Trükkös férfi Orbán Viktor. Jól ismeri a magyar néplelket, a magyar társadalom tagjainak általános mentális és szellemi állapotát, és tudja, hogy minden cselekvőképes felnőtt embernek egy szavazata van. (Ez utóbbi így van jól). Orbán azonban ravasz és taktikus is, s célja elérése érdekében hajlandó minden követ megmozgatni – másképpen: hajlandó átlépni és átgázolni bárkin, ha szerinte arra van szükség. Most szorult helyzetben van. Rosszul áll az államkassza is, a Fidesz is. Olyat azonban, amit most tett, még nem csinált, ezt a vörös vonalat eddig nem lépte át. Nyilvánosan biztosan nem.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A cél szentesíti az eszközt. Ezt a mondást (szemléletet) mindenki ismeri. Azt is, mi a jelentése. A diktatúráról is van fogalmunk. Ami akár így is leírható: a közhatalmat, a társadalmi és politikai hatalmat gyakorlók (a kormány, a miniszterelnök) döntéseiben sokszor a cél szentesíti az eszközt elv érvényesül.
Jó ideje elmondható persze ez, de most mégis olyan történt, ami eddig nem. Orbán Viktorék átlépték a diktatúra feliratú vonalat. Innentől nem lehet beszélni demokráciáról, jogbiztonságról.
Egy országot intézmények, szimbólumok, szabályok, alapigazságok alkotnak, építenek fel és tartanak egyben. A köztársasági elnök a nemzet egységét jelképezi, őrködik az állam demokratikus jogrendje és berendezkedése felett. A különböző hatalmi ágak egymás mellett működnek, egymástól függetlenek. Nincs átjárás köztük. Nem befolyásolhatják egymást.
A három hatalmi ág, a törvényhozás (parlament, önkormányzatok), a végrehajtó hatalom (kormány, közigazgatás) és az igazságszolgáltatás (bíróság, alkotmánybíróság, ügyészség).
Ha ezt kimondjuk, be kell látnunk, hogy ebben a papíron egymástól független, érzékeny rendszerben sok sérülés volt már az előző években is. Az ügyészség függetlenségét politikai ügyekben sokan megkérdőjelezik, kevesebben és rövidebb ideje a bíróságokét is. Döntésekből következtetve.
Most azonban a végrehajtó hatalom, a kormány és a miniszterelnök nyilvános döntése a tőle független hatalmi ágat, az igazságszolgáltatást korlátozta.
Pedig, ha tetszik, ha nem, még Orbán Viktor sem mondhatja meg a bíróságnak azt, hogyan döntsön, sem azt, hogy egy bírósági eljárást elindíthat vagy sem. Hogy a háttérben mi volt, az más kérdés, de ezt az elvet a kormány és a miniszterelnök is tiszteletben tartotta és védte. Mert, ha másért nem a látszat miatt biztosan fontos volt. Addig legalább papíron maradt valami a demokratikus berendezkedésből és a jogállamból. Most viszont a végrehajtó hatalom a bíróság, az igazságaszolgáltatás ügyeibe avatkozott bele.
Horribile dictu: ahol ilyen történik, ott diktatúra van, aki pedig ezt elrendeli, az diktátor.
A kormány ugyanis a minap, visszamenőleges hatállyal (ha lúd, legyen kövér??) egy kormányrendeletben határozott arról, hogy nem indítható per, azaz az önkormányzatok nem indíthatnak pert a szolidaritási hozzájárulás miatt.
Az egy dolog, hogy ezzel ellehetetlenítik a Budapest által korábban indított pert, és minden egyéb esetleges későbbi hasonló próbálkozást. Meg az is, hogy ez alkotmányjogilag is nonszensz, habár ilyenre is volt már példa, visszamenőleges hatályú döntésre is, az egy-két nap alatt meghozott, százezrek életére negatív befolyással lévő döntésekre is (pl. KATA), évközbeni adóváltoztatásokra is.
Olyanra azonban nem, hogy a kormány nyilvánosan, hivatalosan, erőből korlátozza a független magyar bíróság működését, és hogy olyan döntést hozzon (nem is akármilyen ügyben, településektől elvont milliárdokról van szó), amely ellen semmilyen jogorvoslati lehetőség nincs. Ez abszurd.
Mégha hiszek is abban, hogy visszavonulót fújnak Orbánék, mert nem tehetnek mást, önmagában az, hogy ez a döntés megszületett, a diktatúra határát kijelölő vonalon történő átlépés. Akkor is az marad, ha a rendeletet később visszavonják.
Ilyenkor bánhatjuk igazán azt, hogy voltak sokan, akik kb. minden nap elmondták, hogy Magyarországon diktatúra van.
Igen, már eddig is egyfajta autokráciában éltünk, úgynevezett hibrid rezsim irányítja az életünket. Modernkori diktatúra. Ami tulajdonképpen a mostani kormányrendelettel sem változik meg, nem megyünk át ettől még régi típusú, s különösen kemény diktatúrába: nem cirkálnak holnaptól fekete autók, sajtószabadság persze már egy ideje nincs, de szabad sajtó azonban még van, holnap is lesz.
A helyzet azonban romlott, vagy ha úgy tetszik, fokozódott.
De mint mondtam, Orbán trükkös és ravasz. Ő is, a Fidesz vezetésében mások is jól tudják, hogy azoknak a jelentős részét, akik a fentieket értik, már elveszítették. Ők sosem voltak, vagy nem lesznek többé újra a szavazóik.
Azok, akik ilyen ügyekkel bármi okból nem foglalkoznak, mert nem érdekli őket, mert feltétlen a bizalmuk, mert nem hisznek el semmit, ami a kormánynak vagy Orbánnak ellentmond, mert egyszerűen nem értik, miről írtunk fent, mert esetleg azt mondják, a cél szentesíti az eszközt, vagy azt, meggyőződésből, hogy még ez is jobb mintha más lenne és más jönne – nos, nekik talán nem lesznek aggályaik.
Kivéve, ha mégis eljut hozzájuk, hogy mi is történt. Ha megértik, mit is jelent ez valójában. És azt, hogy ha valaki felemeli ez ellen a szavát, nem a Fidesz ellen emeli fel. Hanem a mindenkori kormány ellen, ha az ilyet tesz. Nem Orbán Viktor ellen, hanem az aktuális miniszterelnök ellen, aki ilyet tesz.
Az igazán nagy baj mégis az, hogy ez lenne az a pillanat, amikor egy ilyen döntés ellen mindenkinek fel kellene szólalnia, akinek fontos az ország érdeke, fontosabb mint a saját maga és a saját pártja vélt vagy valós érdeke. A fideszes vagy KDNP-s politikusoknak is, a parlamenti vagy önkormányzati képviselőknek, polgármestereknek, az aktivistáknak.
A hazánk miatt! És a saját maguk tisztességéért. Ha úgy érzik, legalább az még menthető.
19? Lapot!
