Újabb kortárs alkotó írását, illetve írásait adjuk közre a Szabad Pécs Karácsonyi történetek című sorozatában. Idén eddig Lackfi János költő versét, Ungár Tamás Sanyi emléke című, valós eseményeket megörökítő, letaglózó novelláját, Karácsony második napján pedig Babos Attila valós helyszínen játszódó, de fikciós írását, a Kígyó és barackotolvashatták. Sorozatunk Bali Anikó két versével, a Mecseki partitúra és a Bor és húsleves című költeményekkel folytatódik, amely után Balogh Robert írt a szerző költészetéről.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Bali Anikó
Mecseki partitúra
A tévétorony hófelhőkből aggatott gyöngysort a nyakára.
Csodálkozva nézi a Havi-hegyi templom,
hogy fehéredett ki egyetlen éjszaka alatt
a mandulafa tegnap még rózsaszín haja.
A Kálvária a határ.
Csak itt lehet igazán tisztán lélegezni,
alatta malátába és dohányillatba sűrűsödik a levegő.
A Dzsámi előtt azt gondolhatják a turisták,
itt mindenki részeg a boldogságtól,
pedig csak a déli szél kapott bele az asszonyok hajába.
Ha szerencséd van, valaki meghív egy koncertre
a székesegyház elé,
fejed fölött Liszt Ferenc vigyázza majd a partitúrát.
Bor és húsleves
Vágasd le a hajad,
ebben a korban már nem illik a hosszú.
Teríts asztalt, de csak fehér damaszttal,
ne is gondolj arra, hogy a domesztosz
majd eltünteti a poharak szürkült talpnyomát.
Vedd elő a nagymama porcelánját,
vigyázz a százéves sárgult levesfoltra,
nehogy lekopjon a mosogatógépben.
Légy elégedett, sokan ülnek asztalodnál,
idén is elfogy a bor és a húsleves.
Bali Anikó költészetéről
Bali Anikó költészete az érkezés és a megérkezhetetlenség tapasztalatát vizsgálja: verseiben az út, a mozgás és a megállás nem csupán tematikus elem, hanem a megszólalás módja is. Lírája visszafogott, koncentrált, a hétköznapi tapasztalatok mögött metafizikai kérdések sejlenek fel. A személyes élmény nála sosem öncélú, hanem a nyelv és az identitás viszonyának újragondolásához vezet, fegyelmezett, letisztult formában. /Balogh Robert/
