2024. július 27-én elhunyt dr. Gyugyi László műgyűjtő, Pécs Város díszpolgára. Halálával, Pécs Város kulturális jelenét megkérdőjelezhetetlen módon alakító, de sok más szempontból is példaértékű életpálya ért véget. Rendkívüli személyiség volt, ami talán a ránk hagyott életmű sokszínűségében érhető leginkább tetten. Gyugyi László az élet egymástól távol eső területein volt képes maradandót alkotni, személyiségében egyaránt jelen volt a koncentrált következetesség, a minden értéket és teljesítményt elfogadó nyitottság, családjában, emberi kapcsolataiban a szeretet és az elkötelezettség. Az alábbiakban Gyugyi Lászlóra, illetve a Zsolnay gyár historikus és szecesssziós korszakát reprezentáló egyedülálló kiállítás megszületésére a Szabad Pécs felkérésére Komor István közgazdász, a Zsolnay Örökségkezelő Kht. egykori vezetője, a „Zsolnay aranykora – Gyugyi László gyűjteménye” című kiállítás kurátora emlékezett.
Gyugyi László 1933. január 16-án született, Tamásiban. Iskoláit, egészen az érettségiig szülővárosában végezte. Már középiskolás éveiben kitűnt sokirányú tehetségével, kiváló eredményeket ért el a matematika, a fizika tantárgyakban, ugyanakkor már korán bekerült a városka felnőtt focicsapatába, és rajzkészsége, manuális adottságai a művészpálya felé is terelhették volna. A családi ösztönzés hatására végül a műszaki pályát választotta, egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán kezdte meg 1952-ben.
1956 októberében ott volt a Műegyetem hallgatóinak felvonulásán, és a bizonytalan politikai helyzetben egyik barátjával az emigráció mellett döntött. A célpont Anglia és London volt, ahol a menekülteket övező általános szimpátiának is köszönhetően tovább folytathatta tanulmányait, amelyeket végül a Salfordi Egyetemen fejezett be. Londonban, már gyakorló mérnökként ismerte meg későbbi feleségét, Celia Key Woolford-ot. Fiatal, még gyermektelen házasként az amerikai villamosenergia-ipar egyik vezető vállalata, a Westinghouse Electric Corporation ösztöndíj-pályázatára jelentkezve,1963-ban érkezett feleségével együtt Pittsburgh-be. Az amerikai tartózkodást eredetileg egy rövid kalandnak tervezték, de aztán hamar kiderült, hogy Pittsburgh lesz a pár végleges otthona.
Az ösztöndíjnak köszönhetően tovább folytatta tanulmányait: a Pittsburgh-i Egyetemen PhD-fokozatot szerzett. Megszülettek gyermekei, Paul és Jane, mindeközben a Westinghouse Corporation központi fejlesztési intézetében kutatómérnöki állást kapott. Gyugyi László felnőtt élete egy igazi amerikai álomként indult, és úgy is folytatódott. Gyorsan emelkedett a ranglétrán, és a kutatóintézet magasfeszültségű hálózatokkal és azok elemeivel foglalkozó részlegének vezetője lett. Látványos mérnöki karriert épített fel, 78 bejegyzett szabadalom, ötvennél több publikáció és 6 szakkönyv, valamint a nagyvállalat legmagasabb kitüntetése, a Westinghouse Order of Merit erre a fényes bizonyíték.
Az, hogy mégsem mint mérnökre – tanult szakmájának kimagasló művelőjére – fogunk rá emlékezni, az annak a másik énjének köszönhető, amely a tárgyalkotó művészetek felé sodorta.
Gyugyi László a Zsolnay előtt sok mindent gyűjtött. Budapesti egyetemistaként az Aranycsapat relikviáit, amerikás magyarként népművészeti tárgyakat – mindent, ami magyar volt.
A Zsolnay 1974-ben köszöntött az életébe, amikor egy Pittsburgh melletti város aukcióján megvásárolta gyűjteménye első darabját, egy Klein Ármin által az 1880-as években tervezett kancsót. Ahogy sokszor elmesélte, még itthon, fiatalként, tudott a Zsolnay gyárról, azonban az akkoriban megvásárolható termékeket kifejezetten giccsesnek tartotta. Ezért is volt nagy meglepetés Klein Ármin tárgya, amely egy számára ismeretlen Zsolnay létezésének első bizonyítéka volt.
A tárgy felkeltette az érdeklődését a Zsolnay gyár korabeli termékei iránt, és lépésről lépésre megnyílt előtte egy új univerzum, amely véglegesen rabul ejtette, és a márka iránti vonzalma élete végéig töretlenül megmaradt. Az első vásárlást több évtizedes szisztematikus gyűjtőmunka követte, és létrejött – immáron mindannyiunk legnagyobb örömére – a Zsolnay gyár aranykorát leglátványosabb és leghitelesebb módon bemutató, 713 tételből álló gyűjtemény.
A Gyugyi Gyűjtemény először a new york-i Bard Graduate Center-ben, 2002. október 13-án megnyílt, a Zsolnay gyár 150 éves működését bemutató kiállításon lépett a nyilvánosság elé. A nagyszabású Zsolnay-kiállítás rendezőinek költségkímélő koncepciója volt, hogy az amerikai magángyűjtőktől is kölcsönözzenek tárgyakat. Így került a képbe a múzeumi és műkereskedői körökben már jól ismert kollekció. A kiállításnak is köszönhetően elmélyülő magyarországi szakmai kapcsolatok tették lehetővé, hogy 2006-ban, a Helikon Kiadó gondozásában megjelent a „Zsolnay a nagyvilágból – Gyugyi László gyűjteménye” című könyv, amely a gyűjteményt Magyarországon a szélesebb nyilvánosság számára is ismertté tette. A gyűjtemény rangját tovább erősítette a 2009-ben, a new york-i magyar kulturális évad keretében, az egyik legnagyobb presztízsű kiállítóhelyen, a Forbes Galériában megrendezett kiállítás, amely a Zsolnay gyár szecessziós teljesítményét Gyugyi László gyűjteményének 167 remekművével mutatta be. A kiállítás óriási sikert aratott, és meghozta Gyugyi László mint műgyűjtő számára az első hazai elismerést. A kulturális évad zárásakor a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét vehette át. A legendák szerint a 2006-ban megjelent könyv pécsi bemutatójától eredeztethető a gyűjtemény hazahozatalának gondolata.
Egy gyűjtemény állandó kiállítás keretében történő végleges elhelyezése örök gyűjtői ambíció. Gyugyi László is sokszor, sok helyen elmondta szándékát, amelyet felesége és gyermekei is támogattak, végül kívánsága, az akkori pécsi polgármesternél, Tasnádi Péternél megértő fülekre talált, és elkezdődött az a folyamat, amelynek eredményeként 2010. szeptember 1-jén, Pécs Város napján a Zsolnay Kulturális Negyed első kész épületében megnyílt a „Zsolnay aranykora – Gyugyi László gyűjteménye” című kiállítás.
A kiállítás létrejötte már személyes történet. A kollekció hazahozatalának és a kiállítás létrehozásának praktikus feladatait közvetlenül e sorok szerzője végezte, illetve irányította. Az Európa Kulturális Fővárosa évre való készülődés feszültségterhes légkörében, 2007-ben találkoztam először dr. Gyugyi Lászlóval. Találkozásunk apropója a Zsolnay gyűjteményét befogadó egyik potenciális helyszín, az akkor még csak a tervekben szereplő Zsolnay Kulturális Negyed egyik kultikus épületének, a Sikorski Háznak a bejárása volt. Nem igazán kitörő örömmel készültem a látogatására, mert az épület általam korábban elképzelt funkciója valami egészen más volt, és emiatt, meg az egész projekt alakulása miatt, volt bennem egy elég vaskos sértettség-érzés. Persze Gyugyi László erről semmit sem tudott, és már az első gesztusaival levett a lábamról. Szinte régi barátként üdvözölt, és egy konstruktív, kedélyes beszélgetés alakult ki köztünk, aminek eredményeként Gyugyi László véglegesen elkötelezte magát a Sikorski-ház mellett, én pedig kezdtem megbarátkozni a kiállítás gondolatával.
A gyűjtemény hazahozatalának, és a kiállítás megrendezésének tekintetében egy olyan konstrukció körvonalai kezdtek kibontakozni, amelyben a vásárló egy magánszemély lett volna, Pécs városa pedig a kiállítás helyszínének biztosítását vállalta. Egyébként Gyugyi László a kezdetektől szigorú feltételeket támasztott. Ragaszkodott ahhoz, hogy a gyűjtemény átruházása csak vásárlás lehet, mivel általános tapasztalat, hogy egy ingyen kapott dolog becsülete mindig kisebb, mint az áldozatok árán megszerzett dologé. Feltétel volt továbbá, hogy a kiállítás az európai sztenderdeknek megfelelő legyen, a vitrinek kialakításától a világításon keresztül egészen a termek klimatizálásáig kifogástalan látogatói élményt biztosítson. Ez az elképzelés azonban nem tudott megvalósulni. A meghiúsulás elsősorban a vásárló magánszemély elbizonytalanodásának volt köszönhető, de nyilvánvalóan közrejátszott Tasnádi Péter polgármester váratlan halála is. Egy ideig úgy tűnt, hogy a gyűjtemény további évekig, talán örökre Pittsburgh-ben marad, sőt az is felmerült, hogy a kiállítás helyszíne nem Pécs, hanem Budapest lesz. A pozitív fordulatot Pécs új polgármesterének, Páva Zsoltnak, és a Szigetvári Takarékszövetkezet akkori elnökének, dr. Kiss Endrének a megállapodása hozta meg. A bank, mint finanszírozó, már az előző konstrukcióban is képben volt, sőt, a gyűjtemény megvásárlásához szükséges forrást kifejezetten erre a tranzakcióra kötötték le, így „csak” a közgyűlési kötelezettségvállalás volt a feltétel. Ez kisebb politikai csatározás után megszületett, és 2009. november 30-án aláírtuk a Gyugyi Gyűjtemény hazahozatalának és a kiállítás megrendezésének feltételeit szabályozó szerződést.
A gyűjtemény hazahozatala, azt megelőzően a tárgyak átvétele, becsomagolása, hazaszállítása, azután a kiállítás megrendezése sok-sok, Gyugyi Lászlóval együtt megélt eseményből összeálló, igazán szép történet. Kezdve azzal a drámai felütéssel, amikor szakértő munkatársammal, dr. Faragóné Tarr Máriával, aki azóta sajnos már szintén nincs közöttünk, beléptünk Gyugyi László pittsburgh-i otthonának nappalijába, és ténylegesen szembesültünk a gyűjtemény fantasztikus gazdagságával. És befejezve azzal a felemelő pillanattal, amikor az utolsó tárgy, a kiállítás utolsó vizuális eleme is a helyére került, és a tervezett időpontban Schmitt Pál köztársasági elnök és Páva Zsolt polgármester megnyitotta a kiállítást. De ennek elmesélése már igazán túlmutatna a rendelkezésre álló kereteken.
A gyűjteményben megtestesülő emberi teljesítményt nem lehet túlbecsülni! Ha a kiállítás megnyitását követő időszakot is figyelembe vesszük, amely során Gyugyi László önzetlen adományként további 126 Zsolnay remekművel gyarapította a kiállítás anyagát, kerek 50 év fáradhatatlan gyűjtőmunkája, a tárgyak kiválasztása mögött folyamatosan jelenlévő csalhatatlan ízlés világraszóló alkotást hozott létre. A kiállítás, a kiállítás tárgyait bemutató, immáron 5 kiadást megért könyvvel, a magyar kultúra fontos szegmensének, a magyar iparművészetnek a legnemesebb hagyományait teszi kézzelfoghatóvá mindenki számára. Köszönet és hála illeti Gyugyi Lászlót! Fontos, hogy tudjuk, hogy felbecsülhetetlen érték került a birtokunkba, és átérezzük ugyanakkor azt a felelősséget, amely ennek az értéknek a megőrzésére irányul.
Gyugyi László ezt az örökséget hagyta az országra és Pécs városára. Nyugodjék békében!
