Ha egy videómegosztón akárcsak kisállatos videókat nézel a gyerekeddel, ha egy közösségi oldalon híreket olvasol, vagy webkeresővel kutatsz valami után, ha televíziót bámulsz, s nem mész ki a reklám alatt a szobából, vagy ha sétálsz az utcán az óriásplakátokról harsog az üzenet, ha a mobilodon játszol, akkor is találkozol a propagandával, ha veszel egy újságot, egészoldalas hirdetésekben közlik veled, a rádióreklámokban, a telefonon végzett ál-közvéleménykutatásokban, vagy a telemarketingesként, és személyesen megpörgetett aktivizálásban – egyszerűen szinte mindenhol elér a hatalom propagandája, a képedbe üvöltik, hogy HÁBORÚ VAGY BÉKE! HÁBORÚ! HÁBORÚ! VAGY BÉKE? És egy megoldás van: csak a Fidesz, azaz a Béke? Mivel az ellenzéki oldalon váratlanul erősebb versenytárs akadt, ezért a magyar kormány és a Fidesz Európa-bajnok lett a közösségi médiás hirdetési piacon, mindenkinél több pénzt költöttek el a földrészen. Tegyük hozzá, nem a sajátjukat: a miénket.
A cikk a hirdetés után folytatódik
„Orbán Viktor magyar miniszterelnök és a Fidesz mindenkit túlköltekeztek a Google platformjain és 35 millió weboldalból álló hálózatán, valamint az európaiak több mint fele által használt Meta Facebookon és Instagramon” – állapította meg elemzésében a Politico. Azt is kiemelték, hogy az első tíz közül hét jobboldali, vagy szélsőjobboldali párt, így a FIDESZ egy platformon szerepel a német AfD-vel és az osztrák Szabadságpárttal (FPÖ), nem éppen megtisztelő társaságba kerültek (ezúttal is).
Ezt az egészpályás letámadást mindenki egyéni módon éli meg, néhány példát mondok a saját életemből. A nyolcéves lányom kérdezte:
„Apa, most háború lesz?”
De egy nyolcvan feletti, sokat betegeskedő barátom is hasonlót kérdezett:
„Kell félni az atomháborútól?”
Mert a kórházban, ahol feküdt, mindig ment a tévé és az ötödik napon elkezdett félni. Azt mondta, hogy bár utálja „Orbán sunyi képét, de ha csak ő képes megmenteni minket az atomháborútól, akkor rájuk fog szavazni.” És nem ő az egyetlen ilyen ismerősünk, szűk és csak kicsit tágabb környezetünkben. Egy folyton, és mindenben, bármi miatt gyanakvó, a politikával amúgy nem foglalkozó, és a Fideszt sem túlságosan szerető ismerős is azt mondta, hogy Orbánra fog szavazni, kénytelen, mert nem akar háborút. Elhitte ő is, hogy igaz, amit mondanak, hogy a választás tétje az, hogy háború vagy béke. Amikor megkérdeztük, azt mondta, hogy nem olvasott utána, ebben nem volt olyan gyanakvó, mint oly sok minden másban. Miért mondanák különben, hogy háború lesz, ha nem ők lesznek, ha ez nem igaz? Azon persze csodálkozott kicsit, hogy hogy lehet a többi olyan bolond, hogy háborút akar, nem lehet épeszű, aki azt akar, de ennél tovább nem gondolkodott, és ne higgyük, hogy ő az egyedüli ilyen. Sokan lehetnek ilyenek, és még ilyenebbek. Nem érinti őket, úgy hiszik, nem foglalkoznak politikával, kicsit nyűgnek érzik, de elmennek azért szavazni (leszavazni), és most végre van valami olyan, amit ő is ért, és amiben tényleg tud dönteni, hogy háború kell vagy béke. És itt egyértelmű a válasz, a szavazással tesz egy kis jót is végre a választáson. Higgyék el, sokan vannak így, és így lehet hazugságot jól és eredményesen terjeszteni. A politikával kapcsolatos kritikai gondolkodás nem mindenki sajátja, felületes ismeretek, illetve az arcunkba ömlő propaganda alapján döntenek sokan.
A jelenleg uralkodó magyarországi pártszövetségben, azaz a Fidesz és a KDNP soraiban sokan féltik a pozíciójukat. Bár használnak régi, hagyományos propagandaeszközöket, azaz választások közeledtével csodálatosan megszaporodtak a beruházásokat átadó ünnepélyes rendezvények, ott a sajtó, egyre hosszabbak a nemzeti szín szalagok, csak legyen aki átvágja, sokaknak kell az alkalom a közszereplésre. A plakát is a bevált eszköz, de ez a módszer csak rövid, ütős üzenetek közvetítésére alkalmas, nem elég hatásos önállóan, ez már csak egy eleme a kampány-kommunikációnak, egy ráerősítő eszköze az „üzenet” rendszerbe foglalt közvetítésének.
Mi az üzenet? Rettegjetek a háborútól, gyűlöljetek mindenki mást és szavazzatok rám, mert én vagyok a béke! El lehetne vicceskedni a dolgot, hogy a Fidesz Tolsztoj regényét, a Háború és békét reklámozza. De a helyzet ennél sokkal rosszabb, a magyar társadalom egészséges veszélyérzetét rontja el, s ha nyerni fog, mégha csak európai választást is, és mégha az ő számukra csak nagyon jó esetben tizenpár fideszes képviselőt küldenek csak egy 720 fős parlamentbe, ez, és erre mérget vehetnek, egy újabb kivándorlási hullámot generál majd. Lehet, hogy kisebbet mint korábban, de generálni fog.
Az nem újdonság már, persze, hogy egy választást a Fidesz rémhírterjesztéssel old meg, 2022 után már 2024-ben is. Még ha emberjogi szervezetek, ellenzéki tömörülések jogi úton támadni fogják, akár a gyerekek védelmében, akkor is ezt a taktikát követeik, mert bevált. Mire véget érnek a perek (ha odáig el is jutnak egyáltalán), addigra már el is felejtjük ezt a választást, és azt is, hogy mi miatt kezdtek bíróságra járni.
És mivel a szomszédos Ukrajnában tényleg háború zajlik, a hírekben évek óta látjuk, mivel jár az, ha lőnek az oroszok, hogy lebombáznak lakóházat, rakétával lőnek kórházat, szétágyúznak kisvárosokat, falvakat, elrabolnak gyerekeket, megkínoznak foglyokat… mindenkinek van fogalma róla. A magyar kormány mégis az oroszok pártját fogja, nem az ukránokét. Vagy, ha nem az oroszokét fogja, akkor nagyon rosszul kommunikál. Sőt, a jelenlegi magyar hatalom képviselői azt állítják, hogy csak ők látják helyesen a dolgokat, és nemcsak az országhatáron belül, hanem az EU-ban is. Weöres Sándor Görbe tükör című versének egy részlete fejezi ki híven ezt a helyzetet:
„|KARESZ HÜJE|
|GYÖNGYI HÜJE|
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.”
Így lehet összefoglalni Magyarország jelenlegi vezetésének EU-s politikáját.
Magyarország Oroszország-barát álláspontja és vétói évek óta nyugtalanítják az EU vezető politikusait is:
„Budapest és Oroszország jó kapcsolatai régóta aggodalomra adnak okot a nyugati államok körében. Az ukrajnai háború kitörése óta azonban ezek komoly problémává váltak.” – és ez csak egyetlen kiragadott példa a német sajtóból, rengeteget idézhetnénk még.
Az EU-ban Oroszország csatlósállamaként tekintenek Magyarországra, de a magyar határon túl könnyebben átlátnak kormányunk álságos politikáján, csak az országhatáron belül nem olyan egyszerű, mert nemcsak a reklámokban, a médiában is sokszoros erőfölényben vannak. Mit sugall a hatalom? Csak ők tesznek a békéért, csak ők cselekednek helyesen, mindenki más háborúpárti, tehát gonosz, sorosista, gyurcsányista (akármit is jelentsen), s más egyéb, általuk teremtett, képzelt poklok vérszomjas lakója.
De tekintsünk egy kicsit korábbra, amikor a Fidesz vezetői még MSZMP-tagok, illetve KISZ-vezetők voltak. Ha megnézzük a 1989-es Fidesz programkivonatát – Mit akar a Fidesz –, akkor megállapíthatjuk, hogy több pontját ma is alkalmasnak találnánk egy általános társadalmi vita alapjának.
„Politikai erők szabad versenyén alapuló parlamentáris demokráciát. Felelős kormányt, független bíróságokat.
Valódi önkormányzatokat, egyenlő lehetőségeket a településeknek, a megyei kiskirályságok megszüntetését.
Szabad piacgazdaságot, takarékos államot, virágzó vállalkozásokat, társadalmilag ellenőrzött privatizációt (A Szerk.: ez utóbbi e formájában elavult már).
Demokratikus, ideológiamentes oktatási rendszert, az oktatási intézmények önállóságát.
Gyermekeink által lakható környezetet.
Az államtól megszabadított egyházakat, egyháztól mentes államot.
… Holnap: kislétszámú hadsereget. Holnapután: hadseregek nélküli világot.
Hatékony szociális rendszert.
Türelmes, előzékeny, európai minőségű kisebbségi politikát. Határozott fellépést a határainkon túl rekedt magyarság érdekében.
Idegen katonáktól mentes, független Magyarországot. Fegyvermentes, egységes Európát.
Félelemmentes életet.
SZABADSÁGOT, EGYENLŐSÉGET, SZOLIDARITÁST!
ESÉLYT A JÖVŐNEK!”
Miért érdekes ez az „ősi” szöveg? Mert ez a kályha.
Innen indult a mai illiberális, antidemokratikus társaság. És jelenleg minimum véleményes, hogy Magyarországon beszélhetünk-e formalitásokon túl parlamenti demokráciáról, vagy felelős kormányról és független bíróságokról, de a megyei kiskirályságok megszüntetése sem sikerült, s egyenlő eséllyel induló településekről egyáltalán nem beszélhetünk.
Legyen elég felvetni a felcsúti focistadion példáját, amelyen keresztül a legszebben meg lehet mutatni, hogy mennyire Abszurdisztánban élünk. Felcsúton 1888-an élnek, a faluban található a Makovetz-stílusú (ő kezdte tervezni, de nem tudta befejezni) Pancho aréna, 3865 nézőt tud befogadni, addig a Pécsett élő 138 ezer embernek csupán egy 10 ezer fő befogadására képes, szerényebb külsejű stadion jutott (igaz, a harmadosztályban az is nagy lesz, de ha követnénk a felcsúti arányokat, akkor a pécsi stadionnak 282 ezer főt kellene befogadnia legalább). A Puskás FC 2023-ban 1,6 milliárd tiszta profitot termelt, maga a focicsapat majdnem 7 milliárdból gazdálkodhatott, a pécsi másodosztályú csapat még ennek tizedének is örült volna.
A Kárpátok Géniusza (a feleségével együtt kivégzett román diktátor, Nicolae Ceaușescu) volt csak hasonló csodára képes, mint az Al- és Felcsútok Géniusza, saját szülőfalujának csapatát az első osztályba juttatni, sőt, Nicolae Ceaușescu csapata – SC Olt – még nemzetközi kupában sem indult, Ceaușescu a röplabdát és a vadászatot favorizálta inkább.
Az egymással hatalmi vitákat folytató ellenzéki pártok gyenge szereplése borítékolható volt 2024. év elején a június 9-i kettős választáson, egészen addig, amíg a köztársasági elnök pedofilsegítő-kegyelmi ügyének nyilvánosságra kerülésével megrendült a Fidesz, s a keletkezett hatalmi űrt Magyar Péter „töltötte ki. Magyar „eljötvetele” felborította az előre eltervezett kampányokat, jóval nyíltabbá lett a verseny (az EU parlamenti választáson a Fidesz első helye (talán) még nem kérdés, viszont a második erő szerepének betöltéséért kemény verseny indult). Első látásra úgy tűnik, hogy az ellenzéken belül a Kétfarkú kutyák vesztettek talán a legtöbbet a DK és a Momentum mellett, de a politikai térfél mindkét oldalán aktívabb politizálásba kezdtek a pártok.
A Fidesz csak a sajátjai mozgósítására törekedett, az újonnan feltűnt ellenzéki erő – amint pártot talált magának Magyar Péter, azóta a TISZA Párt – alelnöke (de kvázi vezetője) példátlan méretű országjárása közben a közvéleménykutatások szerint az ellenzék vezető erejévé vált. Pécsett személyesen figyelhettem meg azt, hogy a több mint 4 ezer fős tömeg között sétálva úgy szelfiztek vele, mint egy rocksztárral. A Hyde parkká alakult pécsi Széchenyi téren úgy kérdezték Magyart, mintha június 9-e után már kormányzásra készülne… A közvéleménykutatók azóta a folyamatosan változó, bizonytalan helyzetre hivatkoznak, de vajon a mozgósítás világcsúcsát június 8-án megdönteni szándékozó Fidesz meg tud győzni majd minden egyes magyar választót? Vagy azt nem is kell nekik? Nem hát!
Nyugat-Európában az EU-s választási kampány nem egészen arról szól, mint Magyarországon, fontosabb szerepet kap a környezetvédelem és az éghajlatváltozás, mint téma. És jóval egyértelműbbek a politikai viszonyok, a baloldal baloldalt jelent, a jobb jobboldalt. Franciaországban, Finnországban mindenki tudja, hogy melyik párt, mit képvisel. Létezik rendszerkritikus zöldpárt, egyértelmű, hogy ki képviseli a nyugdíjasok érdekeit, ki a szociáldemokráciát. Magyarországon az élesedő politikai verseny annyit eredményezett, hogy a nemrég még fideszes Magyar Péternek sikerült tematizálnia a közbeszédet, s az ellenzéki oldal ingadozóit maga mellé állítania. A közvéleménykutatók szerint akár 1-1,5 millió embert győzött meg. A többi ellenzéki párt erre nem volt képes.
A NER lejáratásra szakosodott médiája egy alkalommal vesztette el a közbeszéd irányítását: a „kegyelmi ügy” következményei miatt a kormány meghátrálásra kényszerült, s csak loholt az események után. Hiába a DK Árnyékkormánya, hiába szállította a híreket sokszor oknyomozó módon Hadházy Ákos, például az Orbán-család vagyonosodásáról, a 13 hektáros hatvanpusztai birtokról, a mutyikról, egyedül a lomb nélküli lombkoronasétány ügye verte ki a biztosítékot annyira, hogy a politika iránt nem érdeklődő tömegeket is megszólította.
Pedig lett volna tematizálható krízis, kormányzati hiba: a magas infláció, a gazdasági válság, a korrupció, a lélegeztetőgépek botránya… S amikor Magyar Péter egyre nagyobb tömegek előtt kezdett beszélni, strigulázni lehetett, hogy melyik érvet kitől szedett, akár Dobrev Klárától, akár a fiatal Orbán Viktortól is jószívvel, jelölés nélkül idézett, de az egyéb más pártok kedvelt ellenzéki slágertémái is másként hangzottak az ő szájából, mert egyszerűen, közérthetően fogalmazott, vagy mert az ellenzéki tiltakozás reménytelenségét 14 év alatt egyszerűen megunták.
Érdekes jelöltek tűntek fel 2024-ben az európai parlamenti képviselőjelöltek között. Törley Katalin a Magyar Kétfarkú Kutyapárt listája második helyén, a negyediken a humorista Bruti, és Derdák András a 6. helyen (a Banán klub és a Sziget egykori promótere volt), de Róna Péter feltűnése a Jobbik listavezetőjeként szintén meglepő. A TISZA Párt érdekes megoldással, internetes szavazással választotta ki a saját jelöltjeit, diplomás, nyelveket beszélő szakembereket. A DK-MSZP-Párbeszéd-Zöldek közös listája kevés meglepetést hozott, saját politikusaik szerepelnek rajta, a FIDESZ-KDNP közös listája Deutsch Tamással az élen az EP-et továbbra is a kiszolgált politikusok játszóterének tekinti, s velük képzeli elfoglalni Brüsszelt (ez utóbbi a jobboldali radikális pártok előretörésének függvénye lesz).
A köztévében folytatott EU képviselőjelölti vitát – saját maga szerint – szinte mindenki megnyerte. A „vita” keretei eleve megakadályozták a vitát, emberek monologizáltak egymás mellett (Bruti jó humoristaként vitt némi színt az egész szürkeségébe), a „vita” megrendezésével a közmédia csupán Magyar Péter elől vette el a tüntetés lehetőségét – ha nem lett volna „vita”, akkor tízezrek tüntettek volna a tévészékház előtt. A valódi vita nem az államilag támogatott „köz”-felületeken zajlott le, a közéletről való nem „fideszes” beszéd terepe az internet lett. Külön érdekes volt, hogy egy szakpolitikai érvekkel folytatott vita is zajlott, de nem a köztévében, hanem a Partizánon. Karácsony Gergely vs. Vitézy Dávid! Ki nyert? Vitézy lehengerlőbb személyiség, de vajon ez elég? Mert Vitézy színre lépése felveti ugyanazt a kérdést, hogy le lehet-e győzni az ellenzéket szakemberként (vagy annak látszódva), korábbi fideszes politikusként. És mára persze már azt is tudjuk, hogy az Ungár Péter vezette LMP (de ne menjünk messzire, Schiffer nyilatkozatai is évek óta ordítóan árulkodóak) hová tartozhat valójában. A Fidesz jelöltje, OK, valójában áljelöltje, Szentkirályi Alexandra az utolsó pillanatban visszalépett. A Fidesz minden budapestit és nemcsak pesti fideszes szavazót hülyének nézett és átvágott. Mégha ezt jó előre sejteni is lehetett. Mindez ráadásul egy harmatgyenge, sőrt ótvar és kretén budapesti kampány után bírták meglépni Rogánék és Kubatovék, illetve hát Orbánék.
A Fidesz számára 2024-ben az a tét az EU-ban, hogy elfoglalják-e Brüsszelt, itthon pedig az, hogy Magyar Péter megjelenése számukra is hoz-e visszaesést a szavazatok számában, vagy csak az ellenzéknek (vajon ki nyeri a mobilizálási csatát, s ki tud több láncszavazást megszervezni?). Várható a nagyfokú mobilizálási törekvés az ellenzékieknél is, mert csak ezzel képesek csökkenteni a közelmúltban elszenvedett népszerűségvesztésüket. Az ellenzékben vagy hagyományos ellenzékben a legnagyobb mobilizálásra – aktivistái száma miatt – talán még mindig a DK lehet képes.
A DK törekvése 2022 után arra irányult, hogy az ellenzéki oldalon a legerősebb tényezővé váljon, Magyar Péter ugyanezt a tervet valósította meg a mögötte álló csapattal, kreatívitása és merészsége révén pár hónap alatt. Igaz, ő még a NER-t sokáig élvező és az egyik leggátlástalanabb fideszes miniszter férjeként pozíciókat kapó exfideszesként sem indult a kegyelmi ügy után olyan hendikeppel, mint Gyurcsány a 2006-ban napvilágra került őszödi beszéddel.
2024-ben az érzelmi alapú szavazás helyett a racionalitás kerül előtérbe, ezzel is kampányolnak többen, és ha ez be is következik, akkor több kisebb párt akár meg is szűnhet. 1-2 %-os „pártocskákkal” 2026-os parlamenti választásoknak nekivágni szinte fölösleges.
Pécsett a polgármesterjelöltek között többen is erőteljes szerepzavarba kerültek. Folyamatos mosolygással, bájolgással éltek, kevésbé a szakértelmükkel próbáltak szavazatokat szerezni, inkább zavarórepülésnek titulálható a tevékenységük – a cicájával fotózkodó jelöltre a családján és a barátain, és youtube-os videóit követőkön kívül ki fog szavazni?
A Tiszta Kezek kampánya a szimpatikus civilekre épült, de rögtön ebben a fő dologban ellentmondásba került, amikor kormányzati forrásból, a kormány által kiosztott Civil Alaptól kapott 10 millióval támogatták őket.
A Mindenki Pécsért Egyesület alapvető felvetése az, hogy ne pártutasítások, pártérdekek mentén történjenek a szavazások, hanem városi civil érdekek határozzák meg a város működését, ám ez nehezen értelmezhető módon jelent meg a szerény költségvetésű kampányukban (indulnak, nem indulnak, kit támogatnak), bár egyéni jelöltjeik közt sok a szimpatikus induló, a Tiszta Kezek indulóihoz hasonlóan mégsem látszanak esélyesnek ők sem, talán egy meglepetés férhet bele. Az is kérdés, hogy a Kétfarkú Kutyák erős pécsi bázisa hány önkormányzati képviselőt eredményez majd a töredékszavazatokból. Bár Pécsett nem minden esetben működnek az országos trendek, az előző önkormányzati választáson 2/3-os győzelmet aratott ellenzéki összefogással szemben a Fidesz sokáig kereste a megfelelő embert, akit Csizmadia Péter személyében találtak meg, de őt – kevésbé ismert helyi politikusból – fel kellett építeni, a komoly (kifejezéstelen?) arcára kedves mosolyt kellett csalni, hogy eladhatóvá tegyék. Érdekes, hogy a Fidesz támogatta polgármesterjelölt plakátjain csak hangsúlytalan elemként szerepelt a párt logója, sőt, a nélkül is voltak, vannak feliratok szerte a városban, nem éppen szabályos módon. Mintha csak egy Marie Kondo tisztelői kört alapítottak volna a „Tegyük rendbe Pécset!”-tel (Kondo rendrakási képességével kápráztatta el a világot).
A Pécsi Várjátékok ötletével foglalkoztunk korábban – Athinay Simonról neveznék el, aki miután csellel elfoglalta a várost, majd ugyan sikeresen megvédte egy nem várostromra szerveződött kisebb török seregtől, nemsokára mégis elvesztette azt, mert felesége túszul ejtésével megzsarolta a császári udvar, élete inkább egy keserű kémfilmbe, vagy drámába illene, kevésbé dicsőséges szereplője ő a magyar történelemnek. Az is igaz, hogy egy kampányban nem szívesen reagálnak kínos kérdésekre politikusok, merthogy az előző Fidesz vezette önkormányzat örökségében hangsúlyosan jelen volt egy működésre, napi kiadásokra (illetve ezen számlák rendezésére) felvett hitel is, ami állami csődfelügyelettel járt – különben fizetésképtelenné vált volna a város.
Ha egy megyei jogú város működésre kénytelen hitelt felvenni, s nem fejlesztésre, az elég kínos foltot hagy maga után, így minimum magyarázatra, elhatárolódásra adna okot. És a jogász végzettégű polgármesterjelöltre akkoriban gazdasági ügyek felügyeletét bízták.
A másik terület, amelyről nehéz fideszesként nyíltan kommunikálni, az az, hogy a jelenlegi kormányzat nem tájékoztatja a várost a közvetlen közelébe tervezett beruházásokról (nemrég Budapesten járt a kínai elnök, s akkor több hír vagy álhír röppent fel, hogy Pécsre is látogat egy elektromos autó- vagy akkumulátorgyár idetelepítésének bejelentésére, de konkrét hír a választások után, őszre várható csak). Nem tűnt szerencsésnek az sem, hogy Csizmadia nem vett részt a városi polgármesterjelölti vitákban. Ezzel az országos politika légkörét hozta be a városba (nem mintha a közgyűlésben másként viselkedtek volna, de az már más tészta, ott sokaknak van sara, és nemcsak azoknak, akik keményen fogalmaznak olykor, a szándékosan értetlenkedő és trollkodó kérdésekre, amiknek nem más a céljuk, mint felhúzni a városvezetőket, hanem a kiosztott szerepek szerint a felháborodás miatt nyugodt hangot megütő bájolgóknak is).
Nem igazán érthető, erre miért van szükség.
Helyben ellenzékiként nehéz helyzetben van a Fidesz, mert könnyebb hatalmi pozícióból kampányolnia Péterffy Attilának, aki a megválasztása után képes volt üzemeltetni a várost ellenzéki vegyes csapatával. Másfajta, közvetlen, partneri kommunikációt alakítottak ki a városlakókkal Péterffyék, mint az korábban szokásos volt. Biztosan van és volt sok minden, amit nem csináltak jól. A belengetett korrupciós ügyekből, és abból, hogy majd elvisz a rendőrség vezető politikusokat, természetesen nem lett semmi érdemleges mostanra. El tudják képzelni, hogy ha lett volna ezekből és ezekben valami, akkor nem történik valami ilyen jól fotzózható és narrálható jelenetsor?
Mindeközben fel lehet mutatni befejezett városi fejlesztéseket, amelyek egy része még az előző városvezetés alatt kezdődött meg, de a projektekkel a jelenlegi időszakban nemcsak kivitelezési, hanem tervezési és finanszírozási feladat is volt bőven.
A visszafizetett városüzemeltetési hitel, a város zöld irányba történő áthangolása, az új pécsi Vásárcsarnok épülete, a felújított egykori Misina étterem (Misina tetőpont), az újrainduló repülőtér, az idei évben és nemcsak idén felújított utak, az első lépésnek tekinthető kerékpárutak megjelenése a városban és a működő kulturális fesztiválok nemcsak propagandaanyagokban mutatnak jól. Kérdések maradtak persze bőven, mi lesz, ha nyer Péterffy csapata: hogyan tud együttműködni a város a nem túl nyíltan kommunikáló kormányzattal? Mi lesz a 2026. június 27-én lejáró Modern Városok Program támogatásból működtetett Zsolnay Negyeddel és a Pannon Filharmonikusokkal? Ha nem lesz kétharmada a városvezetésnek, milyen koalíciót lehet megkötni? Vagy elég akárkinek is az egyszerű többség is? Ha nyer Péterffy, de nem nyernek a jelöltjeik, akkor leváltják a polgármestert? Ez azért nagyon kemény papír: messze nem olyan, mint például Mohács volt, hogy az előző fideszes polgármester halála után befutó ellenzéki jelöltet leválthatták úgy, hogy indokolni sem kellett nagyon.
Elkezdődik-e a régóta várt színházfelújítás ebben a ciklusban? S talán a legfontosabb, lehet-e olyan ipart hozni a városi, illetve a város melletti giga ipari parkba, ami nem ront tovább az amúgy is szennyezett pécsi levegő minőségén?
A június 9-i választások alapkérdése, hogy tud-e nyerni, vagy veszíteni fog a háborút kiabáló, a német sajtó (és nemcsak a német sajtó) szerint korrupt, oroszbarát, minden más véleményen lévőt lealázó Fidesz, vagy erősödni tud az egymással is csatározó ellenzék, azaz a “baloldali” összefogás az európai polgári értékeket sejtető TISZA Párt, vagy mi lesz a viccet lassan elhagyni látszó, komolyodni kezdő Magyar Kétfarkú Kutya Párttal, az erejét vesztő Jobbikkal? Melyik kis párt marad életben?
Június 9-én kiderül. Csak menjetek választani!
