A magyarországi belpolitika egyre inkább beszűkült, már szinte csak kétpólusú: mindkét oldalon kialakult egy-egy hatalmi centrum, azon kívül már csak elhanyagolható méretű, vagy szinte ilyen méretűre zsugorodott pártok, pártocskák lézengenek. A pár hónap alatt kétpólusúvá vált környezetben a párthűséget is újra kell gondolni, a korábbi, itthon megszokott értelmében a párthűség gyakorlatilag megszűnt, a legkitartóbbak, a ki- és elmozdíthatatlanok maradtak meg leendő nem Fidesz vagy nem Tisza-szavazónak. Mivelhogy az emberek szavazóként, vagy főleg szavazóként, ha tetszik, ha nem, győzni szeretnek. A miniszterelnök szájából többször hangzott el korábban a „hazaárulók” kifejezés – aminek annyi a jelentése, hogy azok, akik nem a Fideszre szavaznak, hazaárulók. Nos ez az orbáni értelmezés is hozzájárul ahhoz, hogy a „hazaárulók” száma növekvő trendet mutat az elmúlt hónapok közvéleménykutatásai alapján. Sőt, az adatok megmutatták, hogy hosszú-hosszú idő után újra összeállt egy kormányváltásra képes erő. Tudjuk, hogy most még csak a jelenlegi ciklus közepén járunk, tudjuk, hogy gazdasági válság van (vagy inkább, hogy itt azt mondják, hogy már válság van, de Európa még csak robog felé), de ennek tudatában mégis furcsa, hogy a politika 2024 telére leegyszerűsödött a Fidesz vagy TISZA kérdésre.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A 2024-es év embere Magyar Péter. Nem állt mögötte hatalmi gépezet, párt, ha nem is a semmiből jött, de jól kihasználta a kegyelmi ügy keltette felháborodást és kiábrándultságot, és az influenszer-tüntetés utáni reményt és csodavárást. A közösségi hálót remekül használva, gyakorlatilag virtuális szereplőből a tavaszi országjárásával szintet lépett: a legkisebb településre is eljutott személyesen, a befektetett munkájának meg is lett a sikere az európai parlamenti választáson.
A második országjárása során Pécsen legalább 2000-2500 ember jelent meg a kellemetlenül hűvös, decemberi hétköznap este. Ez is mutatja, hogy nemcsak lájkolókkal, hanem valódi tömegbázissal is rendelkezik. Abszolút heterogén tömeg gyűlt össze Pécsett is, akár az életkort nézzük, akár a szociális helyzetet. Egyetlen közös céllal rendelkeztek: édesmindegy, hogy ki, de végre valaki takarítsa el a hatalomból Orbánt. (Belehallgattam a tömegben mozogva beszélgetésekbe, erről volt szó, nagy összenevetésekkel.). Szó szerint elhangzott a következő mondat is:
„Ha ma lennének a választások, egy szamarat is megválasztanék Orbán ellenében!”
Magyar Péter hétfő esti pécsi beszédében egy alapvetően nyitott, a korszerű, európai értékrend mellett kiálló programot vázolt fel közönségének, s ha másfél év múlva valóban megválasztják, és kormányfő lesz, akkor, mint említette, az első intézkedéseként hazánk csatlakozik az Európai Ügyészséghez. De mit is jelent ez? Nem csupán szimbolikus jelentőséggel bír, hanem szembeszállást az orbáni korrupcióval, a keletre nyitó, oroszbarát politikával, az „urambátyámozással”, vállalva a kamikáze vagy faltörő kos szerepet, hogy eltakarítsa Orbán Viktort, a rendszerét, a korrupciót…
Snitt. Az újabb gyűlés és szinte óramű pontossággal belőtt háromnegyedórás beszéd másnapján valam más történt.
A politika Magyarországon már régen nem érvek és ellenérvek küzdelmének tekinthető, inkább hitbizomány, már jó ideje program nélkül is lehet választást nyerni. De ami ezen a héten kedden, Pécsett történt Magyar Péterrel, olyat még nem láttunk, a szereplők miatt. Azt a hangütést korábban még nem ismertük, és nyugodt szívvel használom a többes számot, egy ország döbbent meg azon, amit látott, akár élő egyenes adásban – többek között a Szabad Pécs közvetítésében.
A szituáció, amire mindenki készült egyszerűen leírható. Magyar Péter be akart menni egy gyermekvédelmi intézménybe, ezúttal Pécsen, egy speciális egységbe, egy úgynevezett átmeneti, befogadó gyermekotthonba. Ezzel persze nemcsak egy fontos ügyet karol fel (más vélemények szerint használ ki), de ezzel felszínen is tartja az elmúlt évtized egyik legnagyobb botrányát, nem engedi, hogy elfelejtsük, elfelejtsék a választók, hogy túllépjen azon az ország, ahogyan tette azt korábban sok más botránnyal.
Arra emlékeztet, hogy a magát családbarátnak mondó, sőt hirdető kormány nemcsak, hogy pedofilokat tüntetett ki, hanem még kegyelmet is adott némelyik segítőjének. Ez nemcsak megdöbbentő, erkölcstelen, sőt embertelen, hanem bárki számára könnyen érthető. Nem veszünk el abban, hogy hány milliárddal gazdagodott egy tetszőleges keddi napon Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz “miniszterelnöki vő” István. Azt már nem lehet követni, meg sok a nulla, és különben is, meg hát biztosan minden rendben van jogilag. De az, hogy valaki megront fiatal fiúkat vagy lányokat, akiket rá bíztak, kihasználja a hatalmi helyzetét, és kitüntetik, majd megpróbálják a szőnyeg alá söpörni az ügyét, és még a végén nekik áll feljebb, azt nem kell senkinek sokat magyarázni.
Nem áll a kormány érdekében egy ilyen ügy felszínen tartása, sem a nehéz sorsú gyerekek körülményeinek bemutatása, sem a rájuk vigyázók alacsony bérének hangoztatása, sem az, hogy ezt szembeállítja a politikai hatalami elit és kitartottjai rongyrázásával.
Hát, nem is hagyták, hogy Magyar Péter minden látogatásával újra meg újra felhívja erre a figyelmet, ezért egy jó nagy botránykeltéssel és úgy tűnik, ennek szinten tartásával máshová irányítják fókuszt. Jelen esetben bevetették Menczer Tamást, a Fidesz kommunikációs igazgatóját, egykori sportriportert – aki mémmé is lett a kétes, kínos és közönséges produkciója után.
De senki ne higgye azt, hogy Menczer arra ébredt kedden reggel, hogy ellenállhatatlan vágyat, belső késztetést érez arra, hogy meg kell zavarnia Magyar Péter sajtótájékoztatóját Pécsett. Ez sem a Fideszben, sem a politikában nem így zajlik. (Eleve Pécsre kellett utaznia, megszervezni, hogy szinte a semmiből tűnjön fel…)
Erődemonstráció volt ez, nem vitás, illetve az, hogy erődemonstrációnak szánták ezt a besorolhatatlan valamit, nevezzük talán performansznak. Az nem az ő érdemük, csak az ő szegénységi bizonyítványuk, hogy ez nem sikerült, nem jött össze, el lett fuserálva, sőt kínosabban ment félre, mint amennyire kínos volt maga a produkció, Menczer viselkedése. De, ami az igazán elszomorító, az ennek az egésznek az utóélete, egyelőre legalábbis.
Úgy tűnik, ugyanis, hogy a miniszterelnök szerint ez már nem Mária országa, hanem a macsóké! A kicsiző, alpári kötekedőké. A számító szerviliseké, a szolgalelkűeké és persze a felettük ülőké.
A kormány erős. A kormány a helyén van. Aki ebbe bele akar szólni, valamibe, akármibe is, azt el kell takarítani. A hatalom sajtójában már felépítették az ellenség legújabb képét. A „kicsi”, gonosz, kellemetlenkedő Magyar Pétert. Egy újabb ellenségképet. Erre készültek Pécsett is, a Szikla utcában, egy gyerekvédelmi intézmény előtt.
Menczer fellépését nehezemre esett nézni a videón, annyira alpári hangot ütött meg, amihez nem szoktam hozzá. Másokat is meghökkentett, a fellépésből mármesterséges intelligenciával eszkábált dalok is születtek, meg persze mémek sora. A szöveg önmagában felfogható szerelmi vallomásnak is akár, és beszéltem pár fideszes ismerősömmel, megnyugtattak, hogy ez számukra is ciki, „ilyen szinten még regnáló politikust nem hallottunk!”.
Ha belegondolunk abba, hogy milyen köztársasági elnökei voltak Magyarországnak, akkor az utolsó négy erősen kilóg ebből a mezőnyből, mert egyiküket sem lehet köztiszteletnek örvendő, tekintélyes politikusnak nevezni. A jelenlegi kormánykommunikációban a köztársasági elnöki pozíció csupán formálisan létezik, csupa súlytalan, felcserélhető figura kapta meg a címet. A jelenlegi hatalmi kommunikáció kevés számú, könnyen megjegyezhető elemre épül. Az oroszok jók, a brüsszeliek gonoszok. Orbán Viktor a legjobb, Magyar Péter a legrosszabb. Azzal foglalkoznak a NER-sajtóban, hogy Magyar Pétert minél jobban lerántsák a sárba, hogy álljon neki az iszapbirkózásnak, akár a most taglalt módon is arra törekedtek, hogy kizökkentsék a szerepéből. A folyamatos lejáratókampány azonban nem lehet hatásos, ezért új elemet vetettek be, a hergelő, az indulatait magában tartani képtelen emberét. Aki férfi, aki nagyon dühös és kocsmai indulattal belerohan egy sajtótájékoztatóba. Korábbi választásokon bevetettek már bohócot is, lehet, hogy azzal többre mentek volna most is. De miért foglalkozunk ezzel a mérhetetlenül kínos jelenettel? Mert ez mutatta meg, hogy mekkora a baj.
Balhé kell, újabb és újabb, erősebb ingerek, mert a jelenlegi kommunikáció eredménytelen. El kell nyomni az ellenzék zaját, mert akkor nem látszik majd, hogy Magyarország kormánya rosszul végzi a dolgát. Menczer Tamás fellépése arra szolgál, hogy addig sem Magyar Péter sikereiről beszélünk, addig sem a gyerekvédelem problémáiról, addig sem a kínaiaknak való eladósodást emlegetjük fel, addig sem a bíróság megzsarolásáról, az ügyészség bekebelezéséről, az egyetemi kuratóriumokkal elvesztegetett milliárdokról és évekről esik szó. Hanem irányított mederben folyik a közbeszéd.
A magyar kormány a megválasztása óta gyakorlatilag nem politizál, hanem kommunikál. Orbán kénytelen a világpolitikai színpadról, a legnagyobbak közül visszaszállni a földre, mondjuk a moszkvai Vörös tér helyett Alsózsolcára, a Kossuth Lajos utcára, vagy Peking és a Tienammen tér után milyen felemelő lehet Pécsváradon végigdöcögni a Rákóczi Ferenc utcán? Megértem, hogy a belpolitikai szerepvállalás már nem elégítette ki Orbánt, valóban unalmas a világpolitika helyett az emberek problémáiról gondoskodni. Illetve, dehogy értem meg.
A köztévé is a megfelelő kottából játszik, kiosztották a főszerepeket, adnak némi cirkuszt a népnek és a fényes jövőről mesélnek majd a pénzügyminiszterek, hogy jövőre milyen jó lesz, tavaly is ígértek 4,5 %-os növekedést. Ej, de elvitte a cica! De majd most! Újra a jövő év lesz az elrugaszkodás éve. Hanyadszorra? Sőt, már az idei is jó volt, de talán már a KSH Brüsszel kottájából zenél, vagy számol.
És működik a kormányzati kommunikáció, de azt feltételezni, hogy minden helyzetből ki lehet dumálni magunkat, az hiú ábránd. A boltban, a pénztárnál kiderül, hogy megint nagyot ugrott az a fránya infláció. Ha a gazdasági adatokat nézzük, akkor csökken a beruházások mértéke Magyarországon. Nő az elbocsátások száma.
Beszélnek erről a köztévében? Vagy inkább, akár egy jó kommunista, arról szólnak, hogy a következő ötéves tervben minden jobb lesz?
Azzal, hogy bárkit, aki Orbán potenciális ellenfelévé nőhette volna ki magát, azt azonnal elkezdték lejáratni, eltakarítani az útból, azzal annyira megnőtt a hírfogyasztók ingerküszöbe, hogy mára eredménytelenül próbálkoznak az eddig bevált trükkökkel. Menczer Tamás Mónika-showt megidéző fellépése nem érte el a célját, hát már dolgoznak a politikai háttéremberek, mi legyen a következő lépés. Visszatáncolás? Vagy pont, hogy nem?
A választásig visszalévő másfél év egyre durvább támadásokkal fog telni? Donald Trump a januári beiktatásáig nem fog tudni érdemben segíteni. A beiktatása után harcot ígért az EU-val, Kínával. Két oldalról is nehezíti majd Magyarország életét a belebegtetett vámemelés. Az autóipar már most is rossz helyzetben van, ehhez csatlakozott az akkumulátoripar, az állami támogatások így nem jó helyre kerültek, Magyarország pedig egy évtizedre kiköltekezett… 1400 milliárd állami támogatást adott Orbán olyan fejlesztésekre, amelyhez sem a környezeti adottságok nem felelnek meg igazán. És a vizet lassan már mindenki kincsként kezeli! A fideszesek is.
Ráadásul maga a termék sem kelendő már annyira. Sorra küldik el a dolgozókat az autógyárakból.
A most következő választási kampány (vagy már elkezdődött?) ellenzéki feladata már adott: a számonkérés.
Veszélyhelyzet van az országban 9 éve!? Akkor miért lehetnek focimeccsek a stadionokban, szabadtéri zenei rendezvények, miért működnek a színházak, mozik, kiállítások, vásárok?
Ma a magyar politikának egyetlen valódi tétje van: eltakarítják az ország éléről a jelenlegi vezetőt vagy sem. Jobban erről fog szólni, mint eddig valaha. Mert jogállamisági aggályok eddig is voltak, és valójában nem jól kormányoztak, nem jól költötték el a közpénzt, de a nagy fellendülés és a még megérkező uniós források ezt nagyon is jól elfedték.
De mára ennek vége van. A király meztelen. Orbán 14 év alatt, mindvégig kétharmaddal kormányozva azt érte el, hogy az ország az EU legszegényebb országává lett. A király meztelen. A király meztelen és már egyre többen látják is ezt.
Botrány kell hát! Hogy ne arról beszéljünk, ami van. Mert alulfinanszírozottan működik az egészségügy. A közoktatás. A múlt héten egy budapesti egésznapos konferencián Csurka István életművének jelentőségéről tartottak előadásokat, szobrot ígértek róla (neki), közben a Kárpát-medencében hat-hét hetente esik az eső, a klímaváltozás következtében elkezdett sivatagosodni az ország egy része, utóbbiról kevesebb szó esik, mint a tehetséges drámaíróból lett szélsőjobboldali és antiszemita politikusról.
Odáig jutottunk az előzőek mellett és azokon túl, hogy Ungár Péter mamája, Schmidt Mária totális főideológussá lett a Fideszben, szava van, és olyat mond nyilvánosan, hogy Oroszoroszágban nagyobb demokrácia van, mint az Egyesült Királyságban. A magyar kormányzati cselekvés fő hangsúlya pedig mindeközben arra esik, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy milyen rossz állapotban van az ország gazdasága.
Azon lehet vitatkozni, hogy a szeptemberben bejelentett 130 pontos megszorítás – ki emlékszik még arra? – elégséges volt-e a csődközeli helyzet kezelésére, vagy miként viszonyul a Bokros-csomag mértékéhez, hasznosságához? De miről szól a kormánypárti sajtó? Menczer Tamás stílusának, érdemeinek taglalása mellett Orbán pápa-látogatásáról.
Orbánék az elmúlt évtizedben nemcsak a hatalmi koncentráció, nemcsak az ellenségképzés, a vélt ellenség felrajzolása, a tényleges ellenfél eltiprása, az oszd meg és uralkodj-elv társadalmasítása, hanem a kommunikáció, a nyilvánosság koncentrálása és torzítása, és a valódi problémákat, aktuális botrányokat, stikliket elfedő események-álesemények, elterelő ügyek és ál-ügyek mestereivé is váltak a Rogán-Habony-Kubatov laboratóriumnak is köszönhetően.
Csak azt remélhetem, remélhetjük, hogy Orbánék nem jutottak el már oda is, hogy a pápalátogatással is el akarnak fedni valamit. Nyilván nem, hisz egy ilyen látogatást jó előre kell leegyeztetni és megtervezni. Tehát éppen aktuális kínos ügy elfedése szóba sem jöhet.
Így legfeljebb egy másik jó előre, tudatosan felépített és időzített eseményt lehet azzal időben párhuzamba állítani. Egy olyat, ami valamiképpen fontos a Fidesznek, amit jó előre le kell tervezni és elpróbálni, a másutt már bevett paneleket itt is bedobni, de tervezni és elpróbálni. És olyat, ami, ha a fontossága mellett sötét és vállalhatatlan is, akkor távol lehet tőle tartani a kedves vezetőt. Időben és térben mindenképpen. De talán másképpen is. Micsoda ellenpont az ugyanis, ha valaki nem másutt, hanem a Vatikánban, és nem másnál, hanem éppen a Szentatyánál jár.
Ennél élesebb kontraszt nem kell. Már az nagyon rossz, hogy ez egyáltalán, a korábbiak miatt eszembe ötlött. Hogy ez akár logikus is lehet. De még így sem hiszem, sőt nagyon remélem, hogy ez így nem lehet igaz.
Mert akkor kijelenthető, hogy ennél sötétebb és aljasabb hatalmi terv nem sok lett végrehajtva az orrunk előtt.
