg Ha megérkezel címmel a Parnasszus Kiadó gondozásában.
Bali Anikó
Örökléstan
Nálunk a nők sosem beszélnek a titkaikról.
Én láttam, ahogy nagyanyám
teleültette velük a konyhakertet,
sűrítette a paradicsomot,
darabonként dunsztolta a szilvalekvár közé,
vagy belesózta a maradványokat a vasárnapi levesbe.
Az utolsó pisszegéseket
a frissen vágott tyúk vérében fojtotta el.
Én engedelmesen megettem,
amit a tányéromra szedtek.
Nyelj csak le mindent,
biztatott nagyanyám.
Ha kinyitok egy befőttesüveget, sosem tudom,
kinek a szorongását engedem ki éppen.
(Megjelent 2023-ban a Ha megérkezel c. kötetben, a Parnasszus Kiadónál, ill. a Bárka 2022/4 számában.)
A vers árnyéka
A verset apai nagymamám elvesztése után, 2019-ben írtam. Mindkét nagymamám emlékét szerettem volna megőrizni benne, általa. Az ő alázatos, sokszor nehéz asszonyi sorsuk − amit csak jóval később, felnőttként értettem meg igazán − akaratom ellenére továbböröklődik a család nőiben, így bennem is. A transzgenerációs szorongások önmagamban való felismerésének verse ez. Tisztelet családom asszonyai felé.
